Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - Marosi Ernő : Zsigmond kori szobrok a budai várból
„mesterekről" beszélünk, ez azonban többféle értelemben sem helytálló : a/ a középkori viszonyok között eleve reálisabb műhellyel, mint mester-individuumokkal számolni, b/ a „sajátkezüség" még egyazon szobron sem feltétlenül igazolható; rajtuk több kéz dolgozhatott, köztük specialisták is, c/ a kompozíció nem személyes tulajdon; a lágy stílus szobrászatának egyik törvényszerűsége a formakompiláció (Beck, H. - Bredekamp, H. : Kompilation der Form in der Skulptur um 1400. Städel-Jahrbuch N.F. 6 (1977) 129. skk). Az áttekintés így tehát inkább a meghatározó jelleg különbségeire, mint a végső soron érvényesülő egységre van tekintettel. 1. A „großlobmingi mesterhez" (illetve pontosabban: a großlobmingi szobrok műhelyéhez) fűződő kapcsolatok kétségtelenül mind a szobrok koncepciója és stílusa, mind datálásuk szempontjából döntőnek bizonyultak. A kérdés mögött az 1400 körüli bécsi szobrászat jelentőségének problémája húzódik meg, amelyet mindenekelőtt Schultes - csak a közelmúltban tisztáztak. E probléma összetevői: a Stephanskirche 14. századi műhelyének folyamatos hagyománya a Herzogenwerkstatt óta; a szép Madonnák (mindenekelőtt a wroclawi körüli csoport) nem prágai, hanem bécsi gyökerei; az 1400 körüli bécsi szobrászat udvari művészeti összetevői, különösen párizsi (Jean de Liège) kapcsolatai. Schwarz ezeket az elemeket hangsúlyozta, amikor az általa „a lovagszobrok műhelyének" nevezett stílusvariánst a Poitiers-ben János, Berry hercege szolgálatában dolgozó Guy de Dammartin stílusára vezette vissza. Nála ebből az attribúcióból korai datálás (1395-96, közvetlenül a nikápolyi csata előtt) következik, ami többek között történeti okokból valószínűtlen. E kor bécsi főművei a Stephanskirche északi kapuzatáról való Királyok imádása csoport darabjai (Historisches Museum der Stadt Wien), az újabban a bécsi Schulhofból előkerült Madonna-szobor (uo.). Schultes igazolta, hogy a bécsi kör olyan, 1410 körüli müvei, mint II. Ulrich von Schaunberg wilheringi síremléke, illetve a gödnachi Szent György-szobor, a budai szobrok közvetlen előfeltételei. A felső kronológiai határt a velencei San Marco szentélyében lévő, 1420 körüli figurák jelentik (v.o. Hans von Judenburg bolzanói oltárának szobrait, 1421). Az 1994-ben rendezett, a „großlobmingi mesternek" szentelt bécsi kiállítás katalógusában Ulrike Heinriks-Schreiber a mester párizsi előzményeit főként a vincennes-i Tour de Village és Sainte-Chapelle szobrászatában mutatja ki. Lothar Schultes és Arthur Saliger tanulmányai a mester bécsi működését (esetleg szobrainak is bécsi rendeltetését) tételezik fel, s működésének korai datálásából budai műveinek 1410 körüli datálása következik. Ez stílusuk helyzetére érvényes lehet, a budai munkák elkezdése 1419 előtt azonban valószínűtlen. 2. Schwarz az általa „próféta-mesternek" nevezett szobrászt André Beauneveu köréből származtatta. Kétségtelen, hogy - mindenekelőtt a bourges-i SteChapelle prófétaszobrainak - hatása jelen van a budai szobrok egy csoportján: kizárólag szentek figuráin. A magunk részéről a közvetlen kapcsolatot - annak kronológiai következményével, a még 14. századi datálással együtt - kevésbé tartjuk valószínűnek, mint e stílus valószínűleg brabanti - alsó-Rajna-vidéki közvetítését. A flandriai származású Beauneveu stílusa más, párizsi udvari művészeti elemekkel együtt - hatott a brüsszeli városháza torony-portáljának figuráira, valamint a hali St. Martin-templom kórusának szobrászatára. Beauneveu-hatások és brabanti stíluseredet jelentkeznek 1400 után Kölnben, a városháza prófétafiguráin, a dómbeli Saarwerden-síremléken. Aachenben e stílushoz tartoznak a Münster kórusának pillérfigurái : feltehetőleg az ezekhez tartozó konzolok némelyikén mutatható ki a fiatal Hans Multscher kezenyoma. A következő generáció nagy sváb mesterének fiatalkori műveinek (pl. Szentháromság Sandizellből : Frankfurt, Liebighaus) a budai prófétafejek közeli rokonai. 3. A műhelymunkák, amelyek - gyakran tetemes kvalitásveszteséggel - a két meghatározó „mester" stílusát követik, a külföldi elemzőket kevésbé foglalkoztatták. Jelenlétük magától értetődő, s különösen a ciklust kiegészítő, járulékos figurák készítésében lehetett igen fontos. A követés, formakölcsönzés, esetleg együttműködés mechanizmusát egyelőre kevéssé ismerjük. 4. A műhelyből kimagasló, jelentős egyéniségnek tűnik a Stibor-síremlékek mestere. A szükségnév (Lövei Páltól: Budapest 1987, 1. 277. skk.) az 1430-as évek elején feltehetőleg Budán működő, arisztokraták megbízásain
