Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - Marosi Ernő : Zsigmond kori szobrok a budai várból

MAROSI ERNŐ Zsigmond kori szobrok a budai várból Az 1974. év elején a budai Vár útburkolatainak végleges kialakítását szolgáló munkákat kísérő régészeti megfigyelések során került sor - az északi zárófalon belüli, korábbi középkori településmaradványok tisztázása céljából - Zolnay László ásatására. A munka több szempontból sem volt kívánatos : mert hátráltatta az erőltetett ütemű, robbantással és talajgyaluval végzett építkezést; mert a terület története régészetileg tisztázottnak számított, s mert Zolnay alapul szolgáló várostörténeti hipotéziseit sem helyeselték. Az enyhe, hol verőfényes, hol esős februári napokban felszínre került szobortöredékek alapos meglepetéssel, sőt szenzációval szolgáltak; védelmüket hirtelen támadt nagy nyilvánosságuk jelentette. Ugyanez azonban a kívánatos, pontosan dokumentált feltárás legfontosabb akadálya is volt, s mivel ennek elemi technikai feltételei is hiányoztak, a hirtelen rosszra fordult időben az ásatás a gyors leletmentés jellegét öltötte. A legbiztosabb források a szoborlelet legnagyobb részéről a véletlenszerűen készült riport-fényképek; alaposabb dokumentáció, nyugodtabb körülmények között már csak március kezdetétől, a lelőhelynek leletekben szegényebb, nyugati feléről készült. A keleti részről utólag készített metszetrajzok is lényegében rekonstrukcióknak tekinthetők. Ezért állítjuk, hogy a lelet megítélésében nélkülözzük a régészeti evidencia támaszát, s lényegében úgy kell a szobrokkal eljárnunk, mintha véletlen folytán bukkantak volna elő: egyedül a művészettörténet módszerei állnak rendelkezésünkre, amelyeket bizonyos mértékig kiegészít a tágabban felfogott lelőhely általános ismerete. Együttvéve, s az 1400 körüli középeurópai szobrászat más emlékeihez viszonyítva, ez nem kevés, és várhatóan tovább is gyarapítható. Az utóbbi időben az érdeklődés megélénkülni is látszik az immár húsz éves (!) lelet iránt; az érdeklődésnek különössége azonban, hogy eleve inkább az amúgy is reménytelenebb irányba, a lelőkörülmények sok tekintetben kilátástalan rekonstrukciójára irányul, míg a művészettörténeti kritika látszólag jobban megalapozható véleménykülönbségeket megengedő lehetőségeire - a kezdeti vitáktól eltekintve - inkább belenyugvó egykedvűség válaszol. A Néhány, a lelettel kapcsolatos „adat", megfigyelés vagy következtetés biztosan állítható, felőle egyetértés uralkodik, illetve eddig kétely nem merült fel. 1. A szobrok a helyszínen készültek; anyaguk Buda környéki mészkő (a kőzettani vizsgálat legközelebbi rokonként budafoki eredetű mintát említett). 2. A szoborlelet darabjai a befejezettség különböző fázisaiban vannak. Van köztük csak elkezdett, de munka közben megsérült és félbehagyott figura, viszont olyan is, amelyen a munka közben bekövetkezett hibát gondosan javították; vannak festetlen darabok, de festettek, sőt, olyanok is, amelyek a már festett szobron megkezdett átdolgozás nyomait mutatják. Azok a furatok, amelyek járulékos elemek (pl. öveken applikált díszítő elemek, fejtetőkön koronák, infulák) felszerelésére szolgálnak, használat nyomait nem mutatják; ilyen értelemben tehát a szobrok nem lehettek készen. Viszont a külön készített testrészek (kezek) rendszerint nem fém-, hanem kő csapolása elkészült. Fagy, időjárás okozta károsodás nyomait a szobrok nem mutattak, de mindmáig tisztázatlan, akadtak-e köztük mégis beépített vagy felállított darabok is. Ezek a megfigyelések amellett szólnak, hogy a szobrok a kőfaragók műhelyéből, s nem épületekről kerültek föld alá. 3. Az ismeretlen helyen volt kőfaragóműhely felszámolása során részben már tönkretett szobrok - vélhetően „egy szemétdombon" (Búzás 1992) - más hulladékkal keveredtek. Ebben a hulladékban voltak ugyancsak a kőfaragók műhelyébe tartozó tárgyak, de kút darabjai, fűtőberendezés tartozékai, lebontott kályhák csempéi is. E hulladékot több (a 74/4. sz. fő lelőhely ugyanis a szobortöredékeknek csak egyik lelőhelye!),