Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

TANULMÁNYOK - Takács Imre: A gótika műhelyei a Dunántúlon a 13-14. században

12. kép: Pannonhalma, Porta speciosa, részlet az archivoltból 14. kép: Pannonhalma, Porta speciosa, részlet az archivoltból szintén a reimsi székesegyház szentélyének és északi kereszthajó-homlokzatának szobrászi díszéből vezethető le. A két emlék stílusforrásának azonossága aligha lehet a véletlen műve. További kutatásokat igényel annak az egyre elevenebbnek tűnő művészeti kapcsolatnak pontosabb felderítése, amely a magyar királyságot a francia gótika központjaihoz fűzte. Elképzelhető, hogy - miként III. Béla idejében - a dinasztikus kapcsolatok ekkor is fontos szerepet játszottak. András 13. kép: Pannonhalma, Porta speciosa, részlet az archivoltból 15. kép: Pilis, áttört, leveles, indadíszcs faragvány töredéke, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria király második felesége, Yolande de Courtenay révén nemcsak a bizánci latin császároknak lett közeli rokonává, hanem a család nem sokkal később reimsi érseket adó franciaországi ága is kapcsolatba kerülhetett a magyar udvarral. Könnyen lehetséges, hogy a pilisi apátság káptalantermében előkerült gravírozott lovagi síremlék, amelyen a Courtenay-címer töredéke ismerhető fel, éppen e családi kapcsolat kiváló emléke (IV-22.).