Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Marosi Ernő: Esztergomi stílusrétegek 1200 körül

Esztergom 13. század eleji művészetének és kultúrá­jának további lényeges kérdése, vajon a 12. század utolsó évtizedében befogadott francia eredetű stílus egyszeri impulzus volt-e (erre utalnak „késői" fázisá­nak jelenségei pl. Pilisszentkereszten, Kalocsán), vagy általa mintegy kapu nyílt-e a folyamatos kapcsolatok, modernebb stílusjelenségek recepciója számára (emel­lett szólnak nehezen rekonstruálható összefüggésből való esztergomi töredékek). A legfontosabb probléma: vajon Villard de Honnecourt magyarországi útja illet­ve a pilisi Gertrudis-szarkofág stílusa az Esztergom­ban kezdődő hagyományhoz tartozik-e, vagy attól füg­getlen. A 12. század végi esztergomi műhely emlékanyagá­ban eltérő stílusú részletek megkülönböztetése stílus­kritikai feladat. Nehezebb, részben megoldhatatlan az így megállapított stílusvariánsok eredetének, forrásá­nak azonosítása. Más, részben építéstörténeti megfon­tolások is szükségesek e tendenciák kölcsönös viszo­nyának, időbeli egymásutánjuknak megállapításához. Mindezeknek szűk határokat szabnak a körülmények : a Szent Adalbert-székesegyház épületének teljes, a királyi palota nagy részének pusztulása, az abszolút datáláshoz szükséges források hiánya. Ezért Eszter­gom 12. század végi művészetéről, melynek szinte minden emléke vitatható, csak hipotetikus áttekintést lehet megkísérelni. a) A 12. századi műhelyhagyomány örökösei Helyi hagyománynak, a Szent Adalbert-székesegyház építőműhelyében meghonosodott, s utóbb is követett sajátosságnak Esztergomban a klasszicizáló ornamen­tika tekinthető. Emlékei korinthoszi illetve kompozit típusú fejezetek, akanthuszlevél-soros párkányok. Vi­tatható, hogy a típusukban ezekkel rokon, későbbi emlékek mennyiben jelentik a hagyomány folytatását, s mennyire újdonságot. Pl. az ún. „Szent István­terem" keleti falának korinthizáló fejezete a kora góti­kus bimbós fejezet elemeit mutatja, hasonlóan a szé­kesegyház késői nagy fejezeteihez. Kétségtelen, hogy e hagyomány elemei a királyi palota legmodernebb részének, a palotakápolnának díszében is feltűntek. Problematikus a különböző esztergomi emlékek egy­más közötti viszonya is : pl. a Porta speciosáé (1-82.) a lakótorony kettős kapuzatához (I. 45. kép); még in­kább az esztergomi emlékek párhuzamai más, egykorú műhelyek, így Pécs, Székesfehérvár produkciójával. A kérdés összefügg Esztergom hatásainak kérdésé­vel : Karcsa, Bény, Ócsa, Vértesszentkereszt legkoráb­bi stílusrétegének problémáival. Ezeknek a 13. századi emlékeknek puszta léte is bizonyítja e stílusréteg 1200 körüli elevenségét Esztergomban. Különösen proble­matikus a gyulafehérvári déli kapu illetve a halicsi Szent Pantaleon-templom portáljainak viszonya Esz­tergomhoz. Tóth S. 1983, különösen 399-400, ezek kapcsán a közvetlen esztergomi kapcsolatot nem is­merte el, hanem egy, a pécsi és esztergomi kör közös előképét jelentő, határozott emlékhez közelebbről nem köthető budai oszloptöredékek által tanúsított hazai hagyományt tételezett fel. Az esztergomi hagyomány értelmezésének és szár­maztatásának problémakörébe tartozik a palota lakó­tornyának és toldaléképületének, e részek boltozás­technikájának (bennük a legkorábbi magyarországi bordás keresztboltozatokkal) értelmezése is. b) A provence-emiliai orientáció emlékei Ez orientáció feltűnése már a palota régebbi részein (a lakótorony toldaléképületében, az ún. „Szent István­terem" fejezetein) feltételezhető. Nehezen igazolható, vajon a Porta speciosa (1-82.) hasonló orientációt mu­tató rétege ugyanehhez a stílushoz tartozik-e, vagy tőle független. Benedetto Antelami stílusával legkoráb­ban Balogh Ilona mutatta ki a portál oroszlánjának (I-82g.) és sasfigurájának kapcsolatait (Balogh 1932-33). További kérdést jelentenek a fennmaradt müveken felismerhető utólagos megmunkálás-nyomokból le­vonható következtetések: szabad oszlopok hordozta baldachinportál eredeti terve és ennek átalakítása, vagy eredetileg is a Klimó-féle festményen (I-82a.) ábrázolthoz hasonló portálfelépítés? Mivel a Porta speciosa egyéb részleteiből alig ismeretes valami, a kér­désre nehéz választ találni. Új elem: az oroszlánhoz hasonló stílusú griff-figura (1-83.) töredékének felis­merése (Takács 1993, 53 skk.). Bizonyos, hogy pl. az esztergomi fríztöredékeken (1-85.), Ócsán is a pro­vence-emiliai eredetű formák a gótikus ornamentika jellegzetes motívumaival együtt szerepelnek; a részlet­képzés azokon is hasonló. c) A francia korai gótika stílusa Leginkább a palotakápolna ornamentikájában fellelhe­tő részletek alapján valószínű, hogy egy és ugyanazon műhelynek tulajdonítható a francia korai gótikus épí­tészet és az inkrusztáció-technika (vele a Porta specio­sa klasszicizáló stílusa) meghonosítása. E stílus eredete szempontjából egyre határozottabban Párizs környéke jön számításba (1. : Sauerländer 1990), aminek jól meg­felel az a tény is, hogy a csak késői ötvösműveiből (Namur) jól ismert Hugues d'Oignies is a II. Fülöp Ágost kori párizsi stílust képviselte. A stílus együttélé­se 1190 tájától, ami a franciaországi előzmények szem­pontjából is a legkorábbi valószínű idő, az esztergomi hagyomány más rétegeivel nyilvánvaló, s a követök jó részén is dokumentálható. Viszont az esztergomi korai gótikus stílust meglehetősen egyneműen képviselik a pilisi ciszterci apátság illetve a kalocsai II. székesegy­ház maradványai, melyek ezért e mesterkör további foglalkoztatásának emlékei lehetnek. Azonos motívu­mok esetén az esztergomi töredékek látszanak az előz­ményeknek. M. E. Máthes 1827; Czobor 1900; Forster 1906; Lepold A.: Az esztergomi vár története. Esztergom Évlapjai 8 (1936) 51. skk.; Gerevich T. 1938, 91 skk.; Hoefelmayr-Straube 1954; Dercsényi D. : A román stílusú művészet fénykora. MMT, 48 skk.; Dercsényi - Zolnay 1956; Tóth S. 1983 ; Marosi 1984a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom