Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

Eger várának 1552-ben lezajlott ostroma egyike volt kevés győztes csatáinknak a török háborúk időszakában. A Szolnok vára alatt egyesített sereg Ali és Ahmed vezérek vezetésével szeptember 14-én fogták ostromgyűrűbe a várat. A török sereg létszámát - eltekintve a túlzásoktól - hozzávetőlegesen 70.000-re teszik, s ez sokszorosa a várvédőkének, akik összesen kétezren voltak, s ebben a létszámban benne foglaltatott 300 jobbágy is, akiknek nem volt fegyverforgatási gyakorlatuk, valamint az asszonyok, gyerekek és öregek is.

1 Az első török roham szeptember 29-én volt, az utolsó október 12-én, s a várvédők hősies ellenállása, a három kapitány - Dobó István, Mekcsey István és Bornemisza Gergely - leleményessége meghozta az eredményt: a törökök október 18-án elvonultak a vár alól. Az esemény kortárs és hiteles megörökítése elsőként Tinódi Lantos Sebestyéntől származik, aki Egör históriája címen, a jelenlévők elbeszéléseire támaszkodva írta meg históriás énekét 1553-ban.

2 Forgácb Ferenc egri őrkanonok szintén hiteles forrásokra támaszkodott Emlékirat Magyarország állapotáról című művében (1573), valamint Verancsics Antal évkönyvszerű munkája, amelynek 19. századi kiadása Szalay László szerkesztésében jelent meg 1857-ben.

3 A 19. században főleg irodalmi művek népszerűsítették az eseményt, melyek közül Szigligeti Ede és Tóth Kálmán drámáiban a korábbi munkáknál nagyobb szerepet kapott az egri nők hősiessége.

4 A történeti munkák közül pedig Horváth Mihály A magyarok története rövid előadásban című műve ecseteli részletesen és szemléletesen a nők küzdelmeit: az egri ostrom leírásában központi nőalak és a mellette álló asszonyok csoportja olyan hasonlóságot mutat Székely képével, hogy erre az Ungarischer Lloyd cikkírója is felhívja a figyelmet Horváth Mihály szövegének idézésével.

5 Székely motívumválasztását azonban nem az említett történeti munka befolyásolta, hanem a védelemben a hősiesség és a bátorság hangsúlyozása, amelynek kézenfekvő lehetősége lett volna a túlerő valamiféle érzékeltetése. Ennek képzőművészeti nehézségeire azonban maga Székely mutat rá Cséka Károlynak írott levelében.

6 Az előnytelen küzdelem megjelenítésére viszont nagyon alkalmas volt a nő küzdelmének középpontba állítása, mert a közgondolkodásban a nő a gyengeség, törékenység szimbólumaként volt ismert. A motívumválasztást, a központi nőalak cselekedetét ő maga így indokolja meg: „mozdulateljárásból azon perc választatott, midőn már lesújtott egy törököt, s műve eredményét borzadva, de triumphálva nézi (...) A nő hősiességét növeli az is, hogy elöl az ellen, hátul a tűz, - két baj között is megállja helyét (...) Azonkívül, hogy megette [mögötte - B. Zs.] a tüzet ledobó gruppig intervallum van, mi azáltal, hogy ő csak kevesed magával van itt, őt hősiessé teszi. És utoljára az is hogy a kosarat átadó nő a bátorságnak kevesebb árnyalatával bír."

7 Székely képének nagyon hangsúlyos és fontos eleme a gruppelmélet alkalmazása, amely az alakok csoporttá formálásának általa kedvelt gyakorlata. A kép gerincét egy ilyen, több csoportból álló, „grupplinia" alkotja. Ez nem csak a kompozíció legfőbb eleme, hanem segíti a hatékony érzelmi kifejezést is a mozdulatokkal és a csoportok egymáshoz való viszonyának érzékeltetésével. A grupp szerepét általánosságban így fogalmazza meg Székely: „A grupp egyik alkatrésze se képezzen önálló egészet, hanem a tökéletességét csak a többi részek közreműködésével érje el: azaz a világosság, árnyék, domború és homorúság, melyek az egyik alakon kezdődnek, s csak a másik alakra átvíve leljék befejezésüket (...) Olyan legyen egy jó grupp, se hozzátenni, se belőle elvenni ne lehessen. Vagyis léte szükségesnek mutatkozzék az általános emberi gondolkozás és érzés törvényei szerint."

8 Székely egyetemes értékrendszerben gondolkodott és komponált, célja a haza védelmében hozott áldozat morális súlyának érzelemmel telített, általános érvényű megfogalmazása volt. A művész tíz éven át érlelgette a kép kompozícióját. Az első, 1857-ben keletkezett ceruzavázlat után még számtalan kompozíciós és színvázlatot készített hozzá.

9 A festményen 1862-ben már dolgozik, s erről levélben értesíti Eötvös Józsefet, amint ez Eötvös Keletinek írott leveléből kiderül: „...megmondhatja Székelynek, hogy tudom, s'nemcsak saját levele által, hogy az egri asszonyokon (?) dolgozik, s'hogy majd felbuzdítjuk a (...) hölgyeket, hogy Fejérvárit kövessék."

10 Eötvös itt az egri nőegyletre, illetve a fehérvári nőegyletnek a íí. Lajos ügyében végzett gyűjtésére céloz, s az is világossá válik, hogy az egri nőegylet felkérésének ötlete a kép megvételére Eötvös Józseftől származik.

11 A festmény 1867 novemberében már elkészült, s még ebben a hónapban ki is állítják Bécsben az akadémiai tárlaton. 1868 januárjában a Képzőművészeti Társulat is bemutatja, márciusban pedig Egerbe szállítják. A Vasárnapi Újság 1868. januári számának - á.r. jelzésű - cikkírója pedig már arról számol be, hogy az egri nőegylet Nánási Csernyus Amália vezetésével gyűjtést rendezett a kép érdekében, amelynek múzeumba kerülése már biztosított. B. Zs. 1 Magyarország története 1526-1686. Szerk.: Pach Zsigmond Pál és R. Várkonyi Ágnes. Budapest, 1985.1. kötet, 261. - A szakirodalom a török sereg számát általában 150.000-re teszi. 2 Tinódi Lantos Sebestyén: Egör históriája. In: Cronica. Kolozsvár, 1559. Facsimile. Budapest, 1959. 1-2. 5 Verancsics Antal összes munkái. Szerk.: Szalay László. Budapest, 1857. 1-3 kötet. 4 Szigligeti Ede (1814-1878): Egri nő. Dráma. Pest, 1851.; Tóth Kálmán (1831-1881): Dobó Katica. 1861. I l/ngarischer Lloyd, 1868. február 4. 2. 6 „.. .ha az ember olvassa, hogy az ostromlók 100.000-en és a várbéliek 2000-en voltak, akkor a kis csoport hősies, s Dobó is, de ezen numerikus ellentétet festeni nem lehet." Székely 1962. 150. 7 Székely 1962. 149. s Székely 1962. 98. " Székely 1962. 50. 10 Radocsay 1942. 238. II Az egri nőegyletnek a kép ügyében tett szerepét lásd bővebben: Sinkó Katalin: Székely Bertalan: Egri nők. In: 1995 MNG (kiállítási katalógus) 235-236.