Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZŐKE Annamária: „... ostoba angyalkákkal játszik üres óráiban." A KUTATÓ ÉS ELMÉLKEDŐ SZÉKELY BERTALAN-KÉP A KRITIKÁBAN ÉS A MŰVÉSZETTÖRTÉNET-ÍRÁSBAN

va kezében a reábízott jelvényt. Ezen és ilynemű csoportozatokat, melyek nemzeti és közös kereszténységi szempontból jellemzik a válságos eseményt, a művész felfogása szerint megillette a legkiválóbb hely: az előtér. Magának a királynak halála, noha lényeges tényezője a későbbi zavaroknak, itt csak kisebb fontosságú episodot alkot. Ez okból a király csoportozatát, ki futásra késztetve környezetétől, még egyszer, de sikertelenül akar szembeszállni a törökök árjával, középtérre tette át a művész. Ezen episodnak daliásabb és hősiebb színben feltüntetését igazolják történelmi kútforrásaink, melyek Lajos királynak a csatavesztés előestéjén és napján tanúsított bátor és méltóságteljes magaviseletéről megemlékeznek; indokolják továbbá ezen felfogást tisztán művészi tekintetek is inkább, mint a király futásának, vagy a megáradt Cselyepatak hullámaiban lelt dicstelen halálának ábrázolását. / A zivataros eget és esti hangulatot, ránk maradt történelmi adatok nyomán, festményében is megtartandónak hitte a szerző." 1 ! MKT Évkönyve 1863. Pest, 1864. 20. H MKT Évkönyve 1861 és 1862. Pest, 1863. 58-59. n Székely Bertalan: Festészet és fényképelés. Koszorú, 1863. május 31. 1. évf. 505-510., újraközölve in: Fotográfozásról. Szerkesztette és a fejezetbevezetőket írta: Bán András. Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1984. 38-46., idézetek passim. 16 Maszák Hugó: Teremtő művészet, festészet és fényképelés. Pesti Napló, 1863. június 19. 14. évf. 138. sz. 2., és 139. sz. június 20. 2. (Tárcza); Barabás Miklós: Festészet és fényképelés. Koszorú, 1863. június 28. 1. évf. 26. sz. 612-616., részben újraközölve in: Foíográ/ozásről. I. m. 46-53., idézetek passim. 17 „A mű legfőbb s föltétlen kellékeinek tartjuk, hogy tárgya világosan, érthetően legyen előadva. [...1 Második kelléknek tartjuk mi azt, a mii tán leghelyesebben lélektani átérzésnek nevezhetünk. [...] A költői felfogás kiegészítő részének tartjuk még: az előadás styljét." Ez utóbbi a történeti kép esetében „az egésznek felfogásában" nyilatkozik meg, ami azt jelenti, hogy eltérően a zsanértól, a festő nem veszik el a részletekben." MKT Évkönyve 1861 és 1862. Pest, 1863. 57-59. 10 A lélektani tartalom, a körvonal, a világosság és árnyék, a szín és az előadás. Lásd még erről a „Székely Bertalan mennyezet-elmélete és mennyezettervei" című tanulmányt e kötetben. A kép felíogása, vagyis a választott téma, az esemény formai megvalósítása, a „lypikus momentum" kiválasztása (ami Székely „lélektani tartalmának" felel meg) mellett, felsorolták „a külső alakítás közegeit", amelyek „a domborítás, a clairobscur, a rajz, a szín, az előadás modora". Keleti Gusztáv - Ligeti Antal - Orlay Soma - Székely Bertalan - Than Mór: „A buda-pesti lánczhíd alapkövének letétele". Történelmi kép Barabás Miklóstól. In: MKT Évkönyve 1864. Pest, 1865. 71-75. 20 „Enhuber azt mondta, hogy az a mód, mivel mi, pilotisták, képeket festünk - egész éven át az atelierben ülvén és modelleket kopírozván - nem az igazi; - nagy kínnal, hosszú idő alatt megfestünk egy képet - sok jó van benne ugyan, de a lélek, a beobachtung, a mozzanat hiányzik. Minden nyarat egy fiatal művésznek arra kéne szánni, hogy künn a természetben kószálva mindent, amit csak láthat, rajzoljon, gyűjtsön magának." „Egy tárgyhoz ugyan stúdiumokat festeni, de azokat aztán félretenni és azon fundusból dolgozni mi az emlékbe megmaradt. - [Eduard] Schleich landschaftstudiumait soha sem használja - azt mondja, hogy ezek őt a componálásnál inkább hátrálják." „Székely Bertalan jegyzetkönyvei", 1862., MTAK Kézirattár, Ms 5006/2. fol. 23v-24. Érdemes még idézni Székely sorait a 16. folióról: „Az első gondolat éretlen, mentől többet gondolkozik valaki egy tárgyon, annál mélyebben fogadja fel - ezért csak is érett emberek kritikája elfogadandó." 