Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek
Az Okulás néni Rippl azon kevés - franciaországi látogatása ideje alatt festett - képeinek egyike, ahol a rajzolt változatot 1 maradandóbb technikával is megvalósította. Egyik szomszédját rajzolta, majd festette le Issyl'Evêque-ben, ahogy az Ernst Múzeumbeli első bemutató képcímében is olvasható. A naturális megjelenítés és a vöröses-fekete tónus találkozása az egyik legőszintébb Rippl-portrét eredményezte. Genthon István kissé túlzóan egy „bulldogképű öregasszony kísérteties fiziognómiáját" látja benne. 2 Az 1934-es Rippl hagyatéki kiállítás előszava fogalmaz árnyaltabban: ,,Ha nem ő festette volna, brutális lenne a kép hatása". 3 Valóban, a kendőzetlenül nyers ábrázolás számos asszociációt kelt bennünk, megpróbáljuk leolvasni az arcról az idős asszony addigi életét. A szemüveg látszólag az 1905-ös Malonyay Dezső-portré 4 fürkésző tekintetét kölcsönzi az arcnak, azonban itt teljességgel hiányzik a pasztell műfajából is adódó líraiság: a francia asszonyság teljes materiális valójában szinte szétfeszíti a képkeretet. Komolyan veszi a festőt, fejét egyenesen tartja, még a templomba menő kalapját is felvette. Ha a kép Magyarországon készült volna, egy falusi lakodalomban a paprikás ételeket vörösborral búcsúztató terebélyes asszonyságnak képzelnénk az ábrázoltat. A választás telitalálat volt, Rippl egyik legjobb karakterképe. A várakozással ellentétben az 1915-ös kiállítás után az állami nagy aranyérmet nem ez a mű, hanem Glatz Oszkár és Pentelei Molnár János képe kapta. A művészvilágban nagy volt a felhördülés, 5 s talán ennek tudható be, hogy 1916-ban Rippl A feleségem arcképére megkapta a kitüntetést. Később az Okulás nénit is állami aranyéremmel jutalmazták, a pontos dátumot ugyan nem sikerült megállapítani, de a közvetett utalások ezt látszanak megerősíteni. 6 A mű népszerűségét mutatja, hogy az 1934-es hagyatéki kiállításon ennél a képnél folyt a legnagyobb licitálás és a legmagasabb leütési árat érte el (1300 R). 7 Sz. Gy. 1 1941 Tamás Galéria 62. (Mère Ricard); 1943 Műbarát 1. (Mère Ricard) 2 Genthon 1958. 32. 3 1934 Rippl kiállítási kat. 10. 4 Pápaszemes férfi, 1905. Pasztell, lemezpapír; 46,5x32 cm, j. n. MNG ltsz.: 5084.; R.: Malonyay 1906. 189. (Pápaszemes ember). 3 Az aranyérmek. Világ, 1915. december 15. 11. A Rippl melletti kampányt az „ultrairányu körök kapálódzásának" nevezte a Pesti Hírlap, 1915. december 17. 9. 6 ,,A háború kitörése előtt Párizsban festette Rippl-Rónai a pápaszemes francia öregasszony képét. Az emberábrázolásnak erre a remekművére megkapta - elég későn - az állami nagy aranyérmet. Előbbutóbb bizonyosan múzeumba kerül..." e.a. [Elek Artúr]: Rippl-Rónai József hagyatékának kiállítása. Az Újság, 1934. április 5. 8. 7 Huszonhét Rippl-Rónai-kép: kilencezer pengő. Magyar Hírlap, 1934. április 10. 5. 125. IV. Károlykoronázása, 1916 (Koronázás a Mátyás templomban) The coronation of Charles IV, 1916 Olaj, lemezpapír; 102x72 cm J. j. f.: Rónai 1916 30/XII. BTM Fővárosi Képtár ltsz.: 15.738 Proueniencia: vétel 1930-ban a művész özvegyétől Budapest Székesfőváros képzőművészeti dotációja terhére Kiállítua: 1917 Emst 9.; 1928 Rippl 199. (Koronázás a Mátyás templomban), 1932 Műcsarnok 43. Irodalom: 1916. november 21-én bekövetkezett az, ami majd fél évszázadon keresztül hihetetlennek tűnt: meghalt 1. Ferenc József magyar király. A trónörökös IV Károly a háborús helyzetben rögtön átvette a hadsereg irányítását, s megkezdődtek a koronázásra való előkészületek. A hideg decemberi időjárás hátráltatta a munkálatokat, azonban a tradicionális forgatókönyvet - apróbb módosításokkal - meg tudták valósítani. A fő helyszín ezúttal is - akárcsak 1867-ben, Ferenc József koronázásakor a Budavár volt, amelyet át kellett alakítani a kitüntetett esemény méltó megvalósításához. A Koronázási Ünnepélyt Rendező Bizottságban jeles művészek is helyet kaptak: Szinyei Merse Pál, Benczúr Gyula, Zala György, Ligeti Miklós, Schulek Frigyes, Lajta Béla stb. A művészeti és műszaki albizottság vezetője gróf Bánffy Miklós lett, aki megbízta az építészek közül Lechner Jenőt a koronázási főtemplom dekorálásával, Pogány Móricot a Szentháromság szobor előtti esküemelvény elkészítésével, Kós Károlyt a Szent György téri kardvágási domb és környékének kialakításával, Györgyi Dénest pedig az útvonal és a tribünök díszítésének tervezésével. A Nagyboldogasszony templom ere-
