Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - III. ROMÁNKORI FESTÉSZET - Könyvfestészet
III-9. ből és a könyv elejére, illetve végére illesztették.) A kötetben lapszéli rajz, filigránnal díszített iniciálé és néhány bejegyzés is van. Ezek 13-15. századiak. W. T. Catalogus Biblioth. Super Ven. Capi. E. M. Srig. Tyrnaviae. A. 1833. I. 18. sz.; Csontost J. : Az Esztergomi Főegyházi Könyvtár kéziratai. MKSzle 7 (1882) 308. (5. sz.); Varjú E.\ Bernát spalatói érsek kódexe az esztergomi főegyházmegyei könyvtárban. MKSzle 10 (1902) 199-201.; Gerevich T. 1938, 234.; Berkovits 1942,507.; EM 1948, 291-292. (1. sz.); Berkovits 1965, 18.; Wehli T. : Perugiai Bernát kódexe és a Pray-kódex helye a középkori magyar könyvfestészetben. AH 3 (1975) 197-200, 204-206; Budapest 1985, 21, 37, 90. (24. sz.); Bibi. Hung. 1198. sz.; Hoffmann-Wehli 1992, 214-215. Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár, Mss. II. 3. III-10. Biblia töredéke Kismarton (Eisenstadt), múzeum. Az őrzőkönyv ismeretlen, pergamen, tinta, tempera 222 x 320 + 66 mm 12. század második fele A bifolio másodlagos felhasználásakor könyvborítóul szolgált, sarkai lemetszve. Az őrzőkönyv ismeretlen. Szövege alapján eredetileg a Szentírás egyik füzetének középső lappárja volt, mely Hugo a Sancto Caro Jónás könyvéhez írt prológusának, Jónás próféta könyvének csonka szövegét, valamint az egyházatya könyvének elejét tartalmazza. A hiányzó sorok figyelembe vételével a lapnak a kisebb fele veszett el. A folio egykor tekintélyes mérete, szövegtípusa és díszítésmódja alapján leginkább egy óriásbibliához tartozhatott. Ezt valószínűsítheti a jelenleg 2 r-nak nevezhető oldal felső lapszélén olvasható Jonas CCCA címfelirat és oldalszám, mely (a betűtípus, továbbá a római és arab számjegyek együttes használata szerint) a kéziratnál későbbi, de azt sejteti, hogy a lap egy hajdan kétkötetes biblia első kötetének a végéről származik. Az előszók és a bibliai könyvek címei vörös minusculákkal, az első szavak pedig fekete majusculákkal íródtak. A textus minusculái, valamint a kezdőszavak minusculákkal kevert capitalisai a 12. század második felét jellemzik. A prefációkat és a könyveket figurális vagy legalábbis ornamentális iniciálék vezették be. A könyv gazdag díszítése mellett szól az a tény, hogy még a kevéssé jelentős kis próféta, Mikeás prefációjához és könyvéhez (f. 2 r ) is készült egy-egy reprezentatív iniciálé. Az óriásbibliák díszítési szokásához híven a prefációt kisebb, a szöveget pedig nagyobb kezdőbetű vezeti be. A T, illetve V betű festetlen pergamen alapon áll. A fehéren hagyott betűtörzseket és indaornamentikájukat vörös tintával rajzolták körül. A betű- és indaközök kék mellett zöld színűek. A betűk törzse középen osztott, virágmotívummal összefogva, a végeiket ujjas levelek zárják le. A betű szárai, karjai közötti felületeken egyenletesen oszlanak el a szimmetrikusan elrendezett vagy koncentrikus körben vezetett, egymásba
