Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

TANULMÁNYOK - Takács Imre: A gótika műhelyei a Dunántúlon a 13-14. században

6. kép : Oszlopcsoport, London, Victoria and Albert Museum (Williamson-Evelyn 1988) idején. A 10. század végén alapított apátság 1137-re befejezett első átépítéséből a közelmúlt régészeti kutatásai hozták elő az első hiteles emléket (11-42.). László Csaba jelenleg is folyó feltárásaitól várható a 13. századi építkezések kiterjedésének és kronológiájának megismerése is. Az 1210-es évekből fennmaradt források leginkább az energikus apát utazásairól tudósítanak: 1212-ben és 1215-ben Itáliában tünt fel, 1213 őszén Gertrudis királyné cwnajában tartózkodott, ahol Meráni Bertold kalocsai érsek szolgáltatott számára igazságot peres ügyében, 1217-ben András király kereszteseinek társaságában a Szentföldre indult.

15 Az 1220-as években említik csak az oklevelek a kolostornak a király által támogatott újjáépítését.

16 A felszentelés alkalmából, 1224-ben kibocsátott királyi adománylevél az egész kolostor alapjaitól való újjáépítéséről beszél.

17 Az építkezés bizonyosan elkezdődött már az 1210-es években, s valószínűleg a keleti altemplomtól kezdve haladt a főhajó északkeleti részein át a legkésőbbinek látszó déli kapu irányában. E feltételezhető építésmenetnek felelnek meg az építészeti ornamentika változásai csakúgy, mint a tervmódosítások nyomai. Az altemplom és a főhajó keleti pilléreinek fejezeteit az esztergomi palotakápolnából ismert sűrű karéjos kiképzésű, bimbós levéldísz borítja (7-8. kép). A főhajó északi oldalán a felső zónákban, a déli oldalon már az altemplom előtti pillér lábazatától kimutatható annak az újabb műhelynek a jelenléte, amely déli pillérfők és a déli kapu, az 7. kép: Pannonhalma, apátsági templom, keleti altemplom 8. kép: Pannonhalma, apátsági templom, pillérfő a főhajóban