Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban

királyi kancellárként tevékenykedett az esztergomi udvarban. Nagyon valószínű, hogy a pécsi műhely korábbi hagyományaihoz csak felszínesen kapcsolódó, a lokális környezetben kimondottan újszerű (és talán épp ezért elvetélt) portálprogramra is már Calanus adott megbízást. Ez egyben azt jelentheti, hogy a pécsi műhely figurális munkássága hosszan elnyúlt a 12. század nyolcvanas éveiben, és immár meglehetősen alacsony színvonalon kapcsolódott az esztergomi Porta speciosa mestereinek munkájához, akik a feltételezettnél valamivel korábban dolgoztak a kapu inkrusztációin. Az itt tárgyalt faragvány és annak művészettörténeti összefüggései alig engednek meg más feltevést a mű készülésével és a program indítékaival kapcsolatban. T. M. Koller, J. : Prolegomena in históriám episcopatus Quinqueecclesiarum. Posonii 1804, 19-25, II/7; Eitelberger, R. : Bericht über einen archäologischen Ausflug in Ungarn. JbkkCC 1 (1856) 130-131; Ipolyi 1863, 93-94; Henszlmann 1869-1870, II. 259-268, 129., 132. kép; Gerecze 1895, 344-348 (12. sz.); Gerecze 1897b, 114; Szőnyi 1906, 3-1; Gerevich T. 1938, 169, 179-180, CLXVII; Vernéi Kronberger E. : Magyar középkori síremlékek. Budapest 1939, 11; Dercsényi 1947, 5, 12; Dercsényi 1962, 16, 26; Párizs 1966, 82. sz.; Budapest 1969, 1. sz.; Dercsényi 1972, 188, 34. kép; Székesfehérvár 1978, 156; Marosi 1984a, 67; MNG RGy, 6. sz. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 55.975. 1-75. Domborműves kőlap Krisztus alakjának részletével Somogy vár, Széchényi-kastély (1897 előtt) homokkő 89 x 42 x 22 cm, dombormű v. : 14 cm 1170-1190 körül A kőlap az alaknál alig szélesebb, félköríves zárású. Háta újabban levésett, két oldala nagyrészt töredezett, lent részben durván faragott. A félkörös részen balra kisebb eredeti felület, talán fent jobbra is, a többi rongált, törött. Alul eredeti vízszintes sík. Elöl sík alap, jobb széle hiányos, kétoldalt és fent új keletű kampóhelyek. Az alak térdtől fölfelé látszik, frontálisan áll, lába, felsőteste mozdulatlan, feje szem1-75. befordul. Jobbját könyökből függélyesen feltartja melle előtt, mozdulata áldó: a második és a harmadik ujja kinyújtva, a többi behajlítva. Könyökből ferdén emelt baljában gyöngysoros szegélyű könyvet tart melle előtt. Feje mögött gyöngysoros szegélyű, keresztes dicsfény. Haja vállra omló, bajusza, rövid szakálla van. Öltözéke egyszerű, hosszú ujjú, derékban letüremlő ruha, csuklónál és nyaknál gyöngysoros szegéllyel, valamint köpeny, amely hasonló ívvel terül mindkét vállra, elöl nincs összekapcsolva, és kétoldalt az alak körvonalát követve hull le. A has felső részén mély furat, környéke kitört, a bal alkar lerepedt. A jobb alkarból és combból egy-egy darab kitört, a fej elöl igen roncsolt. A dombormű igen magas, de elöl ellapuló. A lábak köze homorodik. Az alkarok és a kezek domborműrétege kevéssé kiemelkedő, a bal könyöktáj és a jobb felkar íve ügyetlenül megoldott. A jobb váll kevéssé, a bal mélyebb ferdeséggel aládolgozott. A fej a testtel egyező kiállású. A dicsfény és ezen belül a kereszt laposan kiugrik. A részletezés sommás. A haj középen elválasztott, a fejtetőn középső és kétkét oldalsó bemetszéssel hullámos sávokba rendezett, amelyek karéjos ívekkel rajzolódnak a homlokra. A szemöldökvonal alig ívelt, az orrnyeregnél egybefügg. A belső szemsarkok mélyek. A kevésbé sérült bal szemen érzékelhető, hogy a felső szemhéj majdnem egyenes, az alsó viszont erősen lehajló vonalú volt. Az orrgyöktől az állig egybefüggő a törés. Az arc kemény metszésű, az áll szögletes. A jobb fül teljesen, a bal félig látszik. Tagolásuk egykét sekély vájat. A szakáll a fülek mögül indul ki, függélyesen barázdálva. A bajusz egyenes, hegyes. A szájból csak a bemélyedő sarkok maradtak meg. A kéz széles, az ujjak inkább rövidek. A drapéria főleg lapos lépcsőzetekkel, sekély redővájatokkal tagolt. A köpenyszél kívül-belül kissé kiálló sáv. A vállon a redők jórészt a köpenyszéllel párhuzamos ívűek. A jobb vállon fent egy-két redővéghez kettős ívecske járul. A jobb köpenyszárnyon deréknál V alakú redő hasonló ívecskékkel. A ruhaujjakat a felkaron néhány átlós vonás, az alkaron egy-két középre hajló redő tagolja, a könyöktájék körkörös bevágásokkal hangsúlyosan elkülönített. A mellrészen és a hastájékon csak néhány rövid redővonal látszik. A derék alatt középen V alakú rész különül el, amelybe két hasonló redő íródik, hegyénél macskakörömszerű, kettős ívecskével. Legbelül vízszintes redő, végénél hasonló ívecskékkel. A V alak körül a homorú részen függélyes redőlépcsők, amelyek középen szélesebb, kiálló sávban találkoznak. A combokon egymás felé hajló redői vek, végüknél rendszerint kettős ívecske. Eredetileg a faragvány feltehetően teljes alakhoz tartozott, amely mintegy kétharmad életnagyságú lehetett. Krisztus bizonyára nagyobb kompozíció főalakja volt. A hitelesnek látszó félkörös zárás fülkeszerű architektonikus keretelésnek felelhet meg, amely vélhetően az egész kompozíciót egybefogta. Alighanem Krisztus közvetlen kíséretéhez tartozott az angyal (1-76.), amely csak fél életnagyságú lehetett, és távolabbról, valószínűleg lejjebbről is, az utóbbinak megfelelő méretű Szent Péter (1-77.) fűződhetett a központi csoporthoz. Alakformálásban, drapériakezclésben is e kettő áll legközelebb a Krisztus-domborműhöz. Stílusban idekapcsolódik a Sámson és a Tövishúzó is (1-78-79.), bár valószínű, hogy sem ez a kettő, sem az előző három nem egy mestertől való. E somogyvári kör egészében a pécsi altemplomi lejáratok - főleg a déli -