Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

DOKUMENTUMOK / DOCUMENTS - Válogatás Rippl-Rónai József leveleiből (Földes Mária-Szücs György)

óta járjuk a nyomdákat - keresünk, kutatunk dolgozunk, mint a legutolsó munkás, ügy látszik fáradozásunkat művészi siker koronázza és, ha tán a kiadónak sikerülend nagyobb lendületet adni a könyvnek, ugy még anyagilag is sikerrel fog járni. - Mi nem akartuk az anyagi javakat a művészi izlés megnyirbálásának kikerülése miatt elfogadni; az iró azonban előre fölveszi a 400 frankját. Mi nekünk sokkal több van kilátásban - ha a könyvnek több pártolója lesz; mindenesetben nagy erkölcsi sikerrel jár, mert ilyen még nem volt. A skóté szomorú az enyém vig; ő halálra emlékeztet; én pedig az élet iránt nyújtok kedvet; - az enyém a nyár, az övé a tél, az én könyvemet a világosság, fiatalság, a nap ragyogása és a szép természet bearanyozása, fiatal leánykák habozása az életük küszöbén, később és végre, amidőn megnyugodva tekintenek vissza múltjukra stb. Rövid álom... Skót barátom sírköveket rajzolt le kriptákkal és urnákkal - egy pillangó repül át a testeket betakaró gyepezeten és levegőn. A legmegragadóbb szomorúság ez, amit csak elképzelni lehet. Nyugalmas komolyság vonul át mindenen, de már nem sir senki, mert a sírkövek romladozni kezdenek. - Régi temető! Félünk hogy az iró Rodenbach

6 nagyon rövidre szabja meséjét. Én csak tegnap este fejeztem be lytografikus munkámat egy nagy müintézetben - már már minden előttünk van és még sem bizonyos, hogy meg lesz-e teremtve az, amit akartunk!! Tegnapelőtt elfogták skótomat, mert az utczán rajzolt, azt hitték, hogy német kém, - természetesen 3 óra multával szabadon eresztették. Ilyesmik többször előadják itt magukat és, amidőn azt hisszük, hogy most dogozhatunk nyugodtan, hát leginkább zavarva vagyunk. Isten velük; sok igen sok csók mind a két orczájukra Jóskájuk 65 Rue de Villiers Neuilly s/S 1895. Otthon - az 1891-ben alapított Magyar írók és Hírlapírók Köre; Petanovich - Andrássy uti vendéglő, Kunffy Lajos szerint itt alakult meg a FESZEK művészklub. Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim. Kaposvár, 1981. 54. 2 Oreganyám, 1894. Kat. sz.: 26. 3 Ödön, Sándor, Lajos - Rippl-Rónai testvérei, Gusztika - Rónai Lajos fia, Rónai Gusztáv (1893-1969). 4 Genthon szövegközlésében tévesen a megelőző levél folytatásaként közli e levél második szakaszát. A két levél egyébként két különböző fajta papírra íródott. 5 Az 1895-ben 4 képpel megjelent Les Vierges és 3 képpel megjelent Les Tombeaux könyvekről van szó. 6 Rodenbach, Georges (1855-1898) francia-belga szimbolista költő, író. Stéphane Mallarmé közeli barátja. MNG Adattár, ltsz.: T. 50001/1998/30; Második része megjelent: Genthon 1969. 141-142. 8. ÉDESANYJÁNAK H. n. [Neuilly] Vasárnap d.e. 10/XI. 95. Kedves jó Anyám, levelét tegnap reggel megkaptam - köszönöm már előre a jól besózott sonkát (ha nagyon frissen megérkezhetnék a tészta féle: pl. almás rétes vagy patkó, de igen sok töltelékkel! (inkább egy kis patkót de sok dióval) igen szeretném, ha kedves anyám küldene. Véleményem szerint az ily nedves tészta nemű nem fog oly gyorsan kiszáradhatni 3 napi utazás alatt. Ödön is igért és Simáné

1 is. Sándor pedig felkeresett végre valahára levelével, ügy veszem ki, hogy minden rendben van. Lajos azonban csak mindig a régi, nem szeret irni, pedig nagyon érdekel minden a legkisebb részletig a mi vele és környezetében történik. Több nyíltságot szeretnék, Margittól pedig határozottan rossz néven veszem, hogy épen nem gondol rám (az ő szüleit külön üdvözlöm) - még mindig semmi hir Bpestről, ugy látszik vagy nem sokat törődnek velem, vagy hogy nagyon is meg kell hányni veti nekik a dolgot. Azt gondolom hogy az országházi Tisza féle megrendelés

2 még nem is került szóba, miután dolgaim az iparművészeti Tanácsnál vannak letéve - ez idő szerint - avégből, hogy nagyobb segélyt adjon a kormány - módot nyújtván a milleniumon több dologgal fölléphetni. Látom, hogy nehezen megy elhatározásuk, mindenesetre jobb szeretném, ha pár ezer forintot kiutalványozna Wlassits,

3 de, ha tényleg nem látnák be czélszerüségét és művészeti vagy müipari szükségét dolgaimnak, ugy ebbe is belenyugszom - eddig is megtudtam élni a magam emberségéből és van reménységem, hogy a jövőben is meg élek. Hála isten nincs semmi panaszom, igen jól élünk mi itt, megérkezett hosszú utazásából skót barátom Knowles - lakásunk és háztartásunk egyben van, sok szép tervünk van és több sikerült dolgot produkáltunk már, mindinkább kezd Paris müveit világa bennünket ismerni és művészi kutatásainkat kellő mértékben méltatni. - Megkezdtük a magunk világát megalapítani, familáris életet élünk a legszebb rendben és őszinte barátságban - leginkább magunk vagyunk - hacsak valamelyik - az igen kevés jó barát közül - nem látogat el hozzánk. Ez idő szerint egy magyar fiu jön hozzám Markó Ernő,

4 látogatása nem megy többre, mint minden hónapban egyszer egy órára; leginkább idegen ajkúak az én igazi barátaim; franciák és oroszok, mind kiváló tehetségű művészek. 9 évi tapasztalatom a párisi Salon életet illetőleg és a közönséges barátkozás fajtájú összejövetelekre vonatkozólag - abban záródnak le, hogy mind erre föltétlen szükség nincs, hogy boldogoknak és szerencséseknek érezzük magunkat. Talán ha szigorúan vennők a dolgot, arra ébrednénk, hogy inkább ártalmas, mert semmi sem zavarja meg a rendes és nemesebben gondolkodó ember életrendét, mint a hivatalos barátkozás. - Nagyon szeretem azonban, hogy megismertem ezt az életet is, igen sokra tanított meg, az összehasonlítás révén mindinkább humánusabb gondolkodóvá tett - érzem mások és magam kárán erkölcsi botlásaim súlyát és érzem egyúttal azt is, hogy csak a „Szép"ben az ideálisban találhatom föl lelkiismeretem megtisztulását és megnyugvását. Nehezen megyek előre, mert sok a faragni való rajtam, de érzem hogy a helyes uton vagyok és mindennap boldogabbnak érzem magamat, kezdek többé kevésbé higgadtabban gondolkodni, mindent a legegyszerűbb módon fölfogni és azt a legegyszerűbb módon átültetni - ugy a művészi, mint a magán életemben.