Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Marosi Ernő: Esztergomi stílusrétegek 1200 körül

művészetéhez áll közel. E kapcsolat megítélésében Antelami parmai művein (a pontiléhoz tartozó oroszlánok, keresztelőkút) kívül jelentős carpii, castellarquatói párhuzamok újabban javasolt korábbi datálása és eltérő besorolása {Quintavalle, A.C.: Romanicopadano, civiltá d'occidente. Firenze 1969, 77 skk.) is problémákat okoz. Mindenesetre, pl. Antelami nyúlánk testű parmai pontile-oroszlánjainak arányai (a test közepe táján alkalmazott bázissal) nem tüntetik fel túl hosszúnak a figura mai tömbjét! (Tóth Sándor ezirányú ellenvetését közli, további Antelamianalógiákkal együtt: Takács 1993, 54—55). A portáloroszlán egyik legvirtuózabb részlete az állat hátán, az oszloplábazat alsó pálcatagja alatt megfaragott, furatokkal tagolt levéldísz, amely oldalt plasztikus formákba megy át. M. E. j: Oroszlánszobor sörénytöredéke A jobb bélletszélről. Állatszobor sörényes nyakából kitört darab. Elöl domború, faragott, hátul törött. A faragott felületet hullámzó, domborművű szőrtincsek sűrű szövevénye tölti ki. A szőrzet bojtszerű kötegeit éles belső vésetek tagolják. Alul, a tincsek végénél a sima állattest maradványa jelenik meg. Anyaga, mérete, megmunkálásának módja és stilizálása a Porta speciosa fennmaradt bal oldali oroszlánjáéval (g) azonos. Pontos megfelelőjét a nyakat elborító sörény részleteiben találhatjuk meg. A fennmaradt oroszlánfigurán azonban nincsen akkora hiány, ahonnan e részlet származhatna. A töredék talán azonos az 1934-1938 közötti ásatás egyik leletével (Gerevich T. 1938, 179). Stíluspárhuzamait ugyanazon emiliai, parmai szoborművek jelentik, amelyeket az esztergomi kapu szobrászatéval kapcsolatban széleskörűen feltárt a kutatás. T. I. Széless 1759, 52-80; Széless 1765, 1-4; Máthes 1827, 33-38, VIII-IX; M TE I., 47; Czobor 1900, 176-188, V-VI; Forster 1906, 132, 134-135; Balogh 1932-33, 112-115; Gerevich T. 1938, 54-58, 178-180, XIX, CLXXXIX, CXCII; Dercsényi 1947, 3-8, 13-26, 1., 6., 9., 12., 21. kép; Marosi 1971, 172-184, 187, 196; Horváth I. : Az esztergomi Porta Speciosa újabb töredéke. EÉ 1979, 13-37; Horváth I. 1980, 345-362; Béla, 62-64., 68. kép; Marosi 1984a, 32-33, 36, 60-62, 65-66, 78-84, 199-200, 9., 14., 140-144., 148-149., 157-159., 163-166., 172. kép; Marosi 1984b, 341-356, 1-2. kép; Takács 1993, 53-60. Esztergom, Balassa Bálint Múzeum, ltsz. a: 64.1.1.; f: 70.346.1.; nytsz. d: 84.27.1.; e: 84.26.1.; Vármúzeum, b, c, j; ltsz. g, h, i: 67.3.1-3. 1-83. Griff-szobor töredéke Esztergom, valószínűleg Várhegy (1934-1938, MOB ásatás) vörösmárvány m.: 39 cm, sz.: 25 cm, h. : 41 cm, talplemez illesztés: 21 x21 cm 1190 körül Legalább három oldalról szabadon álló, hátán oszlopot hordozó, fekvő szörnyalak. Talapzata függőleges oldalú, domború tetejű, mindkét végén töréssel végződő, lapos lemez. Az állat nyaka, feje, hátsó végtagja és farka hiányzik. Behajlított mellső lábait előrenyújtja, végükről a mancsok letörtek. A lábak ízesülése felett egymásra rétegződő, egyre hosszabb tollakból álló, testhez simuló szárny nő ki. Az első tollsort lángnyelvként hajladozó tincsek helyettesítik. Hasa alatt szőrcsomók. Hátán a figura közel teljes szélességét kitevő, alacsony, négyzet alaprajzú lemez. Egyik felén sérült, a másikon ép, érdesített illesztési sík oldalra futó ólmozási vájattal, középütt ólommal részben eltömődött, mély csaplyukkal. Az illesztés ép részének egyik sarkán piros festékkel felírt 19-es szám feltehetőleg a feltáráskor adott leletsorszám. A mitológiai fantázialények családjához tartozó szárnyas figura madárfejű és oroszlántestű griff lehetett. Építészeti szerepe és stílusjegyei a Porta speciosa oszlopot tartó oroszlánjáéval (I-82g.) egyeznek meg, ám bizonyára annál kisebb méretű szerkezethez tartozott. Lábának izomzata és oldalának kidudorodó bordasora oly mértékig hasonló az oroszlán megfelelő részleteihez, továbbá a szárny megformálása olyannyira közel áll az egykori kapu sas-domborművének kialakításához, hogy mesterét a Porta speciosa itáliai tanultságú, Benedetto Antelami köréből kiinduló szobrászával azonosíthatjuk. Az esztergomi töredékek között hasonló karakterű sárkányfigurát találunk egy vállpárkányhoz tartozó sarokdarabon is (I-85a.). T. I. Takács 1993, 55-56. Esztergom, Vármúzeum