Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Két kapuzat: Székesfehérvár, Jásd (T. S.)
1-61. Falsaroktöredék díszítő sávokkal Jásd, templomkert (1990 körül) mészkő 91 x 34,5 x 25,5 cm 1150-1170 körül Álló, téglalap alapú, egyik hosszanti sarka helyén homorú vájatot mutató hasáb. A vájat és a két szomszédos oldal díszített. A másik két oldal nagyjából síkra faragott. Az egyik kővég sík, a másik törött. A horony az ép kővég közelében a sarok felé csónakorrszerúen szűkülve lezárul. A lezárás csúcsát a kővégig tartó, meredek síkú leveses sérti. A lezárástól kétfelé a szomszédos díszítő sávokig üres síkok. A keskenyebb oldal díszítményc és a horony nagyjából egyforma, a harmadik sáv nagyobb szélességű. Az ép kővégnél a szélesebb sáv szegélyléc nélkül ér véget, a keskenyebbnél a végződés sérült. A keskenyebb oldalt sakktáblaminta, a szélesebbet egyesített, palmettás hullámindapár, a hornyot háromszögű, váltakozva ki- és befelé forduló palmetták kettős sora díszíti. A sakktáblaminta ugyanolyan alakítású, mint I-60b. külső oldalán. Az inda hárombordás, éles metszésű, a palmettaujjak egyszerűen vájatoltak. A horonydísz széle a szomszédos síkokhoz képest lépcsős visszaugrást alkot. Ez a széleken húzódó ujjak és a közéjük ékelődő ujjvégek egybefüggő kezeléséből adódik. A palmetták az ép kővégtől elfordulok, háromujjúak, kivéve a lezárást, ahol csak két ujj fért el. Itt a szélső ujjpárt erősen megnyújtották, a peremvonal megszakadását elkerülendő. A középvonalon az érintkező palmettákat hasítékkal választották külön. Az indadíszből két mandorla alakú mező és a közbülső és szomszédos néhány oldalmező látszik. A palmettadísz rövid, íves kiágazásokhoz kapcsolódik. A mandorlákban tőben egységes, feljebb kettéváló palmetták, az oldalmczőkben félpalmetták jelennek meg. Az ép kővégnél ettől elfordulva visszahajló félpalmettapár látszik, a többi ellenkező irányú. A félpalmetták és a palmettafelek négyujjúak. A kővég felőli mandorlában és a következő oldalmezőkben a hosszú ujjak vége kissé pödrött. E félpalmettáknál a főinda és a leágazások közé rügyfélék ékelődnek, az egyik kétvájatú. A másik mandorlában a szétnyíló palmettavéggel a csúcs felől be1-61. nyúló kitöltő ujjacska néz szembe. A mandorláknál a szélső indabordák egybeolvadnak a szegélysávval. A darab bélletes kapu belső falsarkához tartozott. A szerkezethez és a díszítés összefüggéseihez 1. Két kapuzat: Székesfehérvár, Jásd. T. S. Jásd, Rk. Plébánia 1-62. Tagozattöredék indás-palmettás dísszel Esztergom, kőtár (1978 előtt) mészkő 16,5 x 18 x 23 cm, a tagozott rész kiállása: 10 cm 1150-1200 A díszített rész negyedhengertagnyi ; kis visszaugrással síkhoz kapcsolódik. Mindkettőre merőlegesen kővég síkja húzódik, a többi felület törött. A díszített tagozat, mivel egyik széle hiányzik, negyed- vagy félhengertaggá egyaránt kiegészíthető. A díszítmény egyesített hullámindapár palmettás kiágazásokkal. Az indaidom hárombordás, éles metszésű. Az ujjazás egyszerű, vájatos. A töredéken az indapár mandorlaszerű közét rövid kiágazásokból fejlődve kitöltő teljes palmetta és a két szomszédos oldalmezőbe írt egy-egy félpalmettás forma részletei látszanak. A szétváló főindapár és az egyesülő leágazások kis, sárkányidomszerű közében a palmettatőről nyelvszerű levélke függ. A teljes palmettából az alsó, letekeredő és a második, oldalra nyúló ujjpár ép. A harmadiknak a helyén szélesen szétváló, indásodó részek húzódnak felfelé, közükben három lenyúló ujjvég jelenik meg. A palmetta felső részét nyilván szív alakú indakerct alkotta, amelyről másodlagos palmetta függeszkedett. Az oldalsó mezőkben fennmaradt részletek ugyanilyen forma felezett változatára utalnak. A visszaugrás melletti mezőben a másodlagos félpalmettát hordozó inda megmaradt. A visszahajló középrészű palmetta motívuma a Dunántúlon már all. században megjelent ( pl. 1-3.). A 12. század második felében újra elterjedt, még szélesebb körben (vö. Tóth i. m. 395-397; Marosi i. m. 97-99, 137, 110-113. kép). Az esztergomi töredék stílusban a pécsi Népoltárhoz (Szent Kereszt-kápolna) kapcsolódik (1.1-63a.). T. S. Székesfehérvár 1978, 189 (114. sz.); MRT 5., 106, 73. tábla 3; Tóth S. 1983, 401^02; Marosi 1984a, 57, 98, 199 (41. sz.), 115. kép. Esztergom, Vármúzeum