Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ

Az eddig ismertetett oltárképek még a nagy falképmunkálatok megkezdése előtt keletkeztek, és téma, formakincs, valamint stílus tekintetében a neoreneszánsz-neobarokk, illetve nazarénus stíluskörhöz kapcsolhatók, s eléggé jól elkülöníthetőek a falképekhez készült nagyszámú olaj-, tempera- és rajzvázlattól. Az oltárképek sorát egy, időben az előzőknél jóval későbbi képpel zárjuk. 1897-ben a miskolci evangélikus templom számára festett egy oltárképet a templom alapításának százéves évfordulójára. A festményt, amely Krisztus az Olajfák hegyén címet viseli, a templom rendelte meg.

156 A kép, bár a késői alkotóperiódusban, a falképek keletkezésének idején készült, stílusában szintén a nazarénus hagyományokhoz kapcsolható (56. kép). MITOLÓGIAI ÉS AKTOS KOMPOZÍCIÓK Székely Bertalan, a pictor doctus teoretikus hajlamának egyik megnyilvánulási területe az olykor mitológiai köntösben megjelenő aktfestészet volt. A két műfaj a 19. században eleinte szorosan összefonódott, majd az akt - amely a közönség felé lassan megtalálta a legális utat - fokozatosan háttérbe szorítja a sokszor tartalmilag és formailag egyaránt nehézkes mitológiai ábrázolásokat.

1

'

7 A század utolsó harmadában az aktnak már nincs szüksége a mitológia jótékony leplére, és önálló műfajjá válik. Székely életművében a két téma aránya jól szemlélteti ezt a folyamatot. A mitológiai témát Léda és Vénusz képviselik, míg a Fürdő nő és számos variánsa, a fapán nő és a Forrás, e témacsoport aktábrázolásait alkotják. Bár a művek mindössze a fent említett néhány típus köré csoportosíthatók, számuk összességükben elég nagy. Ennek oka, elmélet és gyakorlat sajátos összefonódásában keresendő, amely Székely alkotómódszerét jellemezte e témakörben. Egyegy kompozíciót évekig, olykor évtizedekig érlelt, tanulmányok, vázlatok sokaságán át jutott el a végleges változatig, máskor viszont a kész mű született meg előbb, és azt követően még évekig foglalkoztatta a probléma. A vázlatokhoz írásbeli feljegyzések egész sorát fűzte, amelyek az alkotómunka folyamán keletkezett szabályok, törvényszerűségek, felfedezések láncolatát tartalmazták, s amelyek elméletté formálódtak.

158 Ezen teóriákat azután a gyakorlatban próbálta ki, újabb és újabb témavariációkat alkotva. Elmondható ez a tárgykör szinte minden alkotásáról, de különösen a Léda, a fapán nő és a Forrás érintett. Mindegyikhez feljegyzések, vázlatok tucatjai készültek, amelyek kiterjednek a komponálás legapróbb részleteire, a színkeverés, az aláfestés, a lazúrozás problémáira. Az egyes művekhez fűzött feljegyzések mellett - tanán tevékenysége során - általános szabályokat is alkotott az aktfestésre vonatkozóan, mint például: „Kezdetik a rajz szénnel, megjelölvén a fej csúcsát és a lábvéget - s hosszú lineákkal az egészet néhány vonással felfirkálván... aztán 2-kor kezdetik a tanítás, két órán át a rendes módon, a még fennmaradó egy óra alatt pedig ...két új beállítású aktnak gyors vázolása. Ilynemű gya57. Székely Bertalan: Léda, 1871 után. / Leda, nach 1871. korlatok az alakkal, szellemi céljaink szerint való elbánást segítik elő... ami tulajdonképpen az akt rajzoltatásának célja."

159 Az utolsó mondatok jelzik, hogy az akt által közvetített szellemi, eszmei tartalom vonzotta őt elsősorban e témához. A szellemi tartalom közvetítésének igénye lehetett az egyik oka annak, hogy aktjaihoz a tisztaság, az ártatlanság, a hűvös szépség fogalmai kapcsolódtak, s még a Léda esetében is „erotikus hatástól mentes" ábrázolásról beszél a szakirodalom.

1110 A múlt század az önálló - a biblikus, mitologikus és allegorikus köntöstől megfosztott - aktfestészet megszületésének százada is. A magyar közgondolkodás konzervativizmusa azonban lassítja ezt a folyamatot, így a század első felében még az aktot rejtő képtípusok közül a mitológiai a jellemző. Donát János, Brocky Károly, majd Györgyi Giergl Alajos mitologikus aktjai stílusukban a klasszicizmus és a biedermeier hagyományaihoz kötődnek, érzésvilágukban keveredik az erotikus hatás a prüdériával, a naivitás a szimbolikus mondanivaló igényével.

161 A század második fele szemléletbeli változást hozott. A mitológiai és az allegorikus ábrázolások többsége „átköltözik" a falképfestészet területére, s a táblaképfestészetben az önálló akt egyre gyakoribb lesz. Megszabadul nemcsak más műfajok