Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - PRÉKOPA Ágnes: Rippl-Rónai József iparművészeti tevékenysége

e Rippl már korábban is ebben a műteremben, amely egyszersmind galériaként is működött. Ambroise Vollard írja, maga is úgy látott először Cézanne-képeket, hogy Julien Tanguy a művek iránt érdeklődőket elvitte Cézanne műtermébe, amelyhez kulcsa volt, és az ott lévő vásznakból lehetett - méret alapján szabott ár szerint - vásárolni. Később Cézanne és Tanguy kapcsolata megromlott, Cézanne visszavette a kulcsot. (Vollard, Ambroise: Paul Cézanne. Paris, 1914. 52-53.) Tanguy - a barátság idején - nyilván nemcsak potenciális vásárlókat, hanem művészeket is beengedhetett a műterembe, jóval az önálló kiállítást megelőzően, hiszen a festékkereskedő egy évvel Cézanne kiállítása előtt, 1894-ben meghalt. A műteremlátogatás e sajátos lehetősége, valamint Cézanne nevének - és bizonyára számos művének - szűkebb művészkörökben, így éppen Rippl környezetében való ismertsége alapján nem zárható ki, hogy Rippl-Rónai felkereste a műtermet, és látta Cézanne festményeit - közöttük a korai Fürdőzők változatait - még az Ideálizmus... tervének megszületése előtt. Cézanne Fürdőzőmek feltételezett ismerete kapcsán érdemes pontosítani, hogy a fürdőző-motívum variációinak Mary Louise Krumrine általi csoportosítása szerint „B"-vel jelzett „korai Fürdőzők" csoportjáról van szó, amelybe 1870 és 1885 között készült képek tartoznak. (Krumrine, Mary Louise: Paul Cézanne: Die Badenden. Kiállítási katalógus. Zürich, 1989. Glossar der Figuren: 244-253.) 31 Thadée Natanson: Peints à leur tour. Paris, é. n. [1948.] 295. 32 Natanson uo. 295-296. 33 A meglévő terv vázlatossága és a fennmaradt fényképfelvétel minősége nyomán részletekre aligha lehet hivatkozni, de a „franciás" ihletés mellett szól például a férfi szakállviselete és öltözéke - különösen a lábbelije, amely minden valószínűség szerint a magyar paraszti hagyományoktól idegen (hazánkban csak a német nemzetiség által ismert), Bretagne-ban viszont jellegzetességnek számító facipő. 34 Rippl-Rónai levele Ödön öccséhez, 1906. augusztus 15. Közli Balogh 1964. 273.: „a nagy (sárga harmónia) Idealizmus és realizmus..."; Rippl-Rónai levele Lázár Bélához, 1907. augusztus 26. Közli Balogh. 1964. 273.: „Ez a szerencsétlenül járt (Milánóban elégett) himzés sárga, narancssárga és levélzöld színben van tartva. A szegélyben ugyanezek a szinek, Roger Marx akkor azt irta, hogy az összes eddig csinált broderiek közt a legeredetibb és a legkomplettebb."; Rippl-Rónai 1911. 95.: „Szépnek Ígérkezett s igen eredetinek: zöld és sárga harmónia." 35 Keserű Katalin a Rippl-Rónai 1895. november 10-én kelt, anyjához írott levelében (közli Genthon 1969. 142-143.) említett „országházi Tisza féle megrendelés"-re hivatkozva írja, hogy Rippl-Rónai két kárpitot ajánlott fel az épülő Országház számára, amelyek egyike az Ideálizmus és reálizmus című hímzett kép volt (Keserű 1973. 