Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Ják (M. A. - Sz. E.)

sárkányok megformálása mindig színvonalasabb, mint a kísérő növényi elemeké. M. A. - Sz. E. közölctlen Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 55.1006. 1-101. Kapu bélletrészlete sárkányos fejezettel Ják (?, 20. század eleje) mészkő m. : 31 cm, h. : 58 cm, v. : 28 cm, oszloptörzs v.: 17 cm 1250 körül Kapu jobb oldali bélletének fejezetzónájába tartozó oszlopfő, amelyhez, kissé előreugró síkban, függőleges profilt indító elem csatlakozik. Az oszlopfő gyűrűtaggal induló, keskeny lemezzel záruló, bizonytalan megformálású, bal szélén domborúvá hasasodó kehely. A sima homorlaton mintegy rátétként a fejezet két nézetének síkjába faragottan jelennek meg a nyakuknál érintkező, hátra néző és fejüket szárnyukra hajtó madártestű sárkányok. A sárkányok arca lapos, maszk-szerű, fülük nincs, nyakuknál vékony, szárnyuknál vastagabb barázdák érzékeltetik a tollazatot. Sarkok felé eső két lábuk teljesen aláfaragott, (a jobboldalié hiányzik), lábfejük három ujjban végződik, a jobboldali sárkány félpalmettában végződő farka rásimul a csatlakozó profil hengertagjára. A fejlemez alatt megjelenő félpalmetták szárai a sárkányok teste alatt ívet alkotnak. A fejezethez csatlakozó ügyetlen megformálású profil két fő eleme hengertag és homorlat. Az utóbbihoz csatlakozó lemeztag felülete már illesztőfelület. Itt bizonyosan egy újabb bélletréteghez tartozó faragvány csatlakozott darabunkhoz. Nem látszó oldalain sima illesztő felületek, sarkuk 23 cm hosszan durván lefaragott. A 13. század közepén vagy harmadik negyedében Jakon dolgozó kőfaragó műhely terméke, azonban forrás nem bizonyítja a faragvány jáki eredetét, s a ma álló épületegyüttesben sem tudjuk elhelyezni. A sárkányok megformálása és elsősorban fejtípusa a jáki timpanonokhoz kapcsolható, a fejezet kompozíciójához hasonló ismert emlék pedig a magyarszecsődi rk. templom kapuja bal oldali külső bélletrétegének fejezete. Ennek sárkányalakjai azonban minden provincializmusukkal együtt közelebb állnak a jáki nyugati kapu sárkányos frízében lévőkhöz. M. A.-Sz. E. Gerevich T. 1938, 148, CXXXVII/3. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 55.1602. 1-102. Kapuívmező kereszttel, kentaurral és kígyópárral Újudvar (1936 előtt) mészkő 61 x 129x21,5 cm 1200-1250 Félkörös forma, lent jobbra függőleges végű nyúlvánnyal, balra ugyanilyennek a törésével. A félkör mentén széles, lent keskeny szegélysáv egy síkban. Ezen belül alig visszaugratott tükör, még beljebb valamivel erősebben kimélyített, háromkaréjos mező. A karéjok csúcsban találkoznak, negyed- illetve félkörívnél kissé nagyobbak. A középsőben latin kereszt derékszögű szárakkal, kéttagú, hurkás szalagpárból átfonásokkal alakítva. A bal karéjban kentaur vágtat elő, hátrahajló hegyű, állát is fedni látszó csuklyában, előrenyújtva feltartott baljában gumós idomú, sérült tárgyat tartva, jobbjával felemelt, lekonyuló végű farkát fogva. Alatta a perem sérült, ezzel együtt hátsó lábai is letörtek. A farokvég kétujjú palmetta, kis vájattal. A testformák gömbölyödők, alig tagoltak. Csak a nyaknál, a deréknál és a comboknál látszik némi elválasztó árkolás. A szem ovális véset. A jobb pata letört, a bal kissé megemelt lábhoz tartozik, és figyelemre méltóan tagolt körvonalú. A jobb karéjban egybehurkolódó testű kígyópár. A hurok az alsó peremnél van, a két test felfelé széthajlik, a fejek orral érintkeznek. A két farokrész oldalt felhajló, majd függélyesen, palmettásodva a peremre ereszkedő. A farkvégeken két-két ujj, hosszanti vájattal, karéjos belső körvonallal. A test egyszerű hurka, a fejeken szájrés, fül és szemdudor látszik. A dombormű három hengeres ívtöredékkel együtt került múzeumba, tehát bélletes kapuhoz tartozott. Az ábrázolás nyilvánvalóan a démoni vadság fölé magasodó krisztusi erőt szemlélteti. T. S. Gerevich T. 1938, 89, 192, CCXIV; Kaposy, V. : Contribution à l'iconographie des monuments de l'époque romane en Hongrie. BMH 6 (1955) 13-19; Csemegi 1960, 19-20, 22; Székesfehérvár 1978, 59; Kozák, K. : Constructions dans la Hongrie des XII-XVe siècles des ordres de chevalerie et d'hospitaliers et leur influence. AA 34 (1982) 120-121. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 53.586.