Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

Károly: Gróf Zrínyi Miklós. 1620-1664. Magyar történelmi életrajzok. II. Budapest, 1898. R.: 1444.; Németh Bela: Szigetvár története. Pécs, 1903. R.:48.; Pogány 1911. 157.; Zoltai 1929. 15.; Ecsedi 1930. 137.; Képzőművészet, 1930. 5. évf. 31. sz. 133.; Kende 1930. 8-9-10. sz. 7.; Szentiványi 1935. 780.; Balás-Piri 1935. 233.; Kőszegi 1935. 90.; Ambrózy 1940. 140., 141.; Farkas 1955. 211.; Vayer 1955. R.: 454.; Telepy 1960. 19.; Juhász 1962. 23. R.: 23.; Székely 1962. 152. R.: 19.; Haulisch 1964. 21. R.: 36.; Bakó 1982. 4L; Bodnár 1987. 22. R.: 25. Török tematikájú képeinek sorában utolsóként festi meg a Zrínyi kirohanását. 1566-ban Szulejmán szultán egy újabb nagy török ostromlánc részeként Szigetvár ellen fordult. A vár kapitánya Zrínyi Miklós horvát bán volt és 2500 katonával rendelkezett.

1 Augusztus 21-én elesett Szigetvár óvárosa, majd augusztus 26-tól több rohamban támadták a várat. A védők sorsát a szeptember 5-én bekövetkezett robbantás döntötte el, amely következtében a védők, a várban tartózkodó asszonyokkal és gyerekekkel együtt a belső várba szorultak. A szultán ugyan szeptember 6-án meghalt, de a török vezérek eltitkolták a katonáik előtt, így a várvédők sorsa megpecsételődött. Zrínyi, maroknyi megmaradt harcosával kitört a várból, és rövid, de hősies kézitusában mindannyian életüket vesztették.

2 A kép az önkéntes halál vállalása előtti pillanatot ábrázolja, nem a csatára, hanem ismét a lélektani mozzanatra helyezve a hangsúlyt. A téma korábbi előzményeitől való eltérésekre és a pszichés elem erőteljes jelenlétére hívja fel a figyelmet a Vasárnapi Újság cikkírója: „Nem azt a Zrínyit festette, akit a török fegyverek közt szoktunk látni, keresve a halált és osztogatva is azt. A csatából alig látunk valamit, de annál nagyobb harcz ez itt. A hősök a vár kapuja előtt gyűltek össze, de elkísérik őket a hitves, a gyermek, az anya, az emberi keservek, az igaz és legszentebb fájdalmak. A kapu kitárva, a kirohanás pillanata az utolsó pillanat (...) Az ostrom egyre tart, mutatják a romok közt levő holtak, a háttérben föllángolt tűz, és a lomha füst. Zrínyi a kapu előtt áll, mellette emelik a zászlót, melyre megesküszik, hogy azt el nem hagyja (...) A harczi vad indulat és a szeretet küzd (...) A hősi halál elszántsága harczol itt a szív gyöngébb és nemesebb érzelmeivel. Megrendítő harcz, amelyben lehetetlen győzni."

3 A festmény magasabb rendű erkölcsi, morális mondandóját szintén e cikk újságírója fogalmazza meg a legtömörebben: „Ez nemcsak történeti ábrázolás, nemcsak azoknak a hősöknek vértanúi élete, hanem az emberi szenvedések örök igazsága."

4 Székely történelmi képeit 1870-től burkolt, de eléggé kézzelfogható ellenszenv és elutasítás fogadja a hivatalos szervek részéről. Beadott művét vagy nem fogadják el a pályázaton, vagy csak második helyezett lesz vagy - mint ebben az esetben - megpróbálják a képet bemutatásakor háttérbeszorítani. A Vasárnapi Újság cikkírója erre is felhívja a figyelmet. „A kiállítás rendezői mostohán bántak Székely Bertalan történelmi festményével: Zrínyi Szigetvártt. Eltették egy mellékterembe, hová legtöbben el sem jutnak (...) A két nagy terem közül valamelyikben lett volna helye, ott, ahol mindenki megfordul, a hol még élénken él a figyelem. Egy kis mellékterembe szorították, közepes művek közé, a hol kellő távolság sincs a kép jól nézésére. Pedig a tárlat egyik fő műve a Székely festménye, melyből a szív a szívhez beszél megindítón... Együtt vannak rajta a hősök, akik halálba rohannak, és ott halhatatlanságot vívnak ki, s a szerető szívek, melyek megszakadnak a fájdalomban, a haza védői, a katonák és a család, az emberiség mindene!"

1 A kép a Képzőművészeti Társulat 1885-ös kiállítása után valószínűleg a művész tulajdonában maradt, majd 1911 és 1920 között Déri Frigyes vette meg, aki Debrecen városának ajándékozta. B. Zs. 1 Magyarország története 1526—1686. Föszerk.: Pach Zsigmond Pál. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes. Budapest, 1985. 276. 2 Uo. ' Vasárnapi Újság, 1885. július 5. 438. 4 Uo. s Uo.