Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

125. Dionüszoszi menet Fríz vázlata a Zeneakadémia számára, 1881 Dionysos-Prozession. Friesskizze für die Musikakademie, 1881 Tempera, karton; 233x705 mm j. n. MNG ltsz.: 1917-383 Proveniencia: a Szépművészeti Múzeum vétele Székely Ágostontól 1917-ben. Kiállítva: 1911 Székely IV. terem 14-15. R.; 1995 Dijon 6. R : 80. Irodalom: Farkas 1911. R.: 110 (Nyár); Művészet, 1911. 229.; Gerő 1913. R.: 10.; Bakó 1982. R.: 52.; Szőke 1992. 25. R.: 24.; Bakó 1993. 247. R.: 247.; Annamária Szőke: Bertalan Székely: Esquisse pour „La Marche de Dionysos" pour la salle de concert de l'ancienne Académie de musique. In: 1995 Dijon (kiállítási katalógus) 80. 1881-ben a közoktatási miniszter felkérte Székely Bertalant, hogy az Andrássy úti régi Zeneakadémia épületének hangversenytermében, a főfalra tervezett frízhez görög tárgyú vázlatot nyújtson be.

1 A festő két vázlatot készített el,

2 amelyek közül a Pulszky Ferenc vezette bíráló bizottság a nagyobbikat, „melyen nincs holdvilág"

3 választotta ki. Az alakok „élénkebben, könnyedebben vannak gondolva és ábrázolva, az egész csoportozat sikerültebb, kevésbé összetömött képet ad, anélkül, hogy a folytonosság kapcsolata hiányoznék."

4 A bíráló bizottság által „összetömöttségként" értelmezett mozzanat az, amely végül különösen érdekessé teszi ezt a képet. A 19. század második felében a tudósok, művészek, sőt laikus érdeklődők is egyre több figyelmet szenteltek a mozgásábrázolás problémájának. Ez alól Székely örökké töprengő elméje sem volt kivétel, rajztehetségének és tudományos érdeklődésének nagy kihívása volt ez a probléma, amelynek megoldásával munkásságának egyik jelentős fejezete foglalkozik.

5 A kronográfiának és a kronofotográfiának aztdőtájt felfedezett módszereivel

6 a mozgás különböző fázisait lehetett rögzíteni és egymás mellé rendelni. Ennek a módszernek az egyik legszemléletesebb példája Székely Dionüszoszi ménéiként is ismert vázlata, amelyen az előre haladás egy-egy fázisát egy-egy alak képviseli. Székely korai grupp-elméletének szinte teljes átalakulása figyelhető meg, amikor a művész az egyenrangú elemekből álló, folyamatos sort alkotó figurákkal tölti ki az egész képteret. A klasszikus, antik leplekbe öltözött felvonuló menetet ábrázoló vázlat egyike Székely kivitelezésre nem került freskóterveinek. H. O. ' Vasárnapi Újság, 1881. ápnlis 24. 187. 2 A másik vázlat: olaj, karton; 297x850 mm; j. n.; MNG ltsz.: 1917-384. 5 A bizottság tehát a most ki nem állított változat mellett döntött. Idézet: Művészet, 1911. 229. "Művészet, 1911. 229. ld : Szőke 1992. "Szőke 1992. 10-16.