Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A pasztellportrék. A nők dicsérete

1 A kép nem azonos A kékgyürűs lány című pasztellel (50x40 cm, 20-as évek), amely Perl Ödön tulajdonában volt. (Lásd MTA MKCS-C1-36/2852; kiállítva 1937 Rippl 138. R.) 2 A kép valószínűleg azonos a háború előtt Neményi Bertalan tulajdonában volt 1916-os, jelzett és datált Zorka pasztellel. (Lásd Genthon MTA MKCS-C-l-36/2846, kiállítva: 1936 Ernst 52. Zorka; 1937 Ernst 153. Zorka.) Neményi Bertalan a század első felének egyik jelentős gyűjtője. A magyar művészek között kényes ízléssel válogatott, Csontváry, Gulácsy alkotásai mellett sok Rippl-képe volt. A Rippl-Rónai-hagyaték árverésén (1934 Ernst) beszerzett művekkel a legnagyobb Rippl-gyűjteménye lett. (Lásd Pesti Hírlap április 4-i cikke.) Képeinek jelentős részét, köztük négy Zorka-pasztellt is, az orosz csapatok 1945-ben a Magyar Kereskedelmi Bank széfjéből a Szovjetunióba vitték. Ezt az azonosítást az is valószínűsíti, hogy egy Rippl halálára íródott cikkben Neményi Imre - feltehetően a gyűjtő rokona - Rippl különböző típusú Zorka-ábrázolásait felsorolva konkrétan utal egy kék rókával, kék gyűrűvel szereplő portréra. Neményi Bertalan valószínűleg az 1926-os két kiállítás után vette meg a képet, s így az újságcikk írója a gyűjtő lakásában találkozhatott a pasztellal. 3 Ennek az azonosításnak az alapja: a MNG Könyvtár gyűjteményében lévő 1926 KÚT 3. kiállítás katalógusában található képkivágások egy azonosíthatatlan társasági lapból, a Műcsarnok 1926-os Őszi Tárlatáról beszámoló cikkből. Ezek között szerepel képünk reprodukciója is. 4 Lásd 2. sz. jegyzet 5 Lásd 2. sz. jegyzet 6 A katalógus helytelenül 1923-as dátummal szerepelteti a képet, az azonosítást azonban kétségtelenné teszi a tulajdonos, Dr. Molnár Béla feltüntetése. ' Aknai a képet helytelenül Piros ajkú nő (Kifestett szájú úrilány) 1918 címmel reprodukálja. A cím egyértelműen összefüggésbe hozható egy másik, többször kiállított képpel (1920 Rippl 69.; 1923 Rippl 37.; 1924 Műcsarnok 313.; 1936 Rippl 72.; 1961 Rippl MNG 105.). 8 Horváth 1995. 82-84. 9 Ezt a vörös fotelt, vagy ennek zöld színű párdarabját több más, a Kelenhegyi úti műteremlakásban készült portréján is felfedezhetjük (Pl. Petrovics Elek és Melier Simon, 1910; Szinyei Merse Pál, 1911). 135. Női profil (Zorka), 1916 Female profile, 1916 Pasztell, papír; 51,5x41 cm J. j. f.: Rónai 1916 Felirat b. I.: ZORKA MNG ltsz.: 5261 Proueniencia: a képet a művésztől vásárolta a Szépművészeti Múzeum 1918-ban. Kiállítua: 1937 Rippi 153.; 1942 Almásy-Teleki 140.; 1968 Tihany 41. R.; 1965 Nyírbátor; 1973 Kaposvár; 1976 Mezőkövesd; 1983 Rippl Le Havre; 1983 Rippl Róma 38.; 1984 Rippl Győr 14.; 1984 Rippl Miskolc 17. Irodalom: Pewny 1940. 129.; Szabadi 1990. 233; Genthon MTA MKCS-C-I-36/2864 Rippl-Rónai 1915-ben ismerkedett meg Bányai Elzával, a „különös megjelenésű" lánnyal. Miután később gyengédebb szálak fűzték a fiatal nőhöz, a Zorka-arcképeken próbáljuk azt is megérteni, hogy miért éppen ő lett a kiválasztott. A kapcsolatról többen, többféle magyarázattal szóltak, meghatározóvá Paris Anella írásai váltak. Anella határozottan csúnyának és jelentéktelennek találta Zorkát. „A róla festett egyéb képek eleinte hasonlóak voltak, de később mindinkább idealizáltnak voltak mondhatók. így a fehérruhás Zorka már alig emlékeztetett rá. Nemcsak arca szépített, de a teste is túl légiesen van ábrázolva...."

1 Anella megjegyzései Zorkáról rosszindulatúak. Ez abból fakadt, hogy Rippl anyagi és érzelmi téren is mellőzte őt Zorka javára. Rippl szakirodalma többnyire megemlíti a Zorka-képek ciklusát, de annak sem mennyiségét, sem minőségét nem összegezte. Több százra tehető a Zorkát ábrázoló képek száma, amelyek nagy része kiállításokon is szerepelt. E kép a Zorka-ciklusban a legelsők közé tartozik, ráadásul datált. A feliratot maga Rippl írta fel nyomtatott, nagy sárga betűkkel: ZORKA. Függetlenül természetétől, Zorka vonzó, érdekes, izgalmas arcú fiatal lány. Rippl kétségtelenül még törékenyebbnek, vonzóbbnak ábrázolta, mint amilyen volt valójában, ahogyan azt Lazarine esetében is tette. Az ismert Zorka-pasztellek közül a legelsők a törékeny modellt mutatják be. A „pompás modell", ahogyan a megértő Genthon írja: „- sugárzó parti fény, mely utoljára hívogatja a barázdás arcú, öreg hajóst".

2 A háttal álló, törékeny vállú nő oldalt fordulva, profilból látszik. Rippl az 1910-es években kedvelte ezt a tartást, ismerünk más női portrékat is, pasztellben és rajzban is ebben a beállításban. A kép azon ritka, kiváló minőségű pasztellek sorába tartozik, amelyeken a legutolsó, szénnel rajzolt apró részletek mind megmaradtak. Az arc, a vállak határozott vonallal, szénnel kiemeltek. Az egész rajzon átüt a papír erős sárgája. Halvány lilás pasztell a háttér, amelyből a szénrajz emeli ki a haj barna zuhatagát a konttyal együtt. A nyak és a hát vonalát a leengedett ruha fehéres áttört íve hangsúlyozza. A váll mellett balra erős függőleges vonalak között vörös foltok világítanak. A kép a női szépséget, fiatalságot idillikus távolságba repíti. F Zs. 1 Horváth 1995. 83. 2 Genthon 1958. 32.