Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

az éppen elárvult csecsemő szomorú sorsát meséli el. Ezúttal nem egymáshoz kapcsolódó három jelentben, miként az Anyai őrszemnél, hanem egy képtérbe sűrítve a múltbeli, vagy éppen bekövetkező eseményt és a jelent. A téma irodalmi előzményeket sejtet, talán Arany János valamelyik költeménye adhatta az alapötletet, amelyet valószínűsíthet, hogy Székely Arany János Ágnes asszony című balladáját pár évvel korábban illusztrálta, de készített illusztrációkat Petőfi verseskötetéhez, vagy Eötvös József költeményéhez is.

1 A kritika is irodalmi hasonlatokkal él, költeményhez, elégiához hasonlítja a kép mondandóját és főként annak előadásmódját. Több lap idézi a mű bécsi bemutatása után a Tagespresse Vacano nevű újságírójának szavait: „...Székely a forma és a színezés mestere (...) költő ecsettel, dalnok a színekben, elbeszélő rajzaiban. Benne Rafael, [sic!] Stifter Adalberttel egyesül. Ecsete eszmél és dalol (...) E kép a legmeghatóbb, mely Heine Fichtenbaumja óta megjelent."

2 A Vasárnapi Újságban László Mihály méltatja a képet, elsősorban annak érzelmi telítettségét: „Székely amily nemesen fogta föl, oly sok érzéssel, művészi erővel vitte is ki a jelenetet, s meleg életteljes költői alkotásával nemcsak itthon, hanem külföldön is nagy elismerést aratott. (...) Székely mint igazi költő átérzi a mit teremt, s csakis így lehelhet beléje életet."

1 A kép legszakszerűbb elemzését Maszák Hugó adja a Pesti Naplóban: „Székely Bertalan nagy és utolsó részletéig gondosan kialakított életképet állított ki az 'elbeszélő' életképek fajtájából (...) czime az 'Apáca' ki a háttérben haldokló anya csecsemőjének tejet ad. A mű kivitelében realisticus irányban jár, de élet van benne (...) Nagy részletességgel van kezelve és e tanulmánnyal a müncheni realisticus iskola nyomában jár."

4 A képet Székely 1870-ben mutatta be a Képzőművészeti Társulat kiállításán, ezt követően 1872-ben nagy sikerrel szerepelt a bécsi Künstlerhausban is. A képnek van egy jelzett változata, amely kompozícióját tekintve teljesen megegyezik ezzel, de festői előadásmódjának gazdagsága elmarad a kiállításunkon szereplő műtől.

5 B. Zs. 1 Arany János Kertben című versében a férj elhunyt feleségét siratja, miközben a cselédlány a csecsemőt ringatja. Juliska sírkövére című versében szintén a halott asszony után árván maradó csecsemő szomorú sorsát, árvaságát énekeli meg. Eötvös A megfagyott gyermek című illusztrációja kiállításunkon is szerepel. - Kelet, 1871. május 9. 427. Adalbert Stifter (1805-1868) osztrák költő és autodidakta festő. Arcképét Székely Bertalan megfestette. Lásd a katalógus tanulmányát. ' Vasárnapi Újság 1872. febr. 4. 19. évf. 5. sz. 53. 1 Maszák Hugó: A Képzőművészeti Társulat kiállítása. Pesti Napló, 1870. április 17. 1945-46. ' Az apáca; olaj, vászon; 142x111 cm;j.j. 1.: Székely.; hátoldalon: Székesfővárosi Képtár kiállításán. MNG ltsz.: 1815. A kép a jelen kiállítás ideje alatt a 19. századi állandó kiállítás első emeleti termében látható.