Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - A pécsi Püspökvár Aranyos Mária-kápolnája (G. S. M. - G. Gy.)

IV-52. Angyalalakos konzoltöredék Sopronban, a Szent György-templomban került elő 1947^19 között a bombázás utáni helyreállítások során, az épületet helyreállító Szakái Ernő szerint a hajó egyik megsérült barokk hevederívének falazatából, mészkő m.: 24,5 cm, sz. : 18,5cm, v.: 19 cm 1390-1400 Háromnegyed oszloptörzsből kinövő félalakos angyalfigura, teste kissé előrehajlik, kezében a testéhez képest széles írásszalagot tart, mely végén visszahajlik. Jobb keze az írásszalag visszahajló részét tartja, bal keze eredetileg sem volt látható, mert szárnyának visszahajló íve takarta. Szárnyai erősen sérültek, jobb válla fölött a szárny ék alakban megformált tollaiból láthatunk két részletet, valamint hátoldalán ugyanezt nagyobb felületen, a többi töredékes. Szárnyának szegélye palástszerüen borult a fej köré, aminek magasságát valószínűleg meg is haladta. Fejét középütt kettéváló, enyhén hullámos haj keretezi, ez alul visszaforduló csigában végződik. A törzshöz és a fejhez aránytalanul vastag nyak tartozik. Feje kerekded, homloka és szemöldöke ívelt, a szemgolyók a szemgödörből ugyanakkor erőteljesen kiemelkednek. Orra, bár letörött, a törésnyomok alapján feltűnően széles volt. A plasztikai felületeken többrétegű színezés található: a legfelső fehér meszelés, ez alatt az arcon és az állon tört sötétkék szín látható, ezek alatt vörös szín fordul elő, ami a szemgödrökben és a szájvonalon is megjelenik. A szemgolyón fekete festékmaradványok tapasztalhatók. A hátoldalon elnagyoltan faragott sík törésnyomokkal. Mivel a templom építését nagy biztonsággal lehet az 1390-es évekre tenni, a faragvány ennek az időszaknak a terméke. Dávid Ferenc szerint a nyugati oromzat fedlemezét támasztotta alá (Budapest 1987, II. 202.). Erre vonatkozóan nem találtunk értékelhető adatot. A töredék alján lévő háromnegyed oszlop alapján inkább az képzelhető el, hogy a templomhajó ülőfülkékkel díszített architektúrájának, vagy más, ma már nem létező részletnek a darabja. A kapuzatok és a boltozatok formai megoldásai közé jelen tudásunk szerint nem illeszthető. N. A. Csatkai-Dercsényi 1956, 233-244.; Sallay-Sedlmayr 1966, 167.; Balogh 1964, 203-217.; Budapest 1987, É 40b sz. 201-203. Sopron, Soproni Múzeum, ltsz.: 58.26.1 IV-53. Gyámkő Keresztelő Szent János alakjával Pécsről mészkő m. : 20 cm, sz. : 21,5 cm, v. : 30 cm 1400 körül Fekvő hasáb alakú kváder simára munkált oldalsíkokkal, alján és tetején karcolt szerkesztési vonalakkal. Elöl derékszögű falsarok bemetszés, benne Keresztelő Szent Jánost ábrázoló, konzoltartó buszt. Arca, jobb kézfeje és a baljában tartott bárány feje letört, s feje fölött hiányzik a konzol lemeze is. A figura alatt hólyagos formákból képzett felhőzet. Keresztelő Szent János hoszszú haját és szimmetrikusan elrendezett, dús szakállát sűrű, éles vésetek tagolják. A bárányt tartó kézfej formái vaskosak, az ujjak erősen körülhatároltak. Még két azonos méretű és felépítésű, sast és angyalalakot ábrázoló konzollal együtt (Pécs, Janus Pannonius Múzeum) egy kisebb, négyszög alaprajzú tér boltozati rendszeréhez tartozott. Valószínűleg ehhez a finom megmunkálású együtteshez tartozik egy sokszög IV-53. alaprazú párkányelem is templomot ábrázoló címerpajzzsal, amely a püspökség kőtárában maradt fenn, jelenleg is a Dómmúzeum kövei között található. A konzolfigura ikonográfiája alapján (nemkülönben a legutóbb említett párkánytöredék provenienciája miatt) felmerülhet, hogy ez az épület a püspöki palotától északra elhelyezkedő Szent János társaskáptalané lehetett. Stílusát a bizonyára szándékos rongálás okozta sérülései miatt csak igen korlátozott mértékben értékelhetjük. A haj és a szakáll megoldása, továbbá a kéz szögletes, darabos megformálása leginkább az 1400 körüli évekre és a 15. század első évtizedeire jellemző. T. I. közöletlen Pécs, Janus Pannonius Múzeum IV-54. Térdelő donátor Sopronból, a volt ferences templom orgonakarzatáról festett homokkő m. : 57 cm, sz. : 40,5 cm, betűk m. : 6-7 cm 1400-1430 Csaknem körben kifaragott szobor. Hátul lapos vésővel durván nagyolt, alján sima felfekvési felület, baloldalt lent ferdén lefutó rövid törésfelület. A kőtömb hátul meghagyott, felfelé elkeskenyedő csonkja előtt, lejtős, göröngyös talajon térdelő, jobbra néző, tekintetét megemelő férfialak. Arca hoszszúkás, homloka magas. Bajuszt és rövid, hegyes szakállt visel. Haja tagolatlan, csigás végű tincsekben hullik hátra. Vállán derékig érő, sűrű, mély, pár-