21 Barabás Miklós önéletrajza. Sajtó alá rendezte, az előszót és a jegyzeteket írta: Banner Zoltán. Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1985. 149. „1862-63 nagyon rossz évek lévén a mezei gazdákra, ezt a művészet is megsínylette. Ekkor, látván azt, hogy fényképészeink milyen nagy haszonnal űzik e mesterséget, magam is megpróbáltam egy fényképészeti műterem fölállítását. De ezen nagyon sokat vesztettem, s ezért 1864-ben még veszteséggel is túladtam rajta. Eközben azt is tapasztaltam, hogy a nagyon is laikus közönséggel való érintkezés nem nekem való." 22 1859-ben az Akadémián, 1865-ben a Képzőművészeti Társulatban tartott felolvasást a témáról, melyeket meg is jelentetett: „A festészeti távlatról értekezik Barabás Miklós Lt. Oct. 15. 1859." In: Magyar Akadémiai Értesítő 1859-ről. 3. kötet, Emich Gusztáv Akadémiai Nyomdász, Pest, 1860. 116-150.; valamint: „Mennyire nélkülözhetlen a távlat tudománya a festészetnek." In: OMKT Évkönyve 1865-1866. Pest, 1867. 132-158. 21 Fővárosi Lapok, 1866. szeptember 28. 3. évf. 221. sz. 912. Vasárnapi Újság, 1866. szeptember 30. 13. évf. 39. sz. 471. (Tárház rovat, Irodalom és művészet) Nefelejts, 1866. október 7. 8. évf. 40. sz. 483-484. (Képzőművészeti hírek: teljes terjedelemben közölte a szórólapot.) 21 Maszák Hugó: A párisi kiállításra küldendő magyar képek II. Pesti Napló, 1867. január 11. 18. évf. (Tárcza) M. H. [Maszák Hugó]: A párisi kiállítás és az oda küldendő képek. A Hon, 1867. január 24. 5. évf. 20. sz. o. sz. n., idézetek ezekből passim. A harmadikra Keleti utalt „Bírálat bírálatokra" című cikkében (lásd: 25. sz. jegyzet), de helymegjelölés nélkül, így egyelőre a cikk ismeretlen előttem. " Keleti Gusztáv: Bírálat bírálatokra. Székely B. „Mohácsi vésze" fölött. Fővárosi Lapok, 1867. január 31.4. évf. 26. sz. 102-103., idézetek passim. Keleti ezen írásával Maszáknak A Honban megjelent kritikájára válaszolt, míg Maszáknak a Pesíi Naplóban megjelent írására korábban reflektált: Keleti Gusztáv: A párisi világtárlatra szánt magyar műtárgyak kiállítása. (Az orsz. m. képzőművészeti társulat műcsarnokában). Fővárosi Lapok, 1867. január 18. 4. évf. 15. sz. 58-59., újraközölve in: Keleti 1910. 210-213. 26 Dobai 1960. 123. 27 Székely Bertalan: „A szép Meluzina. Schwind Móricz képczyklusa. (A „Reform" levelezése.) Bécs, június végén." Reform, 1870. július 3. 1. évf. 199. sz. 1-2. (A „Reform" tárczája). 2S Rajztanítási tankönyveinek adatai lásd a 67. és 68. sz. jegyzetben, valamint: Kat. sz.: T. 5.; Kat. sz.: T. 6.; Festészeti boncztan. A. Székely Bertalan történelmi festő és tanár előadásai nyomán. Második javított kiadásban közli Végh Endre rajztanárjelölt. Kiadja a rajztanárképző társasköre, Budapest, 1888.; Festészeti boncztan. A. Székely Bertalan történelmi festő és tanár előadásai nyomán. Közli Végh Endre rajztanárjelölt. Jelen harmadik kiadást javította és sajtó alá rendezte Zsitvay János rajztanárjelölt. Kiadja az Orsz. M. Kir. Mintarajziskola és Rajztanárképző Társasköre, Budapest, 1892. M Székely Bertalan: A magyar festészeti akadémia ügyében. Pesíi Napló (Reggeli kiadás), 1881. május 17. 32. évf. 135. sz. 1. (A Pesti Napló tárczája), újraközölve in: Székely 1962. 184-186. 10 Székely Bertalan a magyar művészeti viszonyokról. Magyar Szó, 1906. december 25. 7 évf. 303. sz. XII. oldal. " Maksay közli ezeket részben újra először. In: Székely 1962. 