Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)
SZŐKE Annamária: SZÉKELY BERTALAN MENNYEZET-ELMÉLETE ÉS MENNYEZETTERVEI
szültek a XXIII. konvolutum számozott, s a számozásban 47-ig elmenő, néha címekkel is ellátott, kb. 62,5x45 cm-es lapjai. E sorozatból, a konvolutumból hiányzó sorszámokat kiegészítve, 8 darab különálló lap is bekerült vétel útján a Galériába. Ezeket a lapokat 1900 novemberében Lötz Károllyal is átnézte Székely, és Lötz megjegyzéseit ráírta a tervekre, valamint egy külön lapra is, amely a mennyezet-elmélet lapjai között található. 60 A legteljesebb a szintén 1900-ban készült, pauszpapírra rajzolt tervsorozat, amely számozásban 48-ig megy el, és amelyből 38 darab Lándor Tivadar jóvoltából került állami tulajdonba 1915-ben. (Későbbi vásárlások ezt a sorozatot is kiegészítik némileg). Ez utóbbiak a mennyezet-elméletben leírt munkamódszer azon fázisát mutatják, amikor az egy-egy témához már kidolgozott és jónak talált gruppok, csoportok optimális elrendezésével kísérletezett Székely, immár a megfelelőnek bizonyult „hármas szám" jegyében. A manöken, vagyis a modell-bábú segítségével megrajzolt egyes lebegő alakokat egy papírlapon csoportokká állította össze, majd ezeket más és más helyzetbe tologatva megkereste azt az elrendezést, amelyet aztán átmásolt egy pauszpapírra húzott ovális keretei közé. A jelenleg ismert lapok dátumai alapján úgy tűnik, hogy 1900 novemberében készítette utolsó mennyezetvázlatait. Tehát végülis 48 darab variációt készített, amelyek színben visszafogottabbak és halványabbak, mint a korábbiak, hogy ezáltal a harmónia biztosítva legyen. 61 Az egyes lapok különböző felirataiból egy hozzávetőleges témajegyzék állítható csak össze 62 , ez alapján is elmondható azonban összefoglalásként, hogy a témák azokkal az általános emberi viszonyokkal, érzelmekkel és törekvésekkel vannak összefüggésben, amelyek az élet alapvető meghatározói, és amelyek analógiáit a mindig változó természetben vagy éppen az „égitestek menetében" keresték mindig is. A mennyezet mint műforma, s ebben az égi szféra, mint helyszín kiválasztásában talán ez az összefüggés is belejátszott, jóllehet gyakorlatiasabb szempont lehetett, hogy a csoportok a nagy távlat következtében elenyésznek, s a figurák (csoportok) által alkotott „helyek" kapcsolatai, absztrakt összeköttetései ezáltal tisztábban jutottak kifejezésre, öltöttek egy meghatározott vizuális alakzatot. Nem lehet mellőzni azt a szempontot sem, hogy Székely számára mindig is fontosak voltak a felhőtanulmányok, frízterveiben külön „Felhök"-sorozatot is találunk, tehát a választott helyszín realista és szimbolista vonatkozásait is kézben tartotta. A fríztervek folyamatosan kibomló, lineárisan ritmikus kompozícióival szemben itt egy pillantással felfogható képelrendezésről van szó, s a képformátum mintegy a szem látómezejének alakjához is igazodik. Végezetül pedig összekapcsolhatjuk ezeket az égi tereket és az alakok súlytalan, a földi kötelmektől mentes lebegését a festészet elméleti megközelítésével is, ahogy azt Palágyi Menyhért megfogalmazta, aki a mennyezetelmélet és a vázlatok készülésekor műtermében a művészt gyakran látogatta, s Székelyről írt monográfiájában többször említést tett a „plafond-festészeti művek"-ről: „A festmény ugyanis, bármily kicsiny legyen kerete, a térnek tetszőleges nagy terjedelmű részét, sőt voltaképen magát a mérhetetlen teret ölelheti föl symbolikus módon." „A festészet világában az emberek ép úgy mint az angyalok már kezdettől fogva röpülni tudó lények." (Szemben a plasztikával, ahol a statika törvényei uralkodnak.) 63 A mennyezet-elmélet leírása néha úgy hat, mintha tanítási szándékkal készült volna, vagyis úgy adja elő, mintha tanítványainak magyarázná. Nem tudjuk, vajon tanítani is szándékozta-e ezt a kompozíciós módszert, vagy csak meg akarta találni az ideális megoldást a maga számára. Lándor ezt írja erről: „Míg egyrészt ... már megoldottnak vélt festői problémákat új megoldásra juttatott (a történeti festészet - Sz. A.), addig egész sor megoldatlan problémájával a festészetnek is megpróbálkozott." Ezalatt a freskókat érti, majd folytatja: „Foglalkozott a plafondfestés elméletével is. A Tiepolo által kifejlesztett plafond-típus művészi meggyőződésével ellenkezett. Egy évtizeden át kísérletezett, tanulmányozott, ezernyi plafondtervet és variánst hányt halomra, amíg eljutott a megoldáshoz". Hogy ez utóbbit, mármint, hogy eljutott a megoldáshoz, Székely maga mondta-e neki, vagy sem, sajnos nem írja le Lándor. 64 Vajon, 1900. novemberében Lötz kritikája kedvetlenítette-e el, és felhagyott a kísérleteivel, vagy valóban úgy érezte, hogy kimerítette a lehetőségeket? Esetleg más feladatai foglalták le, s később, igazgatói kinevezése után már nem jutott ideje a folytatáshoz? Mindenesetre, jelenlegi ismereteim alapján, úgy tűnik, hogy 1903-ban a Mintarajztanodában újra bevezetett kompozíciós óráin a mennyezet-elmélettel nem foglalkozott. A végülis elkészített tervek száma mind a mai napig nem tisztázott. Lándor ezernyiről beszél, Gerő Ödön hétszázról, Farkas Zoltán 65 félszázról. A jelen kiállításon kilencvenkettőt állítunk ki, egy részüket a mennyezeten, mintegy megteremtve a Székely által is ajánlott ellenőrzés lehetőségét: „Hogy ne alkossunk magunknak hibás elképzelést, célszerű a vázlatot vízszintesen a szem fölé tartva megszemlélni." Befejezésül Gerő Ödön szavait idézném, aki mind az elméletet, mind a színes vázlatokat ismerte, s aki Székely-tanulmányában az utóbbiak önálló esztétikai értékére is felhívta a figyelmet: „Hétszáz vázlatban megpróbálkozott a monumentális mennyezetkép kialakításával. A színfolt nagyszerű patetikus elosztásával kezdte, azután megindult a ritmus és nyüzsögni kezdett a foltban összegyülemlet világ. A nyüzsgésben, a ritmus parancsát követvén, rendezkedni kezdett a kompozíció. Elhelyezi az alakokat, bontogatja a gesztusokat, megoldja a felületnek betöltésre való szükségét és kiküszöböl mindent, ami nem magától értetődő, ami mint feleslegesség betolakodott az okvetetlen szükségességek közé. Kialakult a színhatások, a ritmus és a formák harmóniája. Székely Bertalannak ez a hétszáz mennyezetvázlata érdekes elméletnek illusztrációi. Tudományosnak jelentkező, racionális gondolkodással megállapított elméletnek művészi demonstrációi. Nem adatott meg neki, hogy ezt a hatalmas elméletét egyetlenegyszer is valóra váltsa. Ezt a hétszáz vázlatot egyik életeredményének vallotta." 66
