Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN: AZ ALAPELVEK KERESÉSÉRŐL ÁLTALÁBAN, A MENNYEZETRŐL

Az egész általános dispositiója itt megelőzi a csoportosítást. A legjobb csoport sem sokat ér, ha nem illeszthető, fűzhető könnyen az együttesbe, ezért a 3 közeli csoport felületét nagyjából meghatározni és egyúttal az égnek is nekifogni. Előszöris 1/50-es léptékben elrendeztem a csoport vonulatokat, miután felvettem a háromszögbe rendezett közeli csoportok és a kis álcázások helyét, fényben és árnyékban (a fősugár felvétele). Aztán egy középárnyalat megadása a benedvesített papíron. I. felhőárnyék, kétszer ismételve, a csoportvonulatot metszve. II. a 3 kék vagy

7 a 3 fehér (mint felhőfény) dispositiója. III. ugyanaz mint a Il.-nál, adott esetben ismétlésként egy keveset egy negyedikből. IV. Középárnyalat, kiemelő korrektúrák nedvesen. Ez jobb rendszer annál, ahol kizártam a felhőárnyékot, és a papírt úgy hagytam, ami így nem adott sem igazi felhőárnyékot sem igazi felhőalapszínt, hanem a kettő között ingadozott. Feliratok: Szerelmi késztetés A figurák térbe állítása még nem minden, hanem a figurális és a helyi alakzatok együttes foltkombinációja ad tetszetős vagy nemtetsző hatást, tehát először együtt kell őket munkába venni, és amikor ezek már meg vannak állapítva, kerül sor a csoportok jelentőségére (a jelentés). 1899. szeptember vége.