Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Marosi Ernő: Esztergomi stílusrétegek 1200 körül

lőmetsző ifjú (és egykor nyilazó figura) ábrázolásával díszített, inkrusztált vörösmárvány trónszéktámla (IV-3.) szabadabban, lecsüngő fürtökkel komponált lapos reliefjének motívumát követi. Annak lapos és pontos ismétlődésre épített megformálásával ellentétben a párkányt a növényi ornamens eleven, plasztikailag differenciált felfogása jellemzi. Egyesíti a korai gótikus ornamens térbeliségét (átfedések), látszólag a természeti forma elevenségét felidéző kompozícióját a Porta speciosa körében is fellelhető formulákkal (pl. a levelek ujjait elválasztó vájat és furat motívuma). c: Párkánytöredék örvénylő levélmotívummal A darab rövidebb oldala teljes; rajta az örvénylő akanthuszleveles fehér márvány fejezet (1-84.) motívumának meglehetősen pontos másával. Tanulságos az azonos motívum transzpozíciója más stílusba : lásd a levelek laposabb kezelését, a csavart, rügyes inda naturalisztikusabb felfogását. Az inda kissé torzulva fordul át a jobb oldalra; ez feltehetőleg az eredetileg kétmedaliionos kompozíciónak csak kis töredéke. M. E. Gerevich T. 1938, 90, 165, CXLV; Székesfehérvár 1978, 202-203 (132e. sz.); Marosi 1971, 213-216; Marosi 1984a, 38-39, 71, 96, 103, 202-204 (60b, g, h. sz.), 207-208., 211-213., 215. kép. Esztergom, Vármúzeum 1-86. Oszlopfő sasokkal Esztergom, vár (1938 előtt, MOB ásatás) mészkő m. : 24 cm, abakusz: 23 x 23 cm, alsó átm. : 13,5 cm 1200 körül A sasos fejezet hasonló körben terjedt el, mint az örvénylő akanthuszlevélmotívummal komponált fejezet típusa. Gyakori formája a sast mint imperiális jelvényt frontálisan ábrázoló oszlopfő. Az esztergomi példa nem ebbe a típusba tartozik, hanem abba, amelynél a sasok alakjai a korinthoszi fejezet szkémájába illeszkednek: fejeik a sarokvolutákat helyettesítik. A szabadon álló oszlophoz tartozó fejezet magvát csonkakúp alakú kehely alkotja, amelyet alul erőteljes gyűrű határol, felül pedig szarv formájú, erősen kiülő konzolokkal díszített, profilozott abakusz. Ennek szarvait támasztották alá a sarokra komponált, kiterjesztett szárnyú sasok, amelyeknek mintázása, tollazatúk részletképzése a Porta speciosa felett kétoldalt alkalmazott reliefek figuráira - s rajtuk keresztül az Antelami-kör emiliai műveire - emlékeztet. M. E. Gerevich T, 1938, 146, CX/1 ; Marosi 1984a, 33, 202 (56. sz.), 155., 156. kép. Esztergom, Vármúzeum