Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - Iparművészet

231. Kehelytervek, 1897-1898 (üvegpohár-tervek az Andrássy-ebédlőhöz) Designs for goblets, 1897-1898 Tus, toll, akvarell; papír, 291x231 mm J. j. 1.: Rónai BTM Fővárosi Képtár ltsz.: KM 69.17.6 Proveniencia: vétel Völgyessy Ferenctől 1969-ben. Kiállítva: Irodalom: Barnásfekete, könnyed tollvonásokkal 14 különböző kelyhet vázolt fel Rippl-Rónai az álló formátumú papírlapra. A legnagyobb középső és a tőle balra, lejjebb elhelyezkedő kehely olyan tulipánvirág, amelynek talprészét a növény gumója és gyökerei alkotják. Körülöttük szabálytalan elrendezésben tíz olyan kisebb-nagyobb díszkehely látható, amely gumó nélküli talpból indul ki. Stilizáltán bár, de nyilvánvalóan virágformájúak, a vékony, fodrosan-hajló levelek alkotják a füleket, a kelyheken néhol a szirmok is kirajzolódnak. Közülük két tárgy, a fenti és a jobb szélső-középső a stilizálás előrehaladottabb, elvonatkoztatott fokát mutatja. Minden ábrázolási utalástól mentes a bal alsó sarokban látszó két kis rogyott forma. Ezek a „poharak" már csupán a puhaság és a képlékenység megtestesítői. Jelenleg nem tudjuk pontosan, hogy az üvegpohár tervekként múzeumba kerülő lapok valóban üvegből készülő tárgyaknak voltak-e előrajzai, vagy pedig a Zsolnay gyárban megismert, kifinomult kézműves-technológia ismeretében, eleve az ottani kivitelezésre, kerámiatárgyaknak készültek. Az 1890-es években divatossá váló virág formájú üveg asztaldíszek legszebbjeit Kari Koepping berlini professzor tervei alapján éppen a wiesbadeni Zitzmann üvegfúvó mester készítette, akivel Rippl-Rónai is együtt dolgozott saját üvegsorozatának kivitelezésekor, 1897-1898 fordulóján. Az epigonizmus és eredetiség művészeti, sőt műkereskedelmi kérdése élesen felvetődött már az új stílus terjedésével párhuzamosan, tehát valószínűleg ez is ösztönözte Rippl-Rónait és az üvegmunkák tervezésében közreműködő barátját, Pitcairn Knowlest, hogy új utakat keressenek. A pécsi Zsolnay gyár pedig - amelynek ambiciózus vezetése és technológiai mindentudása lehetővé tette, hogy akár az amerikai L. C. Tiffany cég irizáló üvegeivel is versenyre keljenek -, bizonyára örömmel tett eleget a kihívásnak és 1898-1899-ben megvalósította Rippl-Rónai „virágterveit", nem csupán az Andrássy-ebédlő számára, hanem önmaga dicsőségére is. A most bemutatott tervlap, a vele egyszerre vásárolt másik két lappal

1 együtt különleges fontosságú adalékot nyújt iparművészetünk történetéhez. Közvetlen bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a pécsi Zsolnay gyárban kivitelezett, hasonló formák tervezője Rippl-Rónai József; még akkor is, ha egyetlen ilyen ismert tárgyon sem fedezhető fel Rippl szignója oly módon, mint az Andrássy-ebédlő szerviztányérjain. A jelenlegiek körén túl is reménykedhetünk még Rippl-Rónai által 1897-1898-ban tervezett, a Zsolnay gyárban kivitelezett tulipánkelyhek és amorf, pohárszerű és ujjmosó edények felbukkanásában. Erre az jogosít fel, hogy a Zsolnay gyárban valamennyi, akár csak egyszer legyártott modell körvonalrajzát kronologikus sorrendben rögzítő Façonbuchban még sok tulipánformának és amorf edénynek, ú.n. „vázáknak", sőt teljes kávés-teás készletnek rajzát is megtalálhatjuk

2 éppen Rippl-Rónai pécsi látogatásainak időszakából, a tervező megjelölése nélkül. Természetesen, a gyár alkalmazásában álló tervezők, vagy Sikorski Tádé és a különleges képességű kézművesek is tovább variálhatták Rippl-Rónai ötleteit. Két szubjektív reflexió jellemzi az Andrássy-ebédlő keretében elképzelt, de végül is a Zsolnay gyár, elit piacokra szánt műtárgyai között megvalósult terveinek „jogállását": (Rippl-Rónai) „Andrássy gróf számára tervezett egy étkészletet. A készleten kívül néhány kiváló dísztárgyat festett és ő indította meg a szecessziós virág alakú csészék és kis vázák sorozatát"

3 (kiemelés tőlem: Cs. E.) - írta Mattyasovszky-Zsolnay Margit emlékiratában elismerően, de a vendégművész szerepét csupán a kezdeményezésre korlátozva. Rippl-Rónai Ödön nem hiába féltette bátyját egyik levelében: ... „és ha alkotásaiddal az öreg Zsolnay is visszaél?"

4 (kiemelés tőlem: Cs. E.) Fennmaradt, részben publikált levelek szerint a művésszel tisztelettel és ösztönző, baráti módon bántak a Zsolnay család tagjai. A kapcsolat a későbbi években is fennmaradt. Mindenesetre a szabad kézzel formált, teljesen egyedi rubin és aranylüszter csészéket a pécsi JPM Zsolnay gyári gyűjteményében, a nárciszos vázát az Iparművészeti Múzeumban, a bécsi Schmutz gyűjtemény egyes tárgyait bizonyosan az Andrássy-ebédlőbe készült munkáknak tarthatjuk. Rippl-Rónai rajzai nyo-