Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A pasztellportrék. A nők dicsérete

utolsó önarckép, 1927 (Önarckép; Vörössapkás önarckép) Last self-portrait, 1927 Pasztell, karton; 49x40 cm J. j. f.: Rónai 27 és b. f.: Rónai 27 MMG ltsz.: 75.129 T Proveniencia: vétel Hatvány Lajosnétól 1975-ben Kiállítva: 1932 Rippl 61.; 1934 Rippl 52. R.: 5.; 1937 Rippl 85.; 1983 Rippl Róma 44. R.: 48. Irodalom: e. a. [Elek Artúr]: Rippl-Rónai József hagyatékának kiállítása. Cljság, 1934. április 5., 8.; Kunsági: Először..., másodszor..., harmadszor...! Nemzeti Cljság, 1934. április 10., 4.; Huszonhét Rippl-Rónaikép: kilencezer pengő. Magyar Hírlap, 1934. április 10., 5.; Elek 1935. 181-182.; Rózsa 1938. R.: 1.; Pewny 1940. 93., 135.; Petrovics [1942] XXXII. R.: 126.; Gachot 1944. 14.; Szegi 1948, 26. R.: 21.; Genthon 1958. 34.; Keserű Katalin: Hatvány Lajosné Rippl-Rónai gyűjteménye. Műgyűjtő, 1974. 1. sz. 5. Bernáth 1976. 228. R.: 229.; Genthon 1977. 22. R.: 76.; Szabadi 1978. 12. R.: 76.; Bernáth 1981. 392.; Keserű 1982. 70. R.: 28.; Hagy Zoltán: Rippl-Rónai József. In: Magyar művészet 1919-1945. (Szerk.: Kontha Sándor.) Budapest, 1985. I. kötet 368.; Szabadi 1990. 252.; Horváth 1992. 167.; Horváth 1995. R.: 136. Az utolsó önarckép beállítása ugyanaz, mint a három évvel korábban készült Magam képe uörös sipkában című pasztellé. A sorozat záródarabja ez, a halálosan beteg művész egyik legutolsó munkája, és így eltér a korábbi pasztellektől: a legfontosabb mozzanat, a mindig változó arckifejezés eltűnt a képről. Az arc még felismerhető, de a részletek feloldódnak, még a „komoly és nagy" szemek is elhalványulnak a kifehéredő foltok között, csak a sapka pirosa világít változatlanul a képen. A háttér is elnagyolt, a vázlatos kidolgozású pasztellen sok helyen a papír sárgája látszik, a szürke felöltőt is csak kusza vonalak érzékeltetik. A Rippl-Rónait halála előtt két hónappal meglátogató Martyn Róbert visszaemlékezése mégis arról tanúskodik, hogy a művész fanyar képcímadó humorával magát sem kímélte még ekkor sem: „Tudod - mondta Józsi bácsi - milyen címet adnék az önarcképemnek?... Halálom után öt perccel."

1 Rippl-Rónai egyik késői fényképe

2 egyszerre idéz fel két, egymástól harminc év távolságában álló önarcképet: a széles karimájú kalap, a méltóságteljes tartás az 1897es Önarckép barna kalapban című festményt, a megtört tekintet, az öreg arc és az ősz fürtök pedig az utolsó önarcképet. Z. A. Martyn Róbert: Egy délután Rippl-Rónaival 1927-ben. In: Visszaemlékezések Rippl-Rónai Józsefre. Somogyi Almanach 3. (Szerk.: dr. Kanyar József.), Kaposvár, 1958. 14. 2 Horath 1992. 162.