Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

IL Lajos tetemének feltalálása, I860 (II. Lajos magyar király hullája feltalálása; II. Lajos király testének megtalálása a mohácsi csatatéren; II. Lajos király holttestének megtalálása; II. Lajos holttestének feltalálása mohácsi csatatéren; II. Lajos teste feltalálása) Die Auffindung der Leiche Ludwigs IL, I860 (Auffinden der Leiche des ungarischen Königs Ludwig IL; Auffinden der Leiche von König Ludwig II. auf dem Schlachtfeld von Mohács; Auffindung des Leichnams von König Ludwig IL; Auffindung des Leichnams von König Ludwig II. auf dem Schlachtfeld von Mohács; Auffinden des Körpers von Ludwig II.) Olaj, vászon; 140x181,5 cm J.n. Hátoldalon: II. Lajos magyar király hullája feltalálása. Festé Székely Bertalan... MNG ltsz.: 2807 Proveniencia: Magyar Képcsarnok Egylet, 1863-tól Nemzeti Múzeum, majd Szépművészeti Múzeum. Kiállítva: 1861. február - 1862. január Műegylet; 1862 London; 1863 Bécs; 1906-1907, 1908, 1910,1913 Szépművészeti Múzeum állandó kiállítás; 1900 Székely 29.; 1911 Székely I. terem 8.; 1935 Székely 1. terem 23.; 1939 Krakkó; 1955 Székely I. terem 12. R.: 2.; 1975-től folyamatosan az MNG állandó kiállításán; 1995 MNG II. 1. 17.; 1996 Bécs 25. 8. Irodalom: Orlai 1861. 332. 4.; Pester Lloyd, 1861. február 20.; Divatcsarnok, 1861. október 22. 9. évf. 43. sz. R.: 43.; Vasárnapi Újság, 1861. március 17. 8. évf. 11. sz. 130.; Plachy 1861.; Vasárnapi Újság, 1861. július 27. 8. évf. 317-318. R.: 317.; Vasárnapi Újság, 1861. július 28. 8. évf. 335.; Vasárnapi Újság, 1861. október 27. 8. évf. 43. sz. 514.; Vasárnapi Újság, 1861. november 24. 8. évf. 47. sz. 562.; Vasárnapi Újság, 1862. március 2. 9. évf. 9. sz. 106.; Az Ország Lükre, 1862. január 1. 1. évf. 1. sz. 16.; Szokoly 1862.; Kritikai Lapok, 1862. március 1.1. évf. 1. sz. 30-32.; Kritikai Lapok, 1862. április, 1. évf. 3. sz. 75-84.; Pecht 1862. 15.; Hölgyfutár, 1862. április 18. 13. évf. 47. sz. 373.; Divatcsarnok, 1862. március 21. 10. évf. 12. sz. 188-189.; Pesti Napló, 1863. március 24.; OMKT évkönyve 1861-62. 16., 49., 58., 59.; Koszorú, 1863. augusztus 30. 1. évf. 9. sz. 215.; A bécsi március havi műtárlatba... Vasárnapi Újság, 1863. április 5. 10. évf. 14. sz. 126.; Vasárnapi Újság, 1864. július 31. 11. évf. 31. sz. 315.; Fővárosi Lapok, 1864. július 29. 1. évf. 172. sz. 721.; Vasárnapi Újság, 1864. augusztus 21. 11. évf. 34. sz. 548.; Vasárnapi Újság, 1864. december 11. 11. évf. 50. sz. 348.; Hazánk és a Külföld, 1865. július 2. 423. R: 425.; Vasárnapi Újság, 1865. február 19. 12. évf. 8. sz. 89.; Keleti 1893. 430-431.; Kacziány 1894. 817-818.; Vasárnapi Újság, 1896. május 3. 43. évf. 18. sz. 276.; Hock 1900. IL; Boetticher 1901. 871.; Kacziány 1910. 15.; Divald 1910. 364.; Dömötör 1910. 129.; 1911 Székely (kiállítási katalógus) 5. R.: 11.; Pogány 1911. 155.; Katolikus Szemle, 1911. 78.; Szmrecsányt 1911. 105.; SZMÁJ III. 1914. 1146.; Lázár 1914. 12.; Szmrecsányi 1925. 360-361. 1.; Szokolay 1926. 529.; Herman 1930. 512.; Szentiványi 1935. 779.;Jajczay 1935. R.: 778.; Genthon 1935. 93.; Lyka 1935. 797-798.; Jajczay 1936. 134.; Petrovics 1936. 10-11.; Soltészné 1936. 5.; Aradi 1955. R: 10.; Végvári 1955. 490.; Farkas 1955. 204.; Dobai 1955. 363.; Dobai 1956. 106.; Rózsa 1959. 279.; Lyka 1960. 650.; Bogyay 1964. 22.; Haulisch 1964. 14. R: 2.; Pogány 1970. R.: 22., 25.; Katona (szerk.) 1976. 96-97.; Basics 1982. 49-50.; Lyka 1982. 108. R: 28.; Bakó 1982. 23., 24. R: 54.; Szabó 1985. 31., 32. R: 227.; Bodnár 1987. 19. R: 21.; Szvoboda 1994. 174-175., 226.; Sinkó Katalin: II. Lajos király holttestének feltalálása a mohácsi csatatéren. In: 1995 MNG (kiállítási katalógus) 234.; Zsuzsanna Bakó: Bertalan Székely: Auffindung des Leichnams König Ludwigs II. In: 1996 Bécs (kiállítási katalógus) 671-672.; Bakó 1997. Vaja 20. A mohácsi csatában elesett II. Lajos király halálát, majd tetemének megtalálását több hiteles forrás is megemlíti. Egyike ezeknek Brodarics Istvántól származik: „...sokan azt mondták, hogy a király is ott pusztult el. Azonban később egy meredek part hasadékában lelték meg Mohács fölött, fél mérföldre a Csele nevezetű falu alatt. Ezen a helyen akkor a Duna áradása miatt a szokottnál magasabban állott a víz: itt fulladt bele a vízbe lovával együtt ugy, ahogy fel volt fegy vérezve."

