Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - Takács Imre: Gertrudis királyné síremléke

IV-22. (rckonstrució, Takács I.-Szikszay B.) tett előkelő világi személyt mindenképp az alapító, s kegyúri jogot is gyakorló királyi család tagjai között kell keresnünk. A síremlék készítési idejét figyelembe véve két hipotézis állítható fel. Az egyik lehetőség az, hogy az 1234-ben Halicsban elhunyt ifjú András hercegnek, II. András és Gertrudis harmadszülött fiának sírját jelölte, akit Albericus Monachus vir forma decorusnak nevezett (MGH SS XXIII. 934.), a felirat szóhasználatára némileg emlékeztető módon. A feliratban szereplő comes szó ebben az esetben is csak a kísérő értelmében (genitivus partitivus), s nem az elhunyt személy rangjának (ispán) megjelöléseként fordítható le. IV-22. második feleségének, Yolande de Courtenay-nek egyik fivérét, magyar pártfogással a bizánci latin császári trónra emelkedett, majd onnan elűzött, és nem sokkal azután, 1228-ban - IX. Gergely pápától visszatérőben - a Peloponnészoszon meghalt Robert de Courtenay-t temették el a pilisi monostor káptalantermében. Az utóbbi esetben a pajzs sarkán látható, bizonyosan heraldikai ábra részét alkotó, s ilyenként az Árpádok jelvényeivel aligha összeegyeztethető körívszakaszt a Courtenay család három kör alakú „pogácsát" (trois tourteaux de gueules) ábrázoló címerének részeként foghatjuk fel. E valószínűbbnek tűnő megoldás teljes mértékben magyarázatot ad a síremléktípus franciás, keresztes lovagi vonásaira is (trapéz formájú alaprajz, habitus, képtípus és epigráfiai stílus). T. I. Gerevich L. 1983, 299-300, Abb. 47.; Gerevich L. 1984, 15., 80. kép; Gerevich L. 1985a, 140-141., Abb. 33.; Takács 1988, 124-126., 131-132., 7. kép; Marosi 1993, 17., Abb. 3. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 92.4.1-7.M IV-23. Háromkaréjos vakárkád töredéke Visegrádnál, a Duna medrének kotrásakor került elő 1986 körül. vörösmárvány m. : 32,5 cm, sz. : 22 cm, v. : 10 cm 1230-1250 Vékony kőlap töredéke, tetején és hátsó részén simára munkálva. Alján és mindkét oldalán törött. Az előoldal felső pereme sérült. Lent féloszlopfő vagy konzol erősen sérült, letöredezett maradványa, felette lapos fedőlemez és két irányban szétváló, háromkaréjos ívek indítása. Keretelésük horonnyal elválasztott kettős pálcatag. A sekély mélységű fülke alján a vakárkád hátsíkjának töredékei. Az ívek közötti sima homlokzati felületen egyetlen, vastagabb szárból kihajtó hármas tagolású, domború erezetű, karéjos levél. A különálló, karéjos kiképzésű rátétlevél párhuzamait a pilisi és esztergomi koragótikus fejezeteken találhatjuk meg. A pálcatagos kertelésű, háromkaréjos ívsor a 13. század közepének-második felének budai polgári építészetében is jelen lévő faltagolási megoldás (Dísz tér 4. sz. ház ülőfülkei). A mindkét oldalával szabadon álló vörösmárvány faragvány kisebb építményből, valószínűleg mellvédből származik. Stíluskapcsolatai és jó minőségű anyaga előkelő épületre utalnak, a szakirodalomban felmerült eset-