Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - A pasztellportrék. A nők dicsérete
Karinthy Frigyes, 1925 Frigyes Karinthy, 1925 Pasztell, papírlemez; 41x51,5 cm J. j. f.: Rónai 25 P1M ltsz,: 59.712.1 Proueniencia: 1955 előttről nincs adat. 1955 februárjában budapesti magángyűjteményben bukkant fel. 1955 márciusában a tulajdonos felajánlotta megvételre a Szépművészeti Múzeumnak, a vételárban azonban nem jött létre megegyezés. 1959 augusztusában a BÁV-tól vásárolta meg a PIM. Kiállítua: 1928 Ernst Múzeum Aukciói XXXV1I1. 499.; 1961 Rippl MNG, kat. sz. n.; 1981 Nyugat I. terem 10. Irodalom: Genthon 1958. 34.; Zibolen 1962. 95. A nyugatos írók portréínak sorát Karinthy Frigyesé (1887-1938) zárja. 1912 óta, amikor az így írtok ti először, s mindjárt két kiadásban megjelent, Karinthy talán a legolvasottabb magyar írója korának. „Házibál vacsorákon emlegették, irodalomtól legtávolabb, hozzá legközelebb álló emberek is, és hetek alatt eljutott a perifériákig, olyan helyekre, ahová tíz év alatt jut el különben népszerűségre hivatott írók híre, műve." 1 Az olyan további munkáknak köszönhetően, mint a Tanár úr kérem, az Utazás Faremidóba, a Görbe tükör, a Krisztus és Barabbás, a Capiilária, a húszas évek Karinthyja már klasszikus volt. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy festői szemmel is izgalmas jelenség, nem csodálkozunk Rippl-Rónai pótlólagos választásán. Két év telt el ugyanis azóta, hogy az idős festő az irodalmi arcképcsarnokot akkori teljességében kiállításon is bemutatta. A nyarakat már évek óta a Balatonon tölti, ahol inkább a víz és a fürdőzők látványa foglalkoztatja. Egyebek között erről beszélget vele 1925. szeptember 29-én az Esti Kurír újságírója. 2 A riport azzal zárul, hogy a tájképek mellett azért portrék is születnek itt, így Petrovics Eleké és Karinthy Frigyesé. A festő Siófokon találkozott az íróval, aki családjával és a köréje sereglett barátokkal rendszeresen itt nyaralt/ Pihenőjük közös, vidám mozzanata az István-napi ünnep alkalmából tartott szépségverseny. A „Balaton tündére" megválasztásakor Karinthy is, Rippl-Rónai is zsűritag volt. 4 Moha a festés alkalmát vagy alkalmait közelebbről nem ismerjük, ennek a ténynek a tudatában azért érthető a modell szokatlanul fesztelen megjelenése. A piros-fekete mintás fürdőköpeny viselésének azonban, mint Schöpflin esetében a kalapénak, a praktikus okokon túlmenő magyarázata is van. Ez Karinthy publikus imágójával függ össze. Kosztolányi, aki az elsők között adta közre irodalmi arcképét, 1917-ben ezt írja: „kedvem lenne elmázolni az egészet, és újat kezdeni". Akit ugyanis leír, az nem szeret modellt ülni sem fényképésznek, sem annak, aki irodalmi portrét fest. 5 Az egykorú Karinthy-fotók ikonográfiája ezt alátámasztani látszik. A fiatalkori kényszerű „beállások" után azonban nagy váltás következik: a harmincas évei közepén járó művész egyre gyakrabban jelenik majd meg nagyobb nyilvánosság előtt, s egyre szívesebben örökítteti meg magát akár pózokban, akár jelmezekben. Láthatjuk őt cowboyként pisztollyal, bűvészként kártyákkal, golyókkal, virágcsokorral, atlétaként, női aktszoborral párost alkotva, Shaw szobrával társalogva, trükkfelvételen öt példányban szemlélve önmagát, pizsamában Salamon Bélával és Rejtő Jenővel egy Odol-reklám előtt. 