Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - Iparművészet

sz.: 69.). A magas fiókos szekrény a lap jobb szélére csúszott, kiegyensúlyozza az ágy fölötti - immár - szögletes képkeret szintén kifutó formáját. A falon, szemmagasságban, „parapett" kettős vonala húzódik a bútorok mögött; a bútorok lábának alsó vonalával együtt szinte frízszerű sík mezőbe zárva a tömött, lekerekített formákat. A ceruzavonalas első rajz a neobarokk, biedermeier bútorokkal berendezett szoba elsődleges élményét ragadta meg. A fölérajzolt, ugyancsak könnyű kezű, de erőteljes tusvonalak, a gondosan mérlegelt kompozíció a lényeget rögzítette: a személyes mikrovilágnak íves és szegletes síkok által, egyszerű elemekkel kifejezett, harmonikus rendjét. Múzeumi nyilvántartása szerint a mű címe: Hálószoba terve, keletkezésének időpontjaként az 1900, majd az 1912 körüli éveket jelölték meg. A rajz tervezet, ez bizonyos, de a vele együtt megvásárolt Andrássy-ebédlő tervekkel ellentétben, nem új bútorok készítéséhez szolgált, hanem egy meglévő intérieur által „inspirált", dekoratív, talán alkalmazott művészeti célra szánt elképzelés első megformálása. Valószínűbb a kompozíció 1900 körüli datálása, bár a feladat elhelyezkedése az életrajzban, az életműben homályos, ellentmondásos. Az utolsó párizsi év(ek)hez az intim kispolgáriasság illik nehezen, az Ödönnél töltött aszalói időszakban vagy a kaposvári élet kezdetén pedig kinek, minek készült volna dekoratív, stilizált mű „objet d'art", vagy festmény „terve"? Igaz, az intérieur, mint a bensőséges családi élet színtere, meghatározó témaköre a hazatelepülés utáni éveknek, de eme nemes vizuális anekdoták sorába sem illik a Hálószoba terve. Emberalak nélkül, újra stilizált, síkszerű, hangsúlyozottan dekoratív előadásában csak 1910 körül jelennek meg otthonának jellegzetes részletei, mint például a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban őrzött Szobarészlet című festményen (kat. sz.: 103). Velük rokonítható és az újrakezdett „iparművészeti" törekvésekkel is magyarázható lenne, egy ilyen „terv"-féleség. Ez a kicsiny rajzocska nagyon komoly és egyszerű. Olyan művészi szándékról tanúskodik, amelynek több köze van az elvont értékekhez, mint a frivol dekorativitáshoz. Cs. É. 236. Az Iparművészeti Múzeum üvegablakának terve, 1914-1915 Design for the stained-glass window of the Museum of Applied Arts, 1914-1915 Szén, karton; 310x146 cm J. középen I.: monogram Iparművészeti Múzeum, Adattár ltsz.: Krtf.779. Kiállítua: 1915 Rippl irodalom: Balogh 1963. 183-187. R.: 26. Az Iparművészeti Múzeum 297x130 cm nagyságú lépcsőházi ablakához készült 1:1 léptékű terv, színjelölés nélkül. Rippl-Rónai 1915 szeptemberében azt írja Radisics Jenőnek, hogy az elkészült és Ernstnél kiállított karton „teljes képét adja az ólomhálózatnak", elképzelhető azonban, hogy a szénnel rajzolt kontúrok nem mindig a színes üveget befoglaló ólomkeretet jelölik, hanem helyenként az üvegablak összképében megjelenő további, schwarzlot-festésű fekete vonalakat is. A fent ívesen záródó ablakkeret vonalát három sáv hangsúlyozza az üvegablak díszítésében. Lent - az ablakpár-