579.). Rippl az idézett levélben nem konkretizálja, milyen művek képeznék a megrendelés tárgyát, de az Ideálizmus... esetében inkább vásárlásról lehetett volna szó, hiszen a kárpit készen volt. Rippl levele így folytatódik: „Azt gondolom, hogy az országházi Tisza-féle megrendelés még nem is került szóba, miután dolgaim az Iparművészeti Tanácsnál vannak letéve - ez idő szerint - avégből, hogy nagyobb segélyt adjon a kormány - módot nyújtván a milleneumon több dologgal fölléphetni." Bernáth Mária későbbi kutatásai nyomán tudható, hogy a kérvényével együtt több műve, így az Ideálizmus... kárpit, valamint három vázlat az Asztrik átadja fényes kísérettel a koronát című kompozícióhoz is ebben a letéti anyagban volt - témaválasztás szempontjából az utóbbi sokkal inkább illett volna az Országházba. (Bernáth Mária: RipplRónai József kapcsolata az Országos Magyar Képzőművészeti Társulattal. Somogy megyei Múzeumok Közleményei, 1987. 158.) Ha azonban - az első feltételezés szerint Rippl-Rónai arra számított, hogy az Ideátizmus... kárpit előbb-utóbb az Országházba kerül, aligha ajánlotta volna föl a következő évben a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy vásárolja meg a művet az Iparművészeti Múzeum számára. Egy újabb monumentális hímzés folyamatban lévő munkálataira több, 1895-ből származó dokumentum is hivatkozik. Rippl apjához 1895. júniusában írott levelében arról érdeklődik, „mennyiért vállalnák el Paulináék a már emiitett himzés elkészítését" (idézi Balogh 1964. 265.), július 24-én Ödönhöz írott levelében pedig így ír: „Erősen dolgozunk a most készülőfélben levő szőnyegen, októberben Berlinben lesz kiállítva egy hónapig, azután pedig a téli kiállításra fogom Pestre küldeni." (Idézi Balogh 1964. 266.) A „dolgozunk" nyilvánvalóan a művész által személyesen felügyelt kivitelezésre utal, a „szőnyeg" pedig nagyméretű hímzést sejtet. Kérdéses marad azonban, mikorra fejeződött be, sőt, befejeződött-e egyáltalán az említett kárpit kivitelezése, hiszen Rippl-Rónai sem Berlinben, sem a Műcsarnokban nem állította ki 1895 végén. Tudható, hogy Rippl 1894-ben, az Ideátizmus... sikerét követően újabb kárpittervet készített (Berend 1955. 135.), amely azonos lehetett az Asztrik átadja fényes kísérettel a koronát cíművel, de a Krisztus születése és halála cíművel is. Az utóbbi kárpitnak egyébként csak egy 1906-1908 között kivitelezett, szövött változatát ismeri az irodalom. A források alapján elképzelhető, hogy 1895-ben nem Knezevich Paulináék, hanem (a Neuillyben írott levél utalásai alapján) Lazarine - és bizonyára Claudine - kezdte el a hímzett kárpit kivitelezését, de a munkálatok ismeretlen okból félbemaradtak. A két monumentális kárpitnak az Országházba tervezett elhelyezéséről az idézett dokumentumok nem győznek meg egyértelműen. 36 A műről lásd a Radisiccsal folytatott levelezést, idézi Balogh 1963. 174-175. Az Iparművészeti Múzeum Adattárában 334/ 1896 szám alatt őrzött levélváltásnak vannak Ivánfyné Balogh Sára által nem publikált, ám a kárpit, és még inkább az egykorú szakértők véleményének megítélése szempontjából fontos részletei, amelyeket itt szükséges idézni. Radisics a miniszter első, az Ideálizmus és reálizmus technikájára és művészi értékére vonatkozó kérdésére rendkívül diplomatikus választ ad, anélkül, hogy a kárpitról alkotott személyes véleménye a levélből kiderülne. Wlassics újabb levele már sarokba szorítja, s a válaszhoz egy szakértő, Kondert Mária véleményét kéri ki a hímzés megítélésével kapcsolatban. Kondert Mária - ahogyan Radisics levelében idézi - „akként nyilatkozott, hogy ezzel az öltéssel bárki, tehát parasztasszony is bármely, szalag (?) módon rajzolt mintát minden nehézség nélkül kivarrhat, legyen a minta tisztán ornamentális vagy pedig figurális; sőt ez az öltés szerinte annyira kezdetleges, hogy ne mondja lélekölő, hogy nagyobb terjedelmű hímzést ily kivitellel csak az vállal el, a ki más, figyelmet s legalább némi szakértelmet igénylő női munkára képtelen." A szakértő megállapítja a szőnyeg önköltségi árát is. Becslése szerint a hímzés körülbelül három hónapot vesz igénybe, így „a munkásnő díjazása összesen 50 Frt, az anyag értéke 30 Frt". A szőnyeg tehát 80 forintba kerül, négyzetméterenkénti ára 30 forint. Radisics csak ezután fejti ki saját, a „művészi momentumról" alkotott véleményét: kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy a formákat, kivált az alakokét épen nem találtam mintaszerűeknek; nélkülözöm a körvonalakban a kecses menetet, a bájt, az érdekes intenciót. Bizonyos naivitás ömlik el az egész kompozíción, melyről nehéz eldönteni, keresett-e..." S a szőnyeg önköltségi árára jelentősen ráígér, amikor „a szőnyegért és a benne rejlő eszméért" indoklással 500 forintos vételárat javasol, azzal a múzeumok anyagi helyzetét már a századfordulón is jellemző kitétellel, hogy amennyiben az Iparművészeti Múzeum saját költségvetéséből kell majd a szőnyeget kifizetni, akkor a vásárlás csak a következő naptári évben lesz lehetséges. Ezzel zárul az 1897. március 8-án kelt levél. 37 A kettőt összevetésképpen reprodukálja Bernáth 1976. 182-183. 38 Hárs Éva: Rippl-Rónai József: Park aktokkal (Képelemzés). In: A Janus Pannonius Múzeum Éukönyve 24. (1979), Pécs, 1980. 331-334. 39 Magyar Iparművészet, 1912. 99. R.: 75-76. 40 Rippl és a fauvizmus kapcsolatáról lásd: Bernáth 1994, különösen 168-169. 41 Rippl-Rónai 1894-ben kelt levele Keletihez, közli Berend 1955. 135.: „Most egy nagyobb cartont készítettem egy ujabb Tapisseria elkészítéséhez, de hiányzik a pénz hozzá..." Nem zárható ki, hogy a Krisztus születése... kárpit kartonjáról van szó. Lásd még a 35. sz. jegyzetet. 42 Tudjuk, hogy Rippl szívesen olvasta Mallarmét, Balzacot, és más francia szerzőket, ez a mű azonban Balzac kevéssé ismert korai írása (1831-ből, amikor a Comédie Humaine első regényei születnek). A két részből álló novella első egysége egy költői apokrif történet, melynek egy-egy emberi tulajdonságot megszemélyesítő szereplői Jézus Krisztussal kerülnek egy hajóba. A tengeri viharban a bűnösök elpusztulnak, a jók pedig - a vízen járó Krisztus nyomában haladva - megmenekülnek. A másik rész egyetlen hömpölygő vízió, melyben az Egyház allegóriája riasztó külsejű koldusasszonyként jelenik meg, majd - amikor az elbeszélő kincseiről, szépségeiről kérdezi - megdicsőült formában is megmutatkozik, felvonultatva a kultúra értékeit: a tudományt, a történelmet és az irodalmat. A második rész végső konklúziója s egyben a kettős novella utolsó mondata: „Meg kell védeni az Egyházat!" (Balzac, Honoré de: Jézus Krisztus Flandriában. Fordította Lányi Viktor. Gyoma 1922. 26.) 43 Lichner Magdolna tárgyelemzése: Szecesszió. Kiállítási katalógus. (Szerk. Horányi Éva-Szilágyi András.) Iparművészeti Múze-