Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - A pasztellportrék. A nők dicsérete
A csukott szem motívumának fontosságára azonban maga az ábrázolt érzett rá. Rippl ebben talán a megelőző évszázadok hagyományához nyúlt vissza: az ihletettség állapotában lévő, az elhivatás belső hangjára figyelő művészek képmásaiéhoz. Nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy Rippl-Rónai Móricz vonásait papírra vetette. A Japánban, a Hangliban, a New York kávéházban is megkísérelt egy-egy portrét felvázolni. Ezeket nem ismerjük, de a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban lévő, 1919-es ceruzarajzát igen. Ez a Róma-villában készült, abból az alkalomból, hogy a festő vendégül látta a Somogyban utazgató írót. Rippl-Rónai készítette 191 l-ben Móricz Falu című könyvének plakátját, valamint a Pillangó 1925-ös Athenaeum-kiadásának borítófedelét. A híres pasztellkép az első kiállítás alkalmával a Móricz családhoz került. Fenyő Miksa meg szerette volna venni, de a modell gyorsabb volt. Az anekdota szerint a vételárról sem a vevő, sem a művész nem volt hajlandó nyilatkozni. Az előbbi azt állította, hogy „feleáron" vette, az utóbbi, hogy „vért izzadott érte", aki megvette. 7 Móricz Virág az Apám regénye című könyvében hosszan idéz a festőt élete végéig csodáló írótól. Majd így folytatja: „Szép ez az arckép Rippliről, de ennél sokkal szebb a másik, amit a modellje őróla festett. Én még 19, majdnem 20 évig láttam apámat, de az a régi, az a 44 éves ember arcképe soha nem vált idejétmúlttá. Sőt, ahogy öregedett, egyre jobban hasonlított. Halálakor olyan volt, mint azon a képen, ha a haja meg is őszült, hűebben őrzi ez a kép minden fotográfiánál. Mikor nagyanyám meglátta, sírt: Mi lett belőled, édes jó fiam!" 8 Mint a Babits-portré esetében, a modell megformálásában Rippl elébe ment az időnek. K. E. 1 Móricz Zsigmond: Rippl-Rónai az örök fényben. Magyarország, 1928. december 25., illetve Móricz Zsigmond: Mindig rajzolt. Pesti Napló, 1937. december 1. 2 Ez az 1914-ben megjelent Jószerencsét című regény. In: Móricz Zsigmond: Regények. I. Budapest, 1975. 768. 3 Idézi: Zibolen 1962. 89. 4 Móricz Virág: Apám regénye. Budapest, 1953. 252. 5 Kosztolányi Dezső: Móricz Zsigmond. In: Egy ég alatt. Budapest, 1977. 267-269. 0 Kosztolányi Dezső: Rippl-Rónai József. In: Egy ég alatt, Budapest, 1977. 36. 7 Feljegyzések és levelek a Nyugatról. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Vezér Erzsébet. Budapest, 1975. 171. 8 Móricz Virág i. m. 253. Szabó Lőrinc, 1923 Lőrinc Szabó, 1923 Pasztell, papír; 50x40 cm J. j. I.: Rónai Magántulajdon Proveniencia: Miklós Andor tulajdonából került 1926-ban Szabó Lőrinchez, majd az ő örököseihez. Kiállítva: 1923 Rippl 108.; 1937 Rippl 162.; 1942 Almásy-Teleky 143.; 1961 Rippl MNG 118.; 1968 Tihany 42. Irodalom: Pewny 1940. 133.; Zibolen 1962. 94. R.: 95.; Kodolányi János: Tücsökzene Szabó Lőrincről. In: Visszapillantó tükör. Budapest, 1968. 482-483.; Laczkó 1983. 110-111.; Szabó Lőrinc: Vers és valóság. Összegyűjtött versek és versmagyarázatok. Budapest, 1990. 443-444; Szabadi 1990. 247-248.; Genthon MTA MKCS-C-I36/3262 A súlyos tekintélyű írószemélyiségek sorában kivételt képez egy csaknem kamaszosan üde félprofil: Szabó Lőrincé (1900-1957). A fiatal költő számára, aki már a Nyugat második generációját képviselte, kivételes elismerésnek számított, hogy a nagy „öregekkel" egyszerre került Rippl arcképcsarnokába. A portré születését a modell évtizedek múltán a Tücsökzene 266. versében megörökítette. E tényközlésben is gazdag lírai emlékezés mellé lapozzuk fel Szabó Lőrincnek a Vers és valóság című „önkritikai" kiadását. A Rippl-Rónairól szóló költeményhez fűzött magyarázat a festő és a költő eddig még fel nem tárt kapcsolatának történetébe is bevezet: „Rippl-Rónait a Centrálban ismertem meg, mindjárt irodalmi életem elején. (...) Fáradt, okos, franciás öreg művészember volt, rendkívül tiszteltem a művészetét, életbölcsessége pedig legkönnyebben átemelt a feszélyezettségen, amelyet mindazok iránt éreztem, akikkel valami titkos konfliktusba hozott a szerelem. A jelenet Kaposvárott folyt le, ő hívott meg; egy-két napot töltöttem nála. A Romadombon [sic!] laktak. Kora tavasz volt. Szerette az impresszionista rögtönzéseket. A képet háromnegyed részében elkészítette, majd a budai műteremházban, ottani lakásán fejezte be. Szerettem volna megvenni, kivételképpen olcsón ideadta volna, de nekem az alacsony ár is magas volt. így aztán Miklós Andor főszerkesztő ajándékaképpen került birtokomba, aki mintegy engesztelésül küldte el nekem annak az évnek a karácsonyán, amelynek tavaszán vagy nyarán Az Esí-nél felmondtak nekem [1926]. (...) Nagyon igaz kifejezése 24 éves külsőmnek, [sic!] sokszor nézem irigykedve a könyvtárszobámban. Az 1955-ös Bernáth-kép sokkal dúltabb, de van olyan jó mű." A találkozást feszélyező „titkos konfliktus" forrása Zorka volt. Szabó Lőrinc a Föld, Erdő, Isten című versciklus (1922) X. számú darabjában, a Mondják, hogy szép címűben idézi a huszonéves Rippl-modell alakját. Mások sóvár szemével láttatja a bronzvörös hajú és csillagszemű lányt, akiről a fecsegők nem is sejtik, hogy egy esélytelen, „csúnya, fekete fiúnak", azaz a költőnek sikerült őt elcsábítania.
