Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

n. n.: „Vihar". Vasárnapi Újság, 1873. december 7. 20. évf. 49. sz. 585. R.: 585.; Képes Családi Lapok, 1900. május 20. 22. évf. 20. sz. 320.; Lázár 1922. 59. R.: XL.; Pesti Hírlap, 1927. január 13.; A Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1928. R.: 102; Szentiványi 1935. 780.; Lázár 1935. R.; Soltészné 1936. 56.; Végvári 1955. 492.; Farkas 1955. 209.; Haulisch 1964. 25.; Bakó Zsuzsanna: Székely Bertalan: Zivatar. In: 1981 MNG (kiállítási katalógus) 364. R.: 100. tábla, 263. sz.; Bakó 1982. 38. R.: kat.: 14. A festmény a vihar elől egy terebélyes fa alá menekülő kis csoportot ábrázol. Az úrikisasszony riadtan kapaszkodik a parasztlegény karjába, a szolgáló a távolban lévő kastély felé pillant. A 70-es évek életképeinek sorában a téma egyedinek számít, elsősorban a benne megcsillanó humor miatt, amelyet a Vasárnapi Újság névtelen cikkírója hosszan fejteget: „Ez a kép tehát arról beszél, hogy a rangkülönbségnek vége azon a néhány talpalatnyi földön, amely a jó öreg fa körül van (...) A helyzet, az ellentétek igen komikusok, s fölismerhetők rögtön. Elmés ötlet a kép tárgya, amelyet Székely nemcsak kerekdeden, de könnyed eleganciával is állított a szemlélő elé..."

1 A kép humoros oldalát emelt ki Keleti Gusztáv kritikája is, némi éllel illetve Székelynek a történelmi tematika iránti vonzalmát: „Eredeti gondolat, friss humor, eleven mozgalom jellemzik Székely ezen utóbbi művét, jótékony ellentétet képezve az általa korábban feldolgozott gyászos történelmi tárgyakkal s új oldalról mutatva be költőileg és leleményesen alkotó tehetségének gazdagságát."' A kép 1872-ben már készen van, s a következő évben már a bécsi világkiállításon is szerepel. Több variációja is létezik, de a kiállításon szereplő változat az adatok pontatlansága miatt a korábbi kiállításokon szereplő variánsok egyikével sem azonosítható pontosan. ' B. Zs. 1 N. n.: „Vihar". Vasárnapi t/jság, 1873. december 7. 585. 2 Keleti Gusztáv: Képzőművészeti Szemle. Budapesti Szemle, 1873. 1. kötet 1. sz. 223. "Az 191 l-es kiállításon a III. teremben 30-as és 44-es számon Zivatar címen két kép volt, tulajdonos és méret nélkül. Az 1935-ös kiállításon szereplő 1. terem 29. számú kép tulajdonosa özv. Székely Ágostonné. Feltételezésünk szerint szóban forgó képünk ekkor már Wolfner Gyula tulajdona, így ezzel nem azonosítható, az 1955-ös kiállításon pedig az I. terem 28. számú képe Bolla Kálmán tulajdona, és a méret sem egyezik, holott a szóban forgó kép ekkor már múzeumi tulajdon volt. 90. Ölelés (vázlat), 1870 körül Umarmung (Skizze), um 1870 Olaj, vászon; 45x36,5 cm J.n. MNG ltsz.: 55.182 Proveniencia: kimutathatóan 1925 és 1955 között Wolfner-gyűjtemény, majd Szépművészeti Múzeum. Kiállítva: 1932 Műcsarnok Magyar Képzőművészet R.: 32. tábla; 1955 Székely II. terem 19.; 1976 Tokió-Osaka; 1990 MNG 13.; 1978-tól folyamatosan az MNG állandó kiállításán Irodalom: Lázár 1922. R.: XLIV.; Petrovics 1925. 316.; Szentiványi 1935. 779.; Pataky 1955. 252.; Haulisch 1964. 16.; Bakó 1982. 25. R.: 4. tábla A vázlat keletkezési dátuma és tematikus kapcsolódása nem teljesen tisztázott. Székely monográfusai közül Dobai János és Haulisch Lenke a Dobozi Mihály és hitvese egyik vázlataként tartják számon. Más vélemények szerint inkább a 70-es években keletkezett Nő élete-sorozat egyik darabja. A döntésben mindenképpen segít a szerelmes ölelésben rejlő szenvedély, amely a férfi és nő kapcsolatának - Székelynél szokatlan, inkább csak vázlatokon tapasztalható - érzékletes megfogalmazása. A Nő élete témával való rokonság mellett szól a kép színvilága is, a vöröses tónus, amely a kép feszültséget sugárzó alaphangulatát is megadja.