Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - SZINYEI MERSE Anna: Rippl-Rónai Franciaországban és kapcsolata a Nabis csoporttal

dul álmatagon. Végül egy későbbi falikárpit őse, a fehér ruhás Rózsát tartó nő (kat. sz.: 20.), mind közül a legkeresettebb gesztusú, egyben legfinomabb jelenség. Kissé melankolikus, lírai szépségük, eleganciájuk alkotójuk autonóm művészi kifejezőeszközeivel érvényesül. Már ekkor világosan felismerhető művészetének az a sajátossága, mely szinte lehetetlenné teszi alkotásainak pontos datálását: egy időben fest többfajta módon. Mintha nem elégítené ki az egyik irányban elért eredmény, azonnal újba kezd, hogy így jusson közelebb a körülötte lévő világ teljesebb rögzítéséhez és egyben megértéséhez. Bár Párizsból is fél szemmel a hazai művészeti viszonyokat kémleli, leghőbb vágya, hogy szervesen bekapcsolódjék a világváros művészeti életébe. Az 1890es évek párizsi kiállításainak alaposabb ismerete szükséges ahhoz, hogy az ott élő sok művész egymás melletti munkálkodásából és a külföldiek rendszeres jelentkezéseiből formálódó tengernyi anyagból kiváljanak a Rippl-Rónai szempontjából fontos hatások. Ez az igazi stíluspluralizmus ideje és helye, Párizsban együtt él a régi, új és legújabb, és mi meglepve tapasztalhatjuk, hogy a magyar festő mennyire jó érzékkel nyúlt a legaktuálisabb ihlető forrásokhoz, de csak azokhoz, amelyeket saját karakterével összeegyeztethetőnek tartott. És ezek a források szinte azonosak a Maurice Denis írásaiban büszkén vállaltakkal, legfeljebb a súlypontok különböznek: ezért válhatott Rippl hamarosan „magyar nabi"-vá. A többi festő példakép pedig - mint Whistler vagy Carrière, akinek hasonlítga9. Rippl-Rónai József: Nő virággal, 1891. Párizs, Musée d'Orsay I Woman with a flower, 1891. Paris, Musée d'Orsay tó említésekor később sokszor tiltakozott - a korszak nagy felfedezettje volt, olyan homogén és figyelemre méltó munkássággal, mely mellett a nyitott szemű kortárs nem mehetett el közömbösen. Lázár Béla kérdésére 1907-ben azt írta Carrière-roi, hogy bár nem ismerte, „a lelki rokonság ízlésben és a ködös dolgok megfigyelésében volt."

38 Ezt a Merengő (kat. sz.: 13.), vagy a Botkin képmás (kat. sz.: 12.) is ékesen bizonyítja: még 1892-ben, a Kalitkás nő árnyékában is keletkeznek ennyire Carriere-közeli művei, persze egyéni invencióján átszűrve. Rippl-Rónai pontosan tudta, hogy nagyobb szabású akcióra van szüksége ahhoz, hogy valaha is kitörhessen az ismeretlenségből. A Munkácsynál töltött évek fontos kapcsolatai újra kisegítették. Zichy Tivadar követségi tanácsos közvetítésével megrendezhette első kiállítását az Osztrák-Magyar Monarchia nagykövetségi palotájának kerti pavilonjában. Jogos szorongása boldog büszkeségre váltott, amikor a megnyitót elárasztó elegáns közönség véleményét még aznap megírta apjának: „Kiállításom általában mindenkit meglepett eredetiségénél fogva... mindenben sok ízlést látnak. Annyi bizonyos, hogy a Párizsban élő 25 000 festő közt előnyösen fognak ismerni és egy kis névre is szert teszek, máris tudják, hogy van egy Rónai nevű magyar festő, aki az ő francia ízlésüknek teljesen megfelel."

39 Sosem kapott többé Párizsban ennyi jó kritikát. A legnevesebb kritikusok: Arsène Alexandre, Firmin Javel, Thiebaud-Sisson, Robert Dreyfus, Roger Marx, Crevalier versenyt dicsérték. A legalaposabb ismertetés mégis egy magyar újságírótól származik a Pester Lloydban.

40 Katalógus hiányában e cikkből tudhatjuk meg, mit is állított ott ki Rippl. A közel 60 műből 25-30 olajkép, 15-18 pasztell, a maradék rajz volt (ez a Fővárosi Lapok információja). Portrék, tájképek, párizsi életképek, fénytanulmányok, éjszakai képek: impozáns témagazdagság. Párizsi erődítmények, egy boulevard éjszaka, több lámpafény-effektusos kép és „a drasztikus Abó nő ". Nemcsak fénnyel telített, színes képek mutatják sokoldalúságát, hanem a legsötétebb tónusban is ragyogó női portréja, szenvedő párizsi nőket, spanyol nőt ábrázoló képei is. „Az a tény, hogy a kiállítás több darabja már ismert párizsi magángyűjteményekhez tartozik, azt mutatja, hogy ez a fiatal, eredeti magyar tehetség a legjobb úton van ahhoz, hogy Párizsban érvényesülni tudjon." Egyéb kritikákból további képcímek is kiderülnek: Kalitkás nő, Gyermekét tartó nő, Keblét tartó nő, valamint breton és párizsi tájképek. Sajnos a Pester Lloydban felsorolt művek nagy része számunkra ismeretlen. Annál nagyobb öröm, hogy felbukkant a korai nocturne-képek egyike, egy csodálatosan finom pasztell - Park éjszaka (10. kép) - mely néhány éve a Musée d'Orsay tulajdona.

41 A bársonyosan puha zöldek, a lámpák citromsárgái, az álomszerű hangulat a Kalitkás nő, vagy a hasonlóan varázslatos Piátsek Margit arcképe (kat. sz.: 18.) idejére valószínűsíti keletkezését. Jelenleg egyetlen párdarabját sem ismerjük. Annál érdekesebb analógiája látható a Musée d'Orsay azon pasztell-kabinetjében, ahol a már említett Nő virággal is ki van állítva. Degouve de Nuncques belga festő az 1890-es évek második felében számos hasonló jellegű pasztell nocturne alkotója volt Brüsszelben. A Musée d'Orsay darabjánál is közelebb áll hangu-