Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

Ezt az első, méreteinél fogva is reprezentatív képét ő maga is mint a nagy művek nyitányát emeli ki Emlékezéseiben feltételesen az 1889-es évhez kötve, ám csak 1892-ben állítja ki Budapesten, majd a következő év tavaszán a Mars-mezei Szalonban. Fel kell tennünk a kérdést, vajon miért nem állította ki korábban sehol, miért várt három évig bemutatásával? Erre semmilyen más logikus válasz nem adható, csak az, hogy még 1892 tavaszán, önálló kiállítása idején sem volt készen a kép.

16 Bár modelljét nem ismerjük, a kétségtelenül divatdámaként ábrázolt ifjú hölgy pöttyös ruhájával és hozzá illő tarsolyával, fátyollal lekötött virágos kalapjával az 1892es év legújabb módija szerint öltözött.

17 Megfestésének idejét tehát 1892 tavasza és ősze közé tehetjük. Cs. M. 1 Rippl-Rónai 1957. 34-35. 2 Munkácsy ezen a címen két képet festett, a Konyhában és a Szalonban alcímmel megkülönböztetve őket. Monográfusa csak az utóbbinak ismeri két redukált másolatát, de nincs forrásunk arra nézve, hogy valamelyik Rippl-Rónai nevéhez lenne köthető. Végvári Lajos: Munkácsy Mihály élete és művei. Budapest, 1958. 325., 327. J Hiszen 1890. június 20-án édesanyjának írt levele szerint: „Mesterem, Munkácsy Mihály tegnap volt nálam, újabban készült és készülőfélben levő munkáimról elismeréssel nyilatkozva legnagyobb megelégedéssel vett búcsút, mivel ugyancsak tegnap Parisból elutazott." Genthon 1969. 137. 4 Saint-Marceaux, René vagy Charles René de (Reims, 1845. szeptember 23-Párizs, 1915. április 23): szobrász. 5 A Rippl-Rónai Ödön által összegyűjtött dokumentumok között, a sajtófigyelőből tudjuk, hogy 1891 májusában a cognaci kiállításon a „Tété Blonde" és a „Tete Brune" című képek már Saint-Marceaux tulajdonaként szerepeltek. MNG Adattár, ltsz.: 5118-1-12. A vásárlás körülményeiről 1891. január 16-án levélben számol be szüleinek: „...tudakozódott rögtön hogy és kilétem felől és újabb dolgaim után, a melyeket O elővigyázat szempontjából magához kért és kettőt azonnal kiválasztott - igen szépnek és hogy szavaival éljek geniális műveknek tart. - Két tanulmányt, de teljesen individuális (önálló) felfogásban (...) Barátságáról teljesen megnyugtatott, a minek a vége az lesz, hogy sokkal többet fog használni, mint Munkácsy (...) Nagyon jó lenne azonban, ha még most nem venném Őt nagyon igénybe..." Genthon 1969. 138. 6 üjságkivágatok. MNG Adattár, ltsz.: 5118-1-8. ' A normandiai tartózkodásról egyéb forrás híján semmi közelebbit nem tudunk. 8 A sajtófigyelő alapján: 1. LEnfant nu, 2. Femme uue de dos, 3. Téli tájkép (megvette Bonaparte Mathilde hercegnő). Szomory Dezső kritikája alapján: 4. Halott nő, 5. Mme Sigrist, 6. Szeme kék, haja vörös. A Le Banquet alapján: 7. Femme tenant son sein, 8. Fille tenant un cage, 9. Femme tenant son enfant. A Neue Freie Presse alapján: 10. Die drastische Schläferin. 11. Trauernde Parisien, 12. Eine Spanierin, 13. Damenporträt, 14. Ein Nachtboulevard, 15-16. Női fejek, melyek az 1891. évi Mars mezei Szalonban voltak kiállítva. 17-18. A Saint-Marceaux által megvett két pasztell, a Szőke fej és a Barna fej. ugyancsak a Neue Freie Presse sorolja fel a tematikus egységeket: portrék, tájképek, párizsi zsánerképek, fénytanulmányok és éjszakai képek. Innen tudjuk azt is, hogy több tanulmány (mehrere Etüde) már párizsi magángalériák tulajdonában van. MNG Adattár, ltsz.: 5118-1-12., 13., 16-20. A képek keletkezési idejére vonatkozóan is a Neue Freie Presse ad információt. Eszerint a kiállítás anyaga az előző év (tehát 1891) nyarától készült. MNG Adattár, ltsz.: 5118-1-13. 9 Rippl-Rónai József levele anyjának. Párizs, 1892. március 29-én. Genthon 1969. 140. 10 Rippl-Rónai József levele apjának. Párizs, 1892. március 31-én. Genthon 1969. 140. '

