Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - A visegrádi királyi palota címeres zárterkélye (L. P.)

i: Ruharedő töredéke m. : 7 cm, sz. : 3 cm, v. : 8 cm Valószínűleg az egyik bal oldali angyal ruhájából származik, ltsz. : j: Függönytöredék m.: 10,5 cm, sz.: 11 cm, v.: 7 cm Gravírozatlan redőtöredék fragmentuma. Háta nagyolt, ltsz.: 52.13.13. k: Függöny töredék m. : 9,5 cm, sz. : 5 cm, v. : 7,5 cm Az előzőhöz hasonló darab, ltsz.: 52.13.14. 1: Függönytöredék m. : 10,5 cm, sz. : 6,4 cm, v. : 6,5 cm Az előzőkhöz hasonló darab, ltsz.: 52.13.15. Réti M. Balogh 1950, 47.; Balogh 1966, I, 244-245., II, 390, 393, 395. kép; Schallaburg 1982, Nr. 358.; Balogh 1985, 233-234., 82. kép; Réti M. : A visegrádi palotakápolna szentségháza. Dunakanyar 27 (1991:2) 41-45.; Réti 1993, 219-224. Visegrád, Mátyás Király Múzeum VII-8. Fehér márvány töredékek A visegrádi királyi palota ásatásán került elő az első négy töredék, Schulek János ásatásán (csak az a. darab provenienciája bizonytalan); az ötödik (e) darab pedig a ferences kolostor - Héjj Miklós vezette - próbafeltárásán, 1982-ben. fehér márvány 1480-1490 a: Kandeláber töredéke m.: 14 cm, átm.: 15 cm Kandeláber - alul és felül törött - fragmentuma. Alsó része félgömb formájú, amelyet tizenkét, lapos hólyag tagol. A formát vékony szalag zárja le, fölötte kőfonállal összekötött gyöngysor fut körül. Fölötte enyhén rézsűs lemez, amelyről bukó szímával szűkül a forgástest. Keskeny lemezből indul a kandeláber karcsúsodó nyaka. Tizenkét enyhén jobbra csavarodó - kannelúra Vll-8a. tagolja. A faragvány kopott, aranyozás nyomaival. ltsz. : b: Kerettöredék m. : 10 cm, sz. : 11 cm, v. : 8 cm Szilánknyi, nehezen értelmezhető töredék, ívben hajló, faragott lapján hallatlanul finoman faragott akanthuszlevelek hajlanak, nyúlnak fölfelé. A vékonyan erezett, szabdalt szélű levelek kiváló tudású olasz szobrász munkái. Balra, a levél mellett, sima falsík kicsiny töredéke. A márványban sötétszürke csík. ltsz.: 52.13.9. VII-8b. c: Párkány töredéke rn. : 6 cm, sz. : 16 cm, v. : 13 cm Párkány koronázó részének fragmentuma. A jobb oldali sarok maradványa: beforduló oldala épebb. Alsó lapja törött, ezen negyedpálca (csavart zsinórmotívummal, a sarkokon apró levélke), efölött vékony lemez, majd szíma, melyen levélsor futott végig. Ennek fölső éle letörött. A kő felső lapja elöl és jobboldalt kevésbé érdesen faragott, a párkány peremétől körülbelül háromVII-8C. négy centiméternyire másfél centiméteres mélyített, derékszögben beforduló szalag fut, ennek keretében pedig durvábban megmunkált a felület. Erre a zárólapra a párkány kiülésénél vékonyabb építészeti elem került - talán egy lunetta. A csavart zsinór hátul már nincs kifaragva, a kő háta nagyolt : ez a rész falban lehetett. Aranyozás nyomaival. Talán ez is a tabernákulumhoz (VII-70.) tartozott, ltsz.: 52.13.6. d: Párkány töredéke m. : 2,5 cm, sz. : 7 cm, v. : 4,8 cm Párkány keskeny töredéke. Levélsoros szíma felső része, felül lemezzel lezárva. Lehet, hogy az előző darabbal azonos párkányból származik, ltsz.: 52.13.19. VII-8e. e: Fríztöredék m. : 11 cm, sz. : 11 cm, v. : 7 cm Fríztöredék homloklapja kivételével mindenütt törött fragmentuma. Felül tojássor maradványai (fürt lyukakkal), a fríz mezejében akanthuszvirág töredéke, ltsz. : - M. Á. Balogh 1966, 244.; Budapest 1983, 572. sz. Visegrád, Mátyás Király Múzeum