Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek
Riccardo Vines Roda zongoraművész képmása, 1914 (Riccardo Vines zeneszerző képmása) Portrait of pianist Riccardo Vines Roda, 1914 Olaj, lemezpapír; 97x69 cm J. j. I.: Rónai 1914 Felirat j. f.: R. VINES Hátán Rippl-Rónai kézírásával: Riccardo Vines [sic!] Roda Bpest 1914. febr. 28. Rippl-Rónai Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum ltsz.: 77.3.2. Proueniencia: 1934-ig a művész özvegyénél; 1958—59-ig Kiss Tivadarné; 1959-től Borsos írisz; 1977-ben a 42. BÁV aukción megvette a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum. Kiállítua: 1915 Rippl 100.; 1932 Rippl 35.; 1934 Rippl 22. (Riccardo Vines zeneszerző képmása); 1977 42. BÁV aukció 300.; 1978 Rippl 54.; Kaposvár, Róma-villa, állandó kiállítás. Irodalom: Enyedy Barnabás: Budai művészek élete. A Szabadpolgár, 1914. április 5.; Felvinczi Takács Zoltán: Rippl-Rónai és a háború. A művész gyűjteményes kiállítása az Ernszt [sic!]-Múzeumban. Nyugat, 1915. II. kötet 1116.; Dömötör 1915. 394.; Horváth 1988. 31.; Horváth 1995. 130.; Genthon MTA MKCS-C-l-36/2723 E valószínűleg kevesek által ismert modell kilétéről egyes nagyobb zenei lexikonok megemlékeznek. Megtudhatjuk, hogy a spanyol zongoraművész és zeneszerző Vines Riccardo (1875-1943) 1894-95-ben tűnt fel Párizsban a francia és spanyol zene kitűnő interpretátoraként. Ez a dátum mindjárt eligazít minket a kapcsolat valószínű eredetéről: Vines Riccardo és Rippl-Rónai még Párizsban ismerkedtek meg és kötöttek talán barátságot, hiszen 1914-ben Rippl máskülönben aligha hívja budapesti lakására és készít róla reprezentatív portrét. A kép alaposan el van látva feliratokkal, így napra tudjuk készülésének dátumát. A korabeli sajtó még további információkat is nyújt: „Szerdán este a Zeneakadémián ritka vendéghez volt szerencsénk (...) Vinez Richárd a jónevú spanyol zongoraművész kíséretével Kornstein Egon 1 szólaltatott meg brácsán Weiner Leó, Radnai Miklós és Francoeur művei közül egyet-egyet." 2 Egy régi franciaországi barát jött tehát Budapestre koncertezni és volt Rippl-Rónai vendége 1914. február 28án a Kelenhegyi úti műteremben. A kép bal oldalán látható emeletes tálaló, melynek polcait S alakú konzolok tartják, azóta már a kaposvári Róma-villa előterében őrzi a múltat. Egy fáradt, sokat megélt arc tekint reánk a képről csak 39 éves volna? Rippl mintha már jövőjét is látná és szuggerálná ennek az intellektuális és gyötröttsége miatt hihetjük, hogy bohém modellnek. Es a kezek, e fontosságuk jelzéseképpen túlnövesztett identitáshordozók! Minden jelentéktelen: a háttér, a biedermeier szék támlája, a nagy teret elfoglaló kékes-szürke kabát. A festő a kontúrok közé határolt, visszatartott intenzitású sötét pöttyözéssel, mindent ellényegtelenít. Csak a fej, és a kezek. Van ennek a képnek valami Ripplnél szokatlan expresszív felhangja. A dekorativitás itt a pszichologizálásnak adja át a helyét: a kép valódi témája az arc és a kezek szuggesztivitása. A tompaságból villannak fel, egymásnak felelnek, egymást magyarázzák. A személyiség lényegét feszegeti itt Rippl, mint Kokoschka teszi expresszív portréin 3 (1. kép). Riccardo Vines Roda zongoraművész képmása, e Rippl-Rónaira nem jellemző expresszív attitűd miatt az ceuvre-ben elég rokontalan, de talán éppen ezért érdemes figyelnünk rá. B. M. 1. Oscar Kokoschka: Adolf Loos arcképe, 1909 / Portrait of Adolf Loos, 1909. Berlin, Nationalgalerie 1 A híres Waldbauer-Kerpely quartett brácsása volt. Érdekes ezzel összefüggésben megemlíteni, hogy Rippl-Rónai néhány év múlva megfestette a kitűnő együttest és a képet 1920 novemberében gyűjteményes kiállításán az Ernst Múzeumban kiállította. (1920 Rippl 28. A kép lappang.) Valószínűleg a Vines Riccardo által megismert Kornstein Egon volt a közvetítője ennek az ismeretségnek - barátságnak. 2 A Hét, 1914. március 1. 141. J Kokoschka 1913-ban kiállított egy arcképet a Nemzeti Szalon „A futuristák és expresszionisták" kiállