Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A pasztellportrék. A nők dicsérete

Osvát Ernő, 1923 Ernő Osvát, 1923 Pasztell, papírlemez; 52,5x42 cm J. j. f.: Rónai J. b. f.: OSVÁT MNG ltsz.: 50.28 Proueniencia: Fenyő Miksa tulajdonából 1948-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba (ltsz.: 11/462), majd 1950-ben a Szépművészeti Múzeumba került. 1957-ben átvette a MNG. Kiállítua: 1923 Rippl 89.; 1942 Almásy-Teleki 149.; 1961 Rippl MNG 116.; 1968 Tihany 45.; 1976 Mezőkövesd kat. n.; 1981 Nyugat I. terem 15.; 1984 Rippl Győr 3.; 1984 Rippl Miskolc 20.; 1986 Gyula kat. n. Irodalom: Elek 1923. 470.; Kosztolányi Dezső: Rippl-Rónai József és az írók. Színházi Elet, 1923. október 28.; Pewny 1940. 133.; Genthon 1958. 34.; Zibolen 1962. 92-94., R.: 94.; Genthon MTA MKCS-C-I36/3265 „S tán pápuákok pengetnek poros fát S nem lesz Nyugat már, sem Fenyő, sem Osvát..." - olvassuk Karinthynál az így írtok ti híres Babits-paródiájában. A két rangos szerkesztő, Fenyő Miksa és Osvát Ernő (1876-1929) nélkül sem a nyugatos mozgalom, sem annak műhelye nem létezett volna. A főszerkesztő, Ignotus mellett ők voltak a kezdetben inkább kritikai szemleként működő folyóirat „spiritus rector"-ai. Nevük a kor művelt közönsége számára éppoly ismerősen csengett, mint manapság számunkra az itt feltűnt, s azóta klasszikussá lett íróké-költőké. Rippl-Rónai mindkettőjüket megörökítette.

1 Osvát korábbi lapját, az 1905-ben indított Figyelőt a Nyugat előfutáraként tartják számon. Mindkét folyóirat írógárdájában - éppen Osvát programjának megfelelően - csupa nyitott, európai szellemű és európai minőséget ígérő tehetség sorakozott fel, akkor még csak kevesek támogatásától kísérve. Az 1920-as évek elején azonban már nem volt kétséges, hogy ez a vállalkozás korszakos jelentőségű volt, s az újabb nemzedékekben folytatóit is megtalálja majd. Haláláig Osvát két generációt indított útjára, a harmadiké Babitsra várt. Budapesti működésének bármely évében történt is, Rippl-Rónai már egy valódi irodalmi potentátot ismert meg Osvátban. S ami neki talán fontosabb volt, igazi összetett személyiséget, melyben a puritán filológus és a nyughatatlan újító jól megfértek egymással. A találkozás megtörténhetett bármelyik kávéházban, ahol mindketten sűrűn megfordultak, a Centrálban, a Bristolban, a New Yorkban vagy a Japánban.

2 A portré készültének éve, 1923 mindenesetre jelentős dátum Osvát életében. A 15 éves Nyugat jubileumán, júniusban az írótársak ezúttal őt köszöntötték, s rajzolták meg irodalmi arcképét.

3 Egyik felfedezettje, Kosztolányi Dezső Osvát kritikatörténeti helyét is megjelölte, amikor őt a nyájas Kazinczy és a szigorú Gyulai Pál pártfogolni és elutasítani egyaránt tudó utódjának mondta. Másik felfedezettje, Móricz Zsigmond „a szent New York kávéház főpapjának" titulálta Osvátot, aki itt angol, francia, német újságokkal felszerelkezve „tartott inspekciót" Európa minden felbukkanó tehetsége fölött. A magával és másokkal szemben támasztott követelményeknek tehát kezdettől a világirodalom volt a nyomasztó mércéjük. Érthető, ha az első személyes találkozás alkalmával Móricz, kezében a Hét krajcár kéziratával, Osvát testi megjelenéséről is éles képet rögzített emlékeiben. Ezt osztotta meg másfél évtized múlva hallgatóságával: „Nagy pápaszeme volt, s már deresedett, kévékben kefélte fel a hajak ezüstjét, mintha ezüst termett volna magas homlokán. (...) Fölvillant, felragyogott a szem, szinte kigyúlt, s karvalyhorgas ujjakkal, egy morfinista szenvedélyével vette át az új dózist, s már olvasta, leakasztotta füléről a szemüveget, hogy jobban lásson, s közben olvasta. (...) Az arca feszült volt, görcsösen feszült, minden idegszál, minden izom megfeszült rajta - a szeme kidagadt, az üveg lencséjén túl fantasztikusan kidagadt vámpírszemek, kis barna karika, nagy fehér gömbök, feszült idegszálak remegtek meg néha arcizmain."

4 Felfoghatjuk az ábrázolt habitusának állandóságaként is, hogy Rippl-Rónai késői portréja mindezt visszaigazolja. De talán nem túlzás az Osvát-arcképben egyszersmind az író és a festő szemléleti közelségének dokumentumát is látnunk. K. E. 1 Fenyő Miksa kisméretű pasztellportréja a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban van. A sokoldalú szerkesztő az íróportrékkal kapcsolatban gyakran mint műgyűjtő merül fel. Ugyanő a Nyugatnál kritikusi és kiadói tevékenységet is folytatott, emellett pedig a folyóirat pénzügyeit intézte. A festő és a szerkesztő levelezését Tasi József tárta fel: RipplRónai levelei Fenyő Miksához. In: Somogy, 1981. 4. sz. 21-28. 2 Fenyő Miksa írja, hogy aki e korszak irodalomtörténetét meg akarja írni, legjobban teszi, ha fejezetei címéül egy-egy kávéházat választ. Lásd: Feljegyzések és leuelek a Nyugatról. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Vezér Erzsébet. Budapest. 1975. 84. 3 A méltatások a Nyugat 1923. június 16-i számában olvashatók. 4 A vígszínházi irodalmi délutánon elhangzott előadás szövege újraközölve: Móricz Zsigmond: Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője. In: Móricz Zsigmond: Tanulmányok I. Budapest, 1978. 440-445.