Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - KIRÁLY Erzsébet: A kisváros és az otthon képei. Rippl-Rónai kaposvári intérieur-korszakáról

Rippl-Rónai József: Olvasó nő csipkefüggöny mellett, 1905 körül. Lappang I Woman reading by a lace curtain, around 1905. Whereabouts unknown hon emlékképeiből táplálkozik. Párizsnak a magyar író egyfelől az alkotás ragyogó lehetőségét, másfelől növekvő rossz közérzetét köszönhette. Igazi világfi lévén, a város mindennapi forgatagában, de még szalonjaiban is otthonos volt, otthonosabb, mint a művész-jövevények többsége. Egy alkotói programnak engedelmeskedve azonban lassanként kivonult belőlük. Önmagának és osztályának, a magyar arisztokráciának akart új életmodellt adni, amikor 1892-ben megjelentette tizenegy novellát tartalmazó kötetét, a Puszta könyvét A nyitódarabban, mely A Puszta és Párizs címet viseli, a szerzőnek a magyar nép világához való közeledése ölt elbeszélő formát. A Szajna-parti Bábel barátságra és szerelemre nem való zűrzavarából az író elindul haza, hogy ott nyerjen megnyugvást. A Puszta Justhnál nem kerete ennek a megtalált nyugalomnak, hanem etikai létező, átfogó allegória: a rideg civilizáció érzelmi ellenpontja. Minden tája ismerős az írónak születésétől fogva, a színes, hangulatos gabonaföldek, nádasok, gyümölcsösök és ismerősek az itt élő „nehéz nyugalmú" parasztok is.

8 A „vita urbana" toposzával a hazatalálás reményét tápláló Justhnál a „sancta rusticitas" toposza kerül szembe, az eszményítés ennek megfelelő, tradicionális sallangjaival. A kis- és a nagyváros antagonizmusát a magyar gondolkodásban mások is átélték. Éspedig annál komolyabban, amennyivel tovább tartott az előbbinek a dominanciája az utóbbi fölött. A múlt századi és a századfordulós Magyarországra ugyanis a falu, illetve a falu és a város közötti civilizációs képződmény, a kisváros volt a leginkább jellemző. Az ükapák és dédapák alkotta nemzet kulturális összképe is lényegében egy vidékies-kisvárosi környezetben formálódott. Az írók, költők, festők jelentős hányada is innen indult a nagyvárosokba vagy külföldre, az itt tapasztalt viszonyokból merítve az első szellemi útravalót. Ez az egzisztenciális-kulturális közeg a művészi reflexiók széles terepe volt. Egyesek dicsérték, féltették romlatlanságát és visszavágyták, mint Justh, mások jobbítani, felemelni akarták, a városhoz igazítani, s egyre többen lettek, akik szűkösségét fájlal-