Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)
SZÉKELY BERTALAN: AZ ALAPELVEK KERESÉSÉRŐL ÁLTALÁBAN, A MENNYEZETRŐL
A KÉP ÉS A MENNYEZET KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG A horizontális síkon vertikálisan álló figurák vannak: A, [valamint olyanok], amelyeknek a feje a szemlélőhöz közelebb [van, mint] B és B', [és olyanok] amelyeknek a feje a szemlélőtől távolabb található: C és C. Azaz 5 helyzet van. Az ilyen szokásos módon szemlélt dolog esetében a képsík vertikális. A mennyezet képsíkja áttetszőként elgondolt horizontális. Egy vertikálisan álló figura a talpa irányából látszana, és hogy ez a figura kiterjedést nyerjen, 45 fokban megdöntöttként kell elgondolnunk, [mint] B-nél, ahol a fej távolabb van a szemtől, mint a láb. Ha a figura horizontálisan fekszik, [mint] C-nél, akkor mennyezeti képe a szemlélőre látszik zuhanni. Méginkább, ha feje van a szemlélő szeméhez közelebb, [mint] D-nél és D'-nél. így tehát a mennyezet esetében öt helyett csak egyetlen helyzettel, a B-vel van dolgunk. Ez mozgásrepertoárját igen nagy mértékben korlátozza. Ez a 45 fokban megdöntött B helyzet ugyanakkor az előrebillenő súlypont képzetét is felkelti - ezért a figuráknak mindig némiképp siető, futó jellegük van. A drapéria széltében való kiterjedése pedig forgószelet tételez fel, ezért aztán a menynyezetkép olyan szüzsékre szorítkozik, amelyek sietős lebegést és forgószelet is megengednek, és ilyenekből kevés van. Ml LEGYEN A GRUPP ALKOTÁSÁNÁL AZ IRÁNYÍTÓ? Mi legyen a gruppok kialakításában az irányelv? A vonal? Ez nem biztosítja a tömeget, azaz kérdéses, hogyha tömeggel töltjük ki őket, jó eredményt kapunk-e. Fénytömeg? Ez csak olyan alapon adható meg, amely sötétebb. Menettel bírás 2 , szélesség, változatosság a testtartásban. Árnyéktömeg? Ez csak olyan alapon alkalmazható, amely világosabb, mint az árnyéktömeg. Menettel bírás, szélesség, változatosság a testtartásban és a megvilágításban egyaránt jelentőséggel kell bírjanak, azaz a testet jellemezzék. Részletesebb kidolgozásban a középárnyalat is fontos, hogy miként illeszkedik a fény és az árnyék közé. Mivel könnyebb 2 dimenzióban ábrázolni, azaz vonalasán komponálni, ezért a vonalas eljárást alkalmazzuk, de ez nem garantálja a harmadik dimenziót, a mélységet. A mélység mellett azonban az egész grupp helyzetének a többihez való viszonyát is tekintetbe kell venni, szóval azt, hogy milyen szög alatt látszik, aztán hogy a térben milyen távol esnek egymástól, azaz a perspektivitást, továbbá azt is, hogy milyen színeket kapnak a foltok, végül a szimbolikus jelentőséget. Van tehát I. a vonal, II. fénytömeg, III. árnyéktömeg, IV. fény, árnyék és középárnyalat együttes ábrázolása, V. a fény beesési szöge (a fősugár) és a grupp viszonya, VI. a szemlélőtől való perspektivikus távlat, VII. a szín, VIII. a szimbolika, tehát az, amit a formának jelentenie, mondania kell. Tehát nyolcféle követelménynek kell megfelelni. Világos, hogy ezeket nem lehet egyszerre kielégíteni. Az a kérdés, hogy mivel nem tudunk mindegyikkel egyszerre megküzdeni, hanem csak egyesével, melyik hát az elsőként sorra veendő, és milyen sorrendben kövessék azt a többiek, amelyeket szintén kézben kell tartanunk.