1 kiállításomat tegnap és ma legelegánsabb publikuma Parisnak az én személyes meghívásomra - látogatta meg (...) Zichy gróf egész családjával. Hoyos gróf szintén (...) 3 kép el van adva, a morális siker is megvan (...) Kiállításom általában mindenkit meglepett eredetiségénél fogva, a művészek pedig nem győznek eléggé gratulálni (...) mindenben sok ízlést látnak." Rippl-Rónai József levele apjának. Párizs, 1892. március 31. Genthon 1969. 140. 12 Mikor 1887 késő telén Rippl-Rónai Párizsba érkezett, az itthon még töretlen hírnévnek örvendő Munkácsy már elszenvedte első nagy bukását 1886-ban a Mozart halálával. Ripplnek erről nem feltétlenül kellett tudomást szereznie. Munkácsy segítségére mindenképpen szüksége volt, hogy anyagilag és társadalmilag megalapozza egzisztenciáját, s Munkácsy tanítványaként (ekkor már 26 éves!) a hazai sajtó és a Somogyból elszármazott potentátok segítségével itthon is elfogadtassa magát. Azonban 1892-re, ötéves párizsi tartózkodása során, meg kellett tapasztalnia, hogy Munkácsy ott már csak társadalmi ranggal bír. 13 Erre utal, hogy Párizsban 1890 és 1892 között csak pasztell fejeket állított ki, s az 1891 májusi és 1892 augusztusi kiállításon Cognacban is pasztellekkel szerepelt, csakúgy, mint 1892-ben Münchenben. A műcsarnoki Téli Tárlatra 1890-ben két életképet küldött, s még 1890-1891-re is egy Bretagne-i nőt, amit, ahogyan Bernáth Máriától tudjuk, a zsűri visszautasított; s így az évben nem szerepelt a hazai kiállítók között. (íj stílusa kialakulásának állomásai lehettek kisméretű pasztelljei, melyek tanulságából a későbbi reprezentatív művek megszülettek. Életnagyságú vásznakon nem lehet kísérletezni. Rippl tiszteletre méltó kitartással és meglepően gyorsan érte el célját. Ennek a folyamatnak lehetett összegzése első önálló kiállítása 1892-ben. A Ripplben megfogant változtatási igény két levélidézettel illusztrálható: a jó irány (helyes irány) nekünk fiataloknak nem kevés gondot ad; mai napság csak az tarthat igazán a nagy művész névre számot, a kinek tehetsége oly irányban és felfogásban nyilvánul a melyhez senkié sem hasonlít. Más szóval mindenkinek eredetiségre kell szert tenni. Ez igen nehéz úgy hogy a leggeniálisabb művészek is csak 40-50 éves korukban érik el." Rippl-Rónai József levele anyjának, Párizs, 1889. június 22. Genthon 1969. 136. Két évvel később így ír: ..dicsőítik önállóságomat és kiváló eredetiségemet a festés művészetében, már már a legnagyobb művészek elismerésére is számíthatok (...) Mindez más szóval annyit tesz hogy Rippl-Rónai munkáiban RipplRónait keresnek, nem pedig Munkácsyt, mint legtöbb esetben a mi különben velem 4 álló éven át megesett. Szivemből örülök, hogy nem teljes életen át mint az rendesen szokás." Rippl-Rónai József levele szüleinek. Párizs. 1891. február 9. Genthon 1969. 139. 14 A japán művészethez való viszonyáról lásd: Rippl-Rónai 1957. 60. Whistler nagy hatásáról és ismét a japán művészetről uo. 104-105. 15 A figura beállítása viszont a festői gyakorlatban általánosan elterjedt toposz, mellyel még korábbi, narratív zsánereihez kötődik, de már nem meséli el a történetet, többféle jelenet is kitalálható az egy figurához. 16 „(03156) Paris, 1893. ápr. 22. Rippl-Rónai. Felháborodott levele, amiért képei nem érkeztek meg időben a Salon kiállítására." Bernáth Mária: Rippl-Rónai József kapcsolata az Országos Magyar Képzőművészeti Társulattal. In: Somogyi Múzeumok Közleményei. VIII. Kaposvár, 1987. 158. A másik kiállított műve: „240. Gyermekfej. Krétarajz. Eladó. (VIII. Terem)" Fel kell oldanunk még azt az ellentmondást, hogy a Kalitkát tartó lány, mely stilárisan kétségtelenül a Nő fehérpettyes ruhában című festmény keletkezése utáni időre tehető, szerepelhetett-e az 1892-es kiállításon. Létezett-e több mű ezen a címen? 1900-ban a budapesti Royal Szállóban rendezett kiállítás katalógusa két tételt jegyez ezen a címen: 91-92. Kalitkás hölgyek. A Merkur-palota 1902-es katalógusának 306. tárgya: A kalitkás lány (Tanulmány egy nagyobb képhez). A Könyves Kálmán Rt. által 1906 márciusában rendezett aukció katalógusában három tétel olvasható hasonló címen: 98. Kalitkás nő. Aquarell; 216. Kalitkás lány. Olajfestmény; 315. Kalitkás lány. A 216. tételt a vásárlási jegyzék (MNG Adattár, ltsz.: 4895) tanúsága szerint, már az első napon megvette Mayer Mór 200.- koronáért. Más tárgyak leütési áraihoz viszonyítva a 200 koronás vételárat, biztosak lehetünk abban, hogy Mayer Mór nem az abszolút főműként ismert változatot vette meg, legfeljebb a Merkur-palotában kiállított tanulmányt. Tehát bizonyíthatóan volt legalább egy kisebb olajváltozata a műnek, s ez szerepelhetett a Palais Gallierában. Genthon István is számon tart egy másik, 1892-re datált Kalitkás leányt. Genthon MTA MKCS-C-I36/1277. 17 Itt mondok köszönetet F Dózsa Katalinnak a rendelkezésemre bocsátott divattörténeti dokumentumokért.