Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban

feszesebb szabású. A deréknál elhatárolás nem látszik. Az oroszlán bal mellső lábának karmaival a tövishúzó jobb lábát boka fölött átfogja, jobb mellső lábát szorosan a szügy éhez emeli. Két hátsó lába lépő tartású: a bal a szélen kissé hátrafeszül, a jobb, amelynek karmos része az emberalak két lába között jelenik meg, előre lendül. A dombormű síkszerűen rétegzett. Az oroszlán farka, jobb mellső és két hátsó lába elég vékonyan tapad az alaphoz, teste és tartó lába kiemelkedőbb, feje valamivel még vaskosabb. Az emberalakon a jobb láb áll el az alaptól a legkevésbé, innen a jobb vállig a test fokozatosan kiemelkedik, és közben a bal láb és a két kéz még rárétegződik. Az oldalt hajtott fej ismét közelíthetett az alapsíkhoz. A formák kidolgozása a szemből látható felületekre összpontosult. A jobb láb ujjait ugyan elöl-hátul megformálták, de az oroszlánszáj részleteit csak elöl dolgozták ki. A legelválóbb részeknél, a tövishúzó jobb vállánál, az oroszlán fejénél és aláfaragásra kínálkozó bal mellső lábánál az alaphoz inkább hegyesszögben, mint merőlegesen közelítő, sima felületek nyúlnak hátra. A jobb felkarhoz e hátsó felület szöglettel kapcsolódott. Az oroszlán lényegében ugyanolyan megfogalmazású, mint a Sámson-domborművön (1-78.). A tartó lába túl rövid, a többin a karmok póklábszerűen kuszáltak vagy esetlenül szétállók. Hasi rovátkák nem látszanak. A farokbojt csúcsos, rovátkolása kissé hajladozó. A sörény tincsei szabályosabb alakúak és elrendezésűek, kisebb csigákban végződök, mint a Sámson-domborművön, a szem és a száj környéke tisztább rajzú, mint ott. Mindkét fül ki volt dolgozva. A fogsorok jól látszanak, a szájsaroktól három íves barázda indul az orr felé. Az orrnyeregnél a fej körvonala megtört. Az emberalak testrészeit nem mindig sikerült egybehangolni. A tövises láb térd fölött, a ruhaszegélynél is megtörik, a jobb kéz alatti és fölötti testkontúr nem jön össze, a karmozdulat jobbra csavarodó felsőtestnek felelne meg, noha a jobb váll inkább kissé előre állhatott, a fej mintegy a bal vállból nőtt ki. A fej jobb felén hátranyúló hajbarázdák maradtak az alap mellett. Alattuk sima gallérra utaló, felhajló perem maradéka. A bal vállnál ugyanakkor gyöngyös ruhaszegély részlete látszik. Hasonló szegély ötlik szembe töredékesen csuklónál a ruhaujjakon, épen az alsó szegélyen, a felemelt lábtól balra. A szoknyaszerű részen a redőzés laposan lépcsőzött. A redők a tüskés láb mögül sugarasan terülnek szét, a jobb combnál a lazább ruharész széle felé elsimulva, a bal combon, amelyre a ruha ráfeszül, elöl élesen kirajzolódva és oldalt elfogyva. Itt az alap mellett a ruha széle ferdén felgyűrődik, elöl a szegély sima, kissé kiugró sáv. A gyöngyös szegély a lábak közt felkapó redőköteg káró idomú szélén kezdődik, a további redőknek megfelelően lapos zegzugvonalban folytatódik, és a tartó oroszlánmancs alá becsípődve végződik. A felső ruharész redőzése ritkásabb, inkább vésett. Néhány íves redővonal látszik, a jobb kar felé macskaköröm-szerű vonalkákkal lezárva. Az épebb bal ruhaujjon redővonal alig van. A stíluskapcsolatokhoz vö. 1-75-76, 78. Oroszlánnal kettesben ábrázolt tövishúzó máshonnan nem ismert. Az emberalak láb- és kézmozdulata megfelel a capitoliumi tövishúzóénak, eltekintve a jobb láb kitekeredésétől. Különös a hátravetettnek látszó fejtartás is. Tövishúzót az ókorban és a középkorban egyaránt ábrázoltak ruhásán is. Középkori jelentése többnyire a bűnnel, a gyengeséggel, a nevetségességgel összefüggő (vö. RDK IV., 290-294). T. S. Gerecze 1897a, 152-153; Éber 1922, 84; Dercsényi 1934, 33-35, 37, 9. kép; Horváth H. 1935b, 23-27, 7. kép; Horváth H. 1936, 10, 19, 21-23, 11. kép; Gerevich T. 1938, 111, CLXXXV; Dercsényi 1943a, 90;Kádár 1950, 127-130; Entz 1966, 10, 14. kép; Levárdy 1968, 184-185; Dercsényi 1972, 190, 48. kép; MMT 45, 48. kép; Székesfehérvár 1978, 42-43, 181-182 (106. sz.), 26. kép; Bakay 1989, 116, 120, 181; Magyar 1992, 176-177, 187; Tóth M. 1992, 226, 14. kép. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, ltsz.: 73.1705.1. 1-80. Pillérfő leveles dísszel Zalaszentgyörgy, rk. templom, a karzatnak a nyugati fal északi oldalához épített pillérjéből (1988, falkutatás) homokkő 30 x 29,5 x 27,5 cm 12. század A 13. század közepe után épült templom 14. századi átépítésekor - új szentély és karzat - jelentősebb mennyiségű bontásanyagot használtak fel. Az anyag egy része igényes kőtemplomból származik, amelynek a környéken kellett állnia, ebben a kérdésben azonban csak feltevésekbe bocsátkozhatunk.