1 Halálának ugyanezt a módját említi meg Verancsics Antal egri püspök, majd esztergomi érsek is, de ismert egy másik változat is, amely Szerémi Györgytől, II. Lajos király udvari káplánjától származik, miszerint a királyt Szapolyaiék a csata után megölették. Ezt azonban a történészek nem tekintik hitelesnek.

2 Annak tekinthető viszont Istvánffy Miklós 16. századi történetíró munkája, aki szemtanúk elbeszélései és írásai alapján dolgozott, s a király halálát így írja le: „A király (...) kénytelen volt meneküléssel menteni életét (...) Mohács és Csele között a Karasica állta útját, a mocsaras és iszapos patak (...) midőn (...) a járhatatlan part magaslatára kapaszkodott. Lova a gyeplőt húzva hanyatt vágódott, s az iszapos folyócska feneketlen sarába zuhant (...) a király, fegyverének súlya alatt ottveszett (...) Czettrich pedig átkelés közben észrevette a király veszedelmét, de nem tudott segítséget vinni neki. Pontosan megjegyezte azonban magának a helyet, úgyhogy később a király testét az ő útmutatása alapján keresték s meg is találták."

3 A király holtteste megtalálásának körülményeit részletes pontossággal Sárffy Ferenc győri várkapitány írja le, Brodarics István kancellárnak és szerémi püspöknek írott levelében: „...amit Czettrich annak idején a király haláláról elmondott, a színigazság volt. Mert mikor ahhoz a helyhez közeledtünk, s még oda sem értünk, már Czettrich ujjával mutatta meg azt a helyet. Odasiettünk, s megláttuk egy ló tetemét a mocsárban... hanem csak a király fegyvereire akadt itt rá. (...) Nem messze ettől a mocsártól végre egy friss sirdombot pillantottunk meg, s az alatt - mintegy isteni útmutatásra - a királyi fenség elhantolt holttestét találtuk meg. Odasiettünk valamenynyien s Czettrich rögtön elkezdte a földet kezével kaparni (...) s először a lábak feletti részét bontottuk ki a sírnak (...) kiástuk a testet, először a fejét, aztán arcát lemostuk (...) Egy gyékény is volt velünk, ezt szétgöngyölitettük, s a felség testét ráfektettük."

4 Székely, aki fontosnak tartotta a hitelesség kérdését, képén Orlaiéval ellentétben, amelyiken a holttestet a patakból emelik ki - már a szemtanú leírásának megfelelően ábrázolja a jelenetet, mindössze némi esztétikai változtatást alkalmazva nem a láb, hanem a felsőtest felfedését és lemosását ábrázolva. Mindezt több történeti munkában is olvashatta, így pl. Jászay Pál régész és történetíró 1846-ban megjelent A magyar nemzet a mohácsi vész után, vagy Szalay László A magyar nemzet története című 6 kötetes művének utolsó két kötetében, amely 1857-62 között jelent meg már itthon.

5