Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - Balusztrád-elemek a budai várpalotában (V. A.)

BALUSZTRÁD-ELEMEK A BUDAI VÁRPALOTÁBAN (VII-14-16.) A budai királyi palota feltárásain nagy számban kerültek elő a reneszánsz architektúra fontos eleméhez, a balusztrádhoz tartozó különféle töredékek: törpepillérek, orsók, könyöklő- és talppárkányok. Ezek közül jól ismertek, sokszor reprodukáltak azok a márga baluszterpillérek, amelyeket a kutatás a palota középső udvarához kapcsolt (v.o. Feuerné 1986, 20-23.; Farbaky 1988, 154-156.). A márgából faragott töredékeken kívül azonban jelentős mennyiségű - változatos formájú és méretű - vörösmárvány balusztrádelem is napvilágra került. (Ezeken kívül még kemény mészkő elemeket is ismerünk.) A palotaegyüttes épületein többféle balusztrád is állt, és ez a sokféleség tükröződik a királyi palota ránk maradt emlékanyagában is. Sok vörösmárvány baluszterorsó középgyűrűje körül fodros gallér fut. Az orsók formája, a gallér kiképzése és méretei között azonban jelentősek a különbségek. Egyes orsók talpa széles, és nyakuk viszonylag vastag, erősen kihasasodnak, középső gyűrűjük körül a gallér félkörívvel záruló, lemezzel szegett homorú szelvényekből áll. (Magasságuk kb. 76 cm.) Egy másik, kecsesebb típusnak a talpa profilált, nyaka egészen keskeny, az orsó formája elnyújtott, a középső gyűrű körül pedig fodros gallér található. (Magasságuk kb. 76 cm.) E típusnak nagyobb méretű változatai is vannak. Ezek magasabbak és finoman faragott fodros gallérjuk is szélesebb. Ezek sem egyformák azonban: van erősebben kihasasodó és van elnyújtottabb változatuk is. Méreteik egyébként megegyeznek olyan orsók méreteivel, amelyeken fodrozatlan a gallér, illetve olyanokéval is, amelyeknek egyáltalán nincs gallérjuk. (Magasságuk kb. 86 cm) Az orsók mellett előkerültek olyan vörösmárvány törpepillérek is, amelyeknek formája a márgából készült törpepillérekhez hasonló: keskenyebb oldalukra fél baluszterorsót faragtak, szélesebb oldalukat pedig gazdagon díszítették. Ezek többsége a félorsók tanúsága szerint - a finom, keskeny, fodros gallérú baluszterorsókkal tartozik egybe. A szélesebb oldalt profilált keret veszi körül, közepén kör alakú medalionban címerek. A legépebb állapotú pillért Magyarország címereivel, egy másikat a Jagellósassal, valamint II. Ulászló király koronás monogramjával díszítették. E pillérek hasonmásait Vácról ismerjük. Mind méreteik, mind díszítésük olyannyira megegyezik a budai töredékekkel, hogy ugyanazon műhely munkáiként határozhatjuk meg őket. Ismerünk olyan törpepilléreket is, amelyeknek szélessége és profilált kerete megegyezik a fentiekével, a fél baluszterorsó viszont hiányzik róluk. Különös figyelmet érdemel közöttük egy mindkét oldalán gazdagon díszített pillértöredék, vázából kinövő növényi kompozícióval, lecsüngő gyöngysorokkal, valamint egy hasonló arányú, kisebb töredék, amelyet lobogó lángnyelves kandeláber díszít. Budán, Esztergomban és Vácott is megtalálhatjuk olyan balusztrádok töredékeit, amelyeknek baluszterorsóit 1. kép: Baluszterpillér Vácról II. Ulászló monogramjával. Vác, székesegyház finom, fodros gallér díszíti, pillérein pedig II. Ulászló címerei és monogramja (Buda és Vác), illetve vázából kinövő növényi kompozíció található, alácsüngő gyöngysorokkal, legfelül lobogó lángnyelves kandeláberrel (Buda és Esztergom) (ld. Mikó 1988). A faragványok keletkezési idejére az uralkodói jelképek egyértelműen utalnak. A budai emlékcsoport azon munkálatok emléke, amelyekkel II. Ulászló király folytatta a királyi palotának Mátyás király által megkezdett átépítését. Helyüket elsősorban a dunai szárnyon kell keresnünk. A vörösmárvány balusztrád-elemeket ugyanis nagy tömegben tárták fel a keleti szárny külső (keleti) homlokzata alatti udvar feltöltéséből (ú.n. külső támpillér lelőhely), ahová a palota Dunára néző épületeinek lebontásakor a 18. század elején kerültek. V. A. 2. kép: Baluszterpillér oldalnézete. Vác, székesegyház