Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

DOKUMENTUMOK / DOCUMENTS - Válogatás Rippl-Rónai József leveleiből (Földes Mária-Szücs György)

42. LÁZÁR BÉLÁNAK Kaposvár, 1915. aug. 31. Édes Bélám. Örülök, hogy írtál és felvilágosítottál. Tudod, én rnár ugy ki vagyok bélelve, hogy semmi sem lep meg. Én, csak egy esetben aspiráltam volna az iparmüv. igazgatói állásra, ha fenn és lenn feltétlenül szükségesnek, áldásos nak tartanák működésemet

. Te, aki behatólag foglalkoztál mindenfajta művészi törekvéseimmel és az eredményekkel amit elértem, te neked nem kell újból megvilágítanom az utat amit fáradhatatlan módon befutottam idáig - sem a czélt ami előttem lebegett teljes művészi életemen át, beláthatod, hogy nekem derogál mozogni, mert én nem vagyok az az ember, aki magát mindenáron „feltolja". Ha én nem kellek, akkor nekem sem kell. Pont. A katalógust

1 csináljátok Ti. Ez a rendje, csak csináljátok meg szépen, Ízlésesen abban a nagyságban mint az eredeti rajzok: - ez egy irkanagyság -. Kerüljétek el a fényes papirt és hadjatok el minden czafrangot, hiábavaló vonást stb. Szép, világos, nagy betűket képzelek el legalkalmasabbnak. Különben Miklós Jenő

2 mindenben fel fog világosítani - Vele és Bölönivel kész tervünk volt. Ady Endrét pedig ők szorgalmazzák, mert én nem tudom, hol van most. Móricz Zsigmond is szívesen állott volna kötélnek, nekem a Zsiga igen jó barátom, nagyon jól megértjük egymást, mert sok lelki közösség van közöttünk. Az én írásomra szükség nincs. Amit én künn láttam és átéltem az nem szép. Csúnya dolgokkal pedig nem szeretek foglalkozni. Nem bánom azonban, hogy Anella (és nem Fenella) leszögezte a velünk végbement eseményeket. Elég szomorú, hogy megtörténhettek, ügy látszik, minél műveltebbek az emberek, annál kegyetlenebbek. Különben az már régi dolog, hogy nincs elitélendőbb, mint a modern barbarizmus. A művészbarátaim igen jól viselték magukat. Sohasem is felejtem el őket. Mindegyik, de különösen Maillol tett ki magáért, mert nem kell elfelejteni, hogy - különösen neki - nagyon veszélyes volt a tűzzel játszani - nagyon könynyen spionnak tarthatták volna. Külföldi ismerősei miatt akikkel levelezésben állott már is nagyon gyanús volt. 6 án legkésőbb fenn leszek és átadok mindent a mi még kell - különösen a rajzokat berámázás végett. Egy-két érdekes levél volna még, de ezek nélkül is meg lehet a katalógus, mert a fö dolgok nálatok vannak, ha Bölöni is átadja a rajzokat. Ha - 10 én indul csak meg igazán a dolog, akkor még Te átjösz egyszer hozzám. I. Kelenhegyi út 12-14 és megmutatom Neked is dolgaimat. Talán még találunk valami toldalékot. Ami a kiállítást illeti - megírtam annak idején Ernszt Lajosnak, hogy ez csak rajzkiállitás lesz - egy pár szines csendélettel, mert nem tartom ezt az időt jónak egy képkiállításra. Igy is igen gazdag anyag lesz együtt - a különbség csak az lesz, hogy sokkal artisztikusabbnak fog látszani - mint azok a bizonyos sablonos bemutatkozások. Ölel benneteket Jóskád A Grünwald [?] képet elkészítenem teljes képtelenség. Most rajzolom a tanulmányokat hozzá. 1 1915 Ernst Rippl. 2 Miklós Jenő (1878-1934) újságíró, kritikus. Az Egyetértés és a Világ munkatársa. Rippl-Rónai 1917-ben lerajzolta (Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum ltsz.: 60.9). MNG Adattár, ltsz.: 4669/1947/d; MTA MKCS-C-I36/701. 43. TESTVÉRÉNEK, ÖDÖNNEK 1920. okt. 18. Édes Ödönöm! Azt kérdezed, hogy tulajdonképpen ki is az a MeierGraefe?

1 Hát én megmondom, mert ha valaki, ugy én ismerem kivül-belül. ügy tudom, hogy Velem és skót barátommal ismerkedett meg először amikor mint a „Pán" kiküldöttje művészeket és müveket jött verbuválni Parisba. Minálunk napos vendég volt Neuillyben, sőt, azon gondolkodott, hogy barátját, az igazán finom izlésü irót, Julius von Otto Bierbaumot

2 is Parisba hivja és a mi házunkban fognak lakni Neuilly-ben rue de Villiers-ben, közelünkben. Ez a terv meghiúsult, Bierbaum nem jött el, Meier-Graefe pedig beszagolt mindig jobban Paris belsejébe, ahol a Montmartreon lakást vett ki Mausszal, a kis berlini barátnőjével, akit később elvett és elhagyott. Itt akkor még csak bibliofil dolgok gyűjtésével foglalkozott, Bing is foglalkoztatta ezen a téren. Andrássy Gyula grófot rá is vettem, hogy vegyen tőle szép könyveket. Emlékszem, hogy Munch, a norvég festő, sokat járt hozzá, Eckmann

3 nevü iparművészről pedig sokat beszélt. M. G. még akkor nem ismert egyetlen egy francia művészt sem. - Ebben az időben, részben a mi részünkről, részben a Bingnél a Lart nouveau-ban bemutatkozó barátaink révén, megismerkedett a Revue Blanche kompániával, ahová Toulouse-LHautrec, Valloton és a többiek tartoztunk. Csak jóval később ismerte meg Maillolt. Ránk soha sem tette az ízléses és az igazi műértőt. Banális embernek tartottuk, nem ugy, mint Bierbaumot, akit sokra becsültünk. Még ma is, bár sokat tanult M. G., sok tanulságos utazást és megfigyelést tett, dacára mégis ugyanazon a véleményen vagyunk. Hiányzik belőle a finomabb megérzés, mert nem igazi művész lelkületű ember, csak iparkodott annak látszani. Sokáig beérte azzal, hogy a jó francia kritikusok után kullogott, azok nyomán írt és dolgozott. Berlinnek annak idején ez is jó volt, akkor még Berlinben nem sok történt, még Liebermann nem hallatott magáról, akkor még nem volt a háta mögött Cassierer.

4 Én, és skót barátom jóval előtte csináltunk Gurlittnál

5 kiállítást. Sok merész dolgot irt meg MeierGraefe, nagyképűséggel, amiket később kikorrigált vagy másképpen magyarázott (pl. Velazquez és Greco esete). Mindenesetre számottevő ember, de sok sok hibával; merész fellépésével, nagy tekintélyé nőtte ki magát igazán nem teljes érdemmel. Többet tud, mint sok más, de azért nem esik számításba Parisban, ahol az Ő mesterei vele szemben toronymagasságban állanak és szavahihetők. O egy német, sokat tudó, tudálékos műértő, aki hi-