Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ

„védelmétől", hanem az idealizmustól és a klasszikus előképekhez való túlzott ragaszkodástól is. Szinyei, Benczúr és Lötz aktjai igazi hús-vér asszonyok, szépek, kívánatosak és erotikusak. A képekben sttlárisan a plein air, a romantika és a nagyvonalú akadémizmus hatásai érvényesülnek. A mitológiai téma Székely alkotópályájának már első éveiben feltűnik. Életrajzírói közül néhányan megemlítik, hogy 1856-ban, brassói tartózkodása során elsősorban anyagi célzattal cégérképet festett egy gyógyszertár számára, Aesculap és a párkák címmel.

162 A műről csak egykori tanítványa, Horváth Janka ad vázlatos leírást: „Évek múlva is gyönyörködve állottam az utcza porától megrongált kép előtt, amely elfakult színeivel is csupa élet és gondolat volt. A bájos két fonalat nyújtó párka égi és földi eszménykép, a harmadik csúnya, kaján, irigy kifejezéssel készül elmetszeni a szálat, míg Aesculap szenvedélyes hévvel tartóztatja a metsző kezet. Az alapeszme életteljes kifejezése mind a négy alak."

163 Mivel a mű hollétéről nincs tudomásunk, Aesculap - görög nevén Aszklépiosz - a holtakat is feltámasztó gyógyító félisten küzdelme a sorsistennőkkel, a Párkákkal - görög nevükön Moirákkal - pusztán e leírásból bontakozhat ki, s a lelkes szavakból ítélve az ifjúkori alkotás sem nélkülözte az érzelmekben gazdag előadásmódot. A mitológiai téma másfél évtizeddel később ismét megjelenik Székely táblaképfestészetében, a Léda-variációkban. Az erotikus tartalmat rejtő téma Székely által történő kiválasztása és feldolgozása meglepte a mű58. Székely Bertalan: Léda, 1880 körül. / Lcda, ura 1880. 59. Bal oldalon: Hokuszai: Japán nő. Manga. 12. füzet. 1816. Jobb oldalon: Székely Bertalan: Japán nő (variáció). / Links: Hokuszai: Japanerin. Manga. Bd 12. 1816. Rechts: Bertalan Székely: Japanerin (Variation). vész kortársait, akik ismervén zárkózott egyéniségét, erkölcsös életét, idegennek érezték tőle ezt a témát. Személyes ismerősei, barátai közül Nagy Sándor ad hangot legőszintébben elképedésének, látva az 191 l-es kiállításon egy egész termet megtöltő Léda-variációk sorát: „0 akiben annyi erotika se volt mint egy aszkétában, ő egy egész teremre való Lédát festett. Mi vitte reá?" - majd később így folytatja: „A Léda-korszak volt életében a legsivárabb időszak, a holt teória, amelyben semmi érzés, csak a gondolat-gép jól megindított logikus kattogása egy helyben."

164 Nagy Sándor gondolatmenetét követve a megértéshez csakis a tanulmányok, vázlatok, rajzok, skiccek, feljegyzések hosszú sora vezethet el, amely egyértelműen mutatja, hogy itt kísérletek sorozatán át keletkezett művészi absztrakcióval állunk szemben, amelynek sokkal több köze van a gondolat, az ész, az elme játékához, mint egy erotikus találkozás érzelemmel-érzékiséggel teli ábrázolásához

165 (57. kép). Ez az oka a festői szemlélet „konzervativizmusának" is, amelyet szintén Nagy Sándor kér számon a festőtől némi szemrehányással: „Léda nem tudott a természet csillogó, ezerreflexes reszkető levelei közé jutni... bentszorult a elair-obseur sötétjében, nem ért ki a plamair nagy fényébe, megmaradt emulziós kremzi-fehérnek."

166 A Léda-képekben kétségtelenül kifejezésre jutó idealizmus és kísérletező hajlam együttesen vezetett a látható eredményhez. Ily módon érthető, hogy stílusában Székely erőteljesebben kötődik a klasszikus hagyományokhoz, s hogy az eleve elvont mitologikus-absztrakt témához nem a látványfestészet plein air vagy impresszionisztikus eszközeit választja. Ugyanakkor viszont a Lédához készült vázlatok között -jelezve a kísérletezés, a fontolgatás többféle fázisát megtalálható a fényekben, reflexekben gazdag tanulmány is (kat. sz.: 163. és 58. kép). A Székely-életmű legtalányosabb alkotása, a Japán nő szintén e témacsoport tagja (kat. sz.: 87.). A kép mind a kortárs, mind a későbbi irodalom számára megválaszolatlan kérdések egész sorát teszi fel, mind a mai napig. E kérdések közül a legizgalmasabb, hogy