Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - A pilisi ciszterci apátság (T. I.)

ható. Erősen sérült a mellékalakok feje is, a bal oldalié körben letöredezett, a jobb oldalié teljesen hiányzik. Lábuk a comb közepénél a fejezet nyakgyűrűjéről indul. Viseletük ing és a törzsükre csavart, sűrűn ráncolt köpeny. Túloldalt két állati szörnyfigura által közrefogott emberi fej, az előzőnél lényegesen romlottabb állapotban. Kiálló részei lemállottak. A nyakgyűrűből kinövő, csavart törzsű szörnyek feje és az emberi fej felé kinyújtott végtagjai letörtek. Típusa alapján e faragvány a kerengő ívsorát hordozó, eredetileg egyes oszlopokkal váltakozó ikeroszlopokhoz tartozhatott. E szerkezet további egyes és páros fejezetei a helyszínen - vitatható módon (a támváltást figyelmen kívül hagyva) - rekonstruált árkádsorba illesztve láthatók. A boltozat nélküli építmény uralkodó látvány-elemét nyújtó, kert felé néző ívsort fegyelmezett és egységes építészeti tagozatképzés és rendkívül gazdag szobrászi díszítés jellemzi. A faragványok stílusa az 1200 körüli francia gótikus művészet közvetlen magyarországi hatását tükrözi. Hasonlóan komponált páros fejezetek tartották Saint-Denis kerengőjének árkádjait. Az ikeroszlopok között a sarkokon kapcsolatot létesítő - Somogyváron öt tagból álló - oszlopcsoport megfelelője is megtalálható e körben. Az Ile-de-France területéről, talán éppen Saint-Denis-ből Londonba került (Victoria and Albert Museum, A.3-1911) ötös oszlopcsoportot mind a saroktám típusa, mind a leveles kehelyfejezetek közül kitekintő fejek szobrászi ötlete révén a somogyvári sarokoszlopok legközelebbi rokonaként tarthatjuk számon {Williamson-Evelyn 1988, 32-35). T. I. Rédey T. : A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása. MM 4 (1928) 414.; A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításai. V. Tíz év szerzeményei 1919-1928. Budapest 1928. 17.; Dercsényi 1934, 40.; Marosi 1972, 99-100.; Bakay 1975, 203.; Székesfehérvár 1978, 164. sz.; Magyar 1983, 30.; Marosi 1984a, 123, 134, Abb. 283.; Bakay 1989, 212, 352-353.; Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 53.583. IV-16. Madonna-torzó Öreglakon találták másodlagos felhasználásban; innen vitték be 1896-ban a somogyvári Széchényi-kastélyba, homokkő m. : 65 cm; talplemez: 25,5x47,5 cm 1210-1220 A fejek nélkül, erősen megviselt állapotban, de helyenként festésnyomokkal fennmaradt töredék eredetileg három oldalról láthatóan volt felállítva, bizonyára egy falsík előtt (amire hátának kivájása utal). Önálló kultuszfigura lehetett, de kidolgozása alapján inkább magasreliefnek nevezhető. A Madonna szélesen terpesztett lábakkal, padszerű trónuson ül, bal térdén tartja a hátra dűlő, lábait felhúzó gyermeket. Jobb karjának csonkján csapolásra szolgáló lyuk van : a bizonyára valamilyen attribútumot (jogar) emelő kéz itt csatlakozott. A drapéria vaskos redőkben hull alá, a talapzaton mély, öblös hullámokat alkot. Rendszere meglehetősen merev; míg a gyermek testén a drapéria kezelése lendületesebb, szervesebb kompozícióra mutat. Bizonyos, hogy a somogyvári 13. század eleji kerengő