Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - Marosi Ernő : Zsigmond kori szobrok a budai várból

IV-62 Miklós, fi474, Székesfehérvár) kapcsolja. A páncélos figura egyértelműen az elhunyt világi voltára és bárói rangjára utal. A bojtokra adható legvalószínűbb magyarázat - miszerint főpapi rangjelvény részei - ennek csak akkor nem mond ellent, ha az elhunyt személy a vránai perjeli cím birtokosa volt. Ebben az esetben - a fentebb vázolt időhatárokat figyelembe véve - az illető személy a Hunyadiak közeli rokonával, Szentgyörgyi Székely Tamás vránai perjellel azonosítható, aki a perjeli címet 1446-tól 1461. évi haláláig viselte (Reiszig 1925, 165, 176.; esetleg számításba jöhet még a tisztségben őt csak rövid időre követő, 1468-ban elhunyt Hídvégi Székely János - uo. 178.; a következő perjel, a talán 1512-ben elhunyt Beriszló János - uo. 178, 195. - személye a töredék stílusjegyei alapján kizárható.). L. P. Némethy L. : A clarissák ó-budai zárdájáról. EL 5 (1884) 206.; Divald K.\ Budapest művészete a török hódoltság előtt. Budapest é.n. (1903) 57., 19. kép; Garády S. : Az óbudai Fehéregyháza. Történetírás 1 (1937) 257. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 1149.