Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - Iparművészet

Vörösruhás nő, 1898 (Vörösruhás fiatal nő kezében tulipánt tart; Rózsát tartó nő; Nő rózsával; Pirosruhás nő) Woman in a red dress, 1898 Gyapjú, hímzés, kongré; 230x125 cm J. b. 1.: Rónai 1898; hímzés: Lazarine Baudrion Iparművészeti Múzeum, ltsz.: 52.3491.1. Proueniencia: gróf Andrássy Tivadar budai palotájának (Fő u. 17.) ebédlőberendezéséhez tartozott, később a Szépművészeti Múzeum őrizte, innen került 1951-ben az Iparművészeti Múzeumba. Kiállítua: 1959 Iparművészeti Múzeum 9. R.; 1965 Székesfehérvár 26.; 1972 Iparművészeti Múzeum 347. R.; 1973 Manchester 34.; 1974 Schiedam; 1976 Párizs 398.; 1983 Rippl Le Havre 112., R.: 32.; 1983 Rippl Róma 100. R.: 46.; 1984 Rippl FÉSZEK Galéria; 1986 MHG 1071.; 1989 Iparművészeti Múzeum 6. R.; 1993 Zürich 208. R.; 1996 Iparművészeti Múzeum 9. 18. R: 9.18. és a bontón (részlet) Irodalom: Rippl-Rónai 1911. 98.; Lázár 1912. 81-100. R.: 57.; Levetus, A. R.: Hungarian Architecture and Decoration. The Studio Year Book of Decoratiue Art. 1913. 227-248. R.: 243.; Petrovics [1942] XVII.; Genthon 1958. 17. R.: 14.; Genthon 1963. R.: 28.; Ivánfy Balogh 1962. 83-105. R.: 4.; Balogh 1963. 168-190. R.: 4,6.; Balogh 1964. 263-278.; Aknai 1971. 18. R.: 21.; Bernáth 1976. 97-107. R.: 106.; Szabadi 1978. R.: 27., 28., 29.; Szabadi 1979. R.: 49.; Koós Judit: Style 1900. A szecesszió iparműuészete Magyarországon. Budapest, 1979. R.: 178.; Bernáth 1981. 386-387., R.: 1010.; Keserű 1982. 42. R.: 14.; Éri, Gyöngyi-Jobbágyi, Zsuzsa (Red.): A Golden Age. Art and Society in Hungary 1896-1914. Budapest, 1991. R.: 113.; Bernáth 1994. 168-69. R.: 6. A kandalló fölé tervezett hímzett kárpit az egykori Andrássy-ebédlő textildíszei közül - mai ismereteink szerint - az egyetlen fönnmaradt emlék. A virágokkal, bokrokkal, fákkal sűrűn beültetett kert rejtekén oldalnézetben ábrázolt karcsú, fiatal nő áll. Tekintete a jobb kezében tartott fehér tulipánra esik, bal kezével a mögötte húzódó léckerítésre támaszkodik. A föléje boruló gesztenyefa levelei kissé takarják homlokát, haját, vállát, az előtér rózsabokra, különféle színes virágai, a bal oldali fa törzse pedig szoknyája elé magasodik. A kompozícióban a fák, virágok és a nőalak egyenlő fontossággal bír, a síkhatású rajz, az egymás mellé helyezett, árnyalás nélküli színfoltok, az erőteljes színek - melyeket a vörös és a zöld ural -, valamint a motívumokat keretelő sötétbarna kontúr tökéletes dekoratív hatást eredményez. A bordűr statikusan egymás mellé, illetve egymás fölé sorakozó hármas tulipáncsokrában a tulipánmotívum hangsúlyozott visszacsengését figyelhetjük meg. A múlt század utolsó másfél évtizedének francia kárpitjain, így különösen Emile Bemard, Paul Ranson és Aristide Maillol munkáin a színek és formák összhangja békés, idilli környezetet teremt az álldogáló, sétáló, gitározó vagy munkálkodó nőalakok számára. A körükben dolgozó RipplRónai kárpitja is ezt a hangulatot tükrözi, a leányalak rokona Maillol Elvarázsolt kert című kárpitjának egyik sétálója.

1 A vörösruhás nő kecsességén, bal kezének kifinomult tartásán a szecesszióra nagy hatást gyakorló japán fametszetek mozdulatvilága is felfedezhető. A profil finom vonalú rajzán a quattrocento ihletését érezzük, ugyanez az arc köszönt vissza egykor Rippl-Rónai selyemhímzésű kályhaellenzőjéről, mely az Iparművészeti Múzeum tulajdonaként ki volt állítva 1906-ban a milánói nemzetközi kiállításon, s az Ideálizmus és reálizmus kárpithoz hasonlóan elégett. Ivánfyné Balogh Sára Lazarine arcmását véli felfedezni benne.

2 Rippl-Rónai azonban többször látta a „feltűnően szép" Andrássyasszonyokat, Andrássy Tivadarnérói pasztellt is készített (kat. sz.: 39.), a hasonlatosság a két arc között feltűnő. A hosszú törzsű rózsabokor a századforduló kertjeinek, parkjainak kedvelt virága volt. A tőketerebesi Andrássykastély parkjában is látott Rippl ilyen rózsagruppokat. A kastélyt ábrázoló kárpittervének előterét ezek a rózsatövek töltik ki,

3 s megjelennek az ebédlő üvegablakán is. A kárpit felső harmadát betöltő gesztenyelevelek a szecesszió növényi ornamentikájának kedvelt motívumai közé tartoztak. A dekoratív ábrázolásra alkalmas, hatalmas levelek gyakran jelennek meg kárpitokon, üvegablakokon, grafikákon. Maga Rippl is többször alkalmazta őket, így például a Budapesti Újságírók 1899-es táncestélyére szóló meghívón

4 a kárpithoz nagyon hasonló elrendezésben. A kárpit legvitatottabb növényi motívuma a kézben tartott rózsa vagy tulipán. A kárpithoz készített kis terv

5 és az előképül szolgáló többször kiállított tanulmány

6 közül az utóbbin jól felismerhető kinyílt rózsát látunk, s ugyancsak hasonló rózsát tart kezében a fent említett kályhaellenző nőalakja is. A régi magyar úri és népi hímzések tulipánmotívuma valószínűleg a bordűr tervezésekor vált tudatosan felhasznált magyar motívummá, s került a rózsa helyére is. A kárpit hímzéstechnikája különbözik kortársaiétól, s különbözik saját korábbi munkáitól is. Az európai kárpitokon alkalmazott applikált hímzések vagy rövid laposöltések helyett, egymáshoz simuló laposöltéseket és hasított öltéseket alkalmaz, s korábbi hímzései után - mivel selyemhímzései erősen megkoptak, halványodtak - először használ hímzőanyagként gyapjút. E puha és rusztikus anyagnak köszönhető a kárpit dekorativitása, az erőteljes, tiszta színek érvényesülése. L. E. 1 Lásd Prékopa Ágnes tanulmánya: 2. sz. kép 2 Lásd: Prékopa: 4. sz. kép 3 MNG ltsz.: 1933-2290 (kat. sz.: 218. 1. sz. kép) 4 Kat. sz.: 183. 5 Kat. sz.: 20. 2. sz. kép 6 Kat. sz.: 20.