Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - Rajzok és sokszorosított grafikák

A Nabis-csoport festői - bármennyire különböztek is egymástól - egyöntetűen vallották, hogy a harmadik dimenzió elhagyásával a megfestett jelenségek egyenértékűvé válnak, és ezáltal megnövekszik dekoratív szerepük. Emile Bemard elveit osztották: csak a nagy körvonalak legyenek láthatók, a formákat alig vagy egyáltalán ne modellálják, a térérzékeltetést és a fény-árnyék hatásokat kerüljék, sőt még az ecsetvonások se árulkodjanak a festés faktúrájáról. Rippl-Rónai látszólag szerény kis rajza iskolapéldája lehetne e törekvéseknek: nem csoda, hogy az 1993-as nagyszabású Nabis kiállítás francia kritikái a főművek közé sorolták. Még nabi-társai között is ritkaságszámba ment az ennyire elvhű, kristálytiszta formálás. így legközelebbi rokonát nem is náluk, hanem Rippl legjobb barátjánál, Knowlesnál lelhetjük fel, akinek fürdő nőt ábrázoló színes fametszete

1 (1. kép) gyermekibb naivitást sugároz a magyar rajz egyszerűségében is rafináltabb vonalszépségéhez képest, utóbbi valószínűleg faliszőnyeghez vagy egyéb textilhez készült terv, erre utal a kockás papír is, mely megkönnyítette a hímzést kivitelező Lazarine munkáját. A nagyvonalú, részletmentes rajz mintegy csontvázként fogja össze a minden oldalán még folytatható kompozíciót, mely különös módon mégis zárt, kiegyensúlyozott. Pontos datálásához sajnos semmiféle támpontunk nincs. Stíluskritikai okokból az eddig javasolt 1895 körülinél feltétlen korábbra, akár az 1890-es évek elejére tehetjük keletkezését. Sz. M. A. 1 Megjelent: L'Album des peintres-graveurs. Párizs, 1896, Ambroise Vollard kiadásában, a hozzá készült rajz azonban valószínűleg korábbi. Vö. Baas, J.—Field, R. S.: The Artistic Revival of the Woodcut in France 1850-1900. University of Michigan, Yale, Baltimore, Ann Arbor 1983-84. 84., és Eckert Boyer 1988. 162.