Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

Csónakázó szerelmesek, 1873 (Assonantia; Összhang; Szerelmesek; Csónakázó mátkapár; Találka) Liebespaar bei der Kahnfahrt, 1873 (Assonantia; Harmonie; Verliebte; Brautpaar beim Kahnfahren; Stelldichein) Olaj, vászon; 115x80 cm J. n. A Magyar Kereskedelmi és Hitelbank tulajdonaként letétben az MN G-ben (L.U.58.16.) Proveniencia: Légrádi testvérek, majd 1993-ig Légrádi Ottó, utána a jelenlegi tulajdonos. Kiállítva: 1873 Bécs 21.; 1874 OMKT 89.; 1919-20 Ernst Múzeum aukciói 446. R.: 30.; 1955 Székely III. terem 25.; 1955 Szekszárd, Béri Balogh Ádám Múzeum állandó kiállítása; 1967-től folyamatosan az MNG állandó kiállításán Irodalom: Egyetértés, 1874. április 9. 1. évf. 7. sz. 3.; Nagy 1911. 7.; Uj Idők, 1930. R: 503.; Haulisch 1964. 25. R: 32; Bakó 1982. 38. R.: XII. A kép témája kapcsolódik a Nő életeciklushoz, de a szűkebben vett 12 jelenetes sorozatnál későbbi. Csónakban ringatózó, egymáshoz bújó szerelmespárt ábrázol, s a művészi megoldás egyszerűsége mutatja, hogy a festő az elbeszélő jellegű életképtől hogyanjutott el az érzelmek tolmácsolásának e magas szintjére. A mozdulatok és a két szerelmes arckifejezése, az áhítatos, gyengéd szerelem érzéseit közvetítik a néző felé, megfelelő környezetbe helyezve a jelenetet: a díszlépcső ölelkező kőszobrocskái, a hold sejtelmes fénye a hangulatfestés nélkülözhetetlen elemei. A mű szerepelt a bécsi világkiállításon 1873-ban, majd az Országos Képzőművészeti Társulat 1874-es kiállításán. Ezt követően már csak az Ernst Múzeum aukcióján tűnik fel. Az 191 l-es kiállítás katalógusának pontatlansága miatt azonosíthatatlan. Az 1955-ös kiállításon már felbukkant, de a tulajdonos feltüntetése téves.

1 1 1955 Székely III. terem 25. számon a szóban forgó kép szerepel, de a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum tulajdonaként. A kép a Szépművészeti Múzeum Letéti Gyűjteményében volt, s csak 1958-ban került beleltározásra a töb114. Nyújtózkodó nő, 1870-es évek Sich reckende Frau, 1870er Jahre Olaj, fa; 68x51,5 cm J. n. MNG ltsz.: 55.188 Proveniencia: Wolfner-gyűjtemény, 1955-től Szépművészeti Múzeum. Kiállítva: 1922 Velence 73.; 1955 Székely III. terem 13.; 1963 Nyírbátor; 1976 Székely Szada; 1977 Székely Szada; 1985 Székely Szada; 1987-től az MNG állandó kiállításán. bi, ott lévő képpel együtt. Valószínűleg kölcsönként szerepelt a szekszárdi múzeum állandó kiállításán. A kép vázlata is ismert: MNG ltsz.: 89.47.; olaj, vászon; 71,2x55,2 cm. Irodalom: Lázár 1922. R.: LIIL; Bakó 1982. R.: 64. IX. tábla A festmény a Ledér nő élete című sorozat - Dobai János szerint - negyedik darabja. A sorozatot a 70-es években kezdte el Székely, és párhuzamosan készült a Nő élete címet viselő másik sorozattal. A Nyújtózkodó nő színeinek frissességével és a sorozatcímhez illő hangulatteremtéssel vonja magára a néző figyelmét. A kép vöröses alaptónusa itt is meghatározó, a kontraszt színként használt fehérrel pedig hangulatteremtő hatású. A lustán nyújtózkodó női mozdulat kacérságot és elégedettséget sugall. A színek harmóniája az arc és a mozdulat együttese, tökéletes jellemzést ad a pillanatnyi lelkiállapotról.