1956-ban már Zádor Anna is arra intett, hogy „aki Székely hagyatékával és művészetével foglalkozni fog [...], annak figyelembe kell majd venni a [...] hagyaték-töredéken kívül azokat az elszórt tanulmányait, cikkeit, amelyek itt és ott megjelentek, valamint össze kell gyűjtenie a kézirattárakban fellelhető leveleit, töredékeit." In: Dobai - Genthon - Rajnai - Zádor 1956. 72. 12 „Kényszerből jöttem Pestre, mivel Münchenben 1861-ben nem volt lehetőség portrét (amit akkoriban ugyanolyan jól csináltam, mint Lenbach, úgy hogy mi ketten voltunk ott a legjobbak), vagy valami mást eladni. Kényszerített az is, hogy feleségemet és gyermekemet el kellett tartanom, és azt reméltem, hogy itt keresek valamit a portrék révén. Semmi nem jött be. Akkor abban reménykedtem, hogy nemzeti képekkel hívom fel magamra az állam figyelmét - rangot vártam és reméltem, hogy ha a nemzet önálló lesz, valamit el lehet érni. A nemzet önálló lett, de a művészet terén semmi nem történt. Az V. Lászlóért csak az előállítás költségét adták, reménykedtünk a Képzőművészeti Társulatban, de az sem ad biztos bázist, és egy évet kell várni, míg egy segélyt kifizetnek. Reménykedtem a művészeti iskolában, azonban a bér nyomorúságos, és nem adnak műtermet. A bécsi Kunstverein-nál sincs semmi, ezt bizonyítja három jó képem, amelyre egy év óta nincs vevő, és ezek lekezelő tárgyalása a sajtó részéről. Tehát történeti kép nem kell, mert nincs nemzeti szellem. Se zsáner, mert e műfajnak alacsony az értéke itt, és érdektelen, másrészt eladhatatlan. Se tájkép, mert Pest környéke annyira szegényes, hogy nem lehet tanulmányokat készíteni. Semmi tragikus, mert az zavarja a kapitalisták emésztését. Semmi meztelenség, mert a gazdagok álszentek. Akkor mit lehet csinálni? 1871 [vége]." Eredetileg német nyelvű szöveg, MTAK Kézirattár, Ms 5006/4. fol. 13-14. " Eredetileg német nyelvű szöveg, in: „Székely Bertalan jegyzetkönyvei", 1878. MTAK Kézirattár, Ms 5006/1 L fol. 104v. vi L. H-i [Ludwig Hevesi]: Pester Briefe. (Feuilleton) Pester Lloyd, 1871. június 29. Jhrg. 18. Nr. 150. 5. - E cikk a szakirodalomban nem volt ismert. Lándor 1911 csak azt említette, hogy Hevesi Lajos írt a japán nő című képről. A Székely-hagyatékban található egy L. H. monogramos, német nyelvű, gót-betűs újságcikk kivágata (MTAK Kézirattár, Ms 5007/6.), amelyre ceruzával talán Székely írta rá az 1878-as téves dátumot. A tipográfia, valamint a kivágat hátoldalán található, 1871. szeptember-októberi kiállításhirdetés alapján sikerült fellelni a cikk eredeti helyét. Szintén a hirdetésekből tudható, hogy ugyanakkor volt látható a Nemzeti Múzeumban a Xantus Gyűjtemény, amelyet a cikk tanúsága szerint Székely tanulmányozott a kép készítésekor. Bár a „nyomozásban" minden részlet a kezemben volt már, az „L. II." monogram és „Hevesi Lajos" nevének társításáért köszönetet mondok Sinkó Katalinnak. Tekintve, hogy Hevesié az első, és a korban egyetlen részletes leírás a japán nőről, amely a kép datálását is módosította, a cikkből a múre vonatkozó bekezdést szószerint közlöm: „lm Landesverein für bildende Künste (Akademiegebäude) ist nämlich soeben ein neues Bild von Bartholomäus v. Székely ausgestellt worden, welches „die Toilette einer Japanerin" vorstellt und ohne Frage der allergrößten Aufmerksamkeil unseres kunstliebenden Publikums würdig ist. Das Bild zeigt uns eine lebensgroße weibliche Gestalt, die mit halbgekreuzten Bemen in einem Garten von reicher Vegetation auf einer geflochtenen Strohmatte vor einem runden japanesischen Spiegel sitzt und im Begriff steht ihr reiches schwarzes Haar zu ordnen. Die Figur ist bis an sie Hüften nackt, der Rest ist mit einem changeant gefärbten, gemusterten Stoffe drapirt (sie!). Mit seinem Gefühl hat der Künstler die Klippe, die im ethnographischen Wesen des Stoffes lag, zu umschiffen gewußt und seine