6 A komédiási énjét szellemesen kiélő Karinthy jelmezértékű kelléke a fürdőruha is. Végtére ő a Cirkusz írója, aki a tízes évek közepétől sokarcú önmagát, s azon keresztül a művészsors szimbolikus léthelyzeteit keresi. Rippl-Rónait dicséri, hogy élt a hanyag, játékos ruhadarab kifejező erejével. A képen Karinthy félrenéz. A távolba merengés gesztusa még ifjúkori fotóműtermi maradvány, amit eszerint Rippl-Rónai is jellemzőnek talált. Az író szívesen viselte a „filozofikus" jelzőt, amit nagy formátumú pályatársa, Babits Mihály ragasztott rá. 7 Karinthy nemcsak kételkedő és elégedetlen attitűdjével, hanem már szinte világnézetté növesztett keserűségével is cáfolta - éspedig tudatosan - humorista voltát. Festőnk ezt is jelezte modellje ráncolt homlokán és lefelé biggyedő ajkában. Karinthy arca, termete, mozgása sok pályatársára tett mély benyomást. 8 Laczkó Géza meglepőnek találta „szabálytalanul gyúrt, busa bikafejét", „faltörő kosra emlékeztető, szemre is kemény boltozató homlokát", csapzott haját. Tamási Áron is felfigyelt ezekre az arcba lógó, különálló tincsekre, valamint Karinthy erős arccsontjára, duzzadt ajkára, apró szemének gyors villanásaira. Sokuk elnéző szeretetét e groteszk külsejű szatirikus iránt Nagy Lajos fejezte ki: „...nem volt szépember...", de „szellemi és lelki megnyilvánulásai élvezetesek voltak, így aztán mondhatni, általuk megszépült Karinthy (...) úgy, ahogy volt, amilyenre sikerült, tetszett nekünk." A karakterfejeket kedvelő Rippl-Rónainak kifejezetten hálás feladat lehetett ezt a közkedvelt személyiséget híresen markáns vonásaiban megörökíteni. K. E. 1 Feleky Géza írta ezt, a Világ főszerkesztője, akit Rippl-Rónai ugyanebben az évben szintén lerajzolt. Idézi: Szalay Károly: Karinthy Frigyes. Budapest, 1961. 35. Beszélgetés Rippl-Rónaival balatoni nyaráról, párizsi, müncheni és milánói kiállításáról, Munkácsy igazi értékeiről. In: Esti Kurir. 1925. szeptember 29. 3 A siófoki Vitéz panzióban folyó lármás életről lásd: Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről. Budapest, 1988. 102-103. 4 Az információt a Foíóíé/ca-sorozat Karinthy-kötetéből vettük: „Nézzék meg ezt a fotográfiát". Karinthy Frigyes összes fényképe (Ikonográfia). Összeállította Kovács Ida. Az előszót írta Halász László. Budapest, 1982. Az ikonográfiái rész 39. tétele egy 1925. augusztus 20-i keltezésű felvétel, mely a siófoki strandon készült. Látható rajta Karinthy Frigyes és felesége, Böhm Aranka, illetve Békessy Imre, a Die Stunde című bécsi lap főszerkesztője, valamint annak felesége, s még mások. Rippl-Rónai nem. A kép megjelent a Színházi Elet 1925. augusztus 30. - szeptember 5. 35. sz. 67. oldalán. 5 Kosztolányi Dezső: Karinthy Frigyes. In: Egy ég alatt. Budapest, 1977. 444. 6 Lásd Halász László előszavát a 4. sz. jegyzetben idézett „Nézzék meg ezt a fotográfiát" című könyvhöz. Kosztolányi Dezső mutat rá, hogy karikatúráiban is szerepjáték folyik. Karinthy - kísérteties stílusérzékére támaszkodva - egymaga játssza végig a világirodalom történetét, mert mindenkihez és mindenhez „van arcfestéke, kosztümé, hangja". I. m. 445. 7 Lásd Feljegyzések és leuelek a Nyugatról. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Vezér Erzsébet. Budapest, 1975. 232. 8 Összegyűjtve uo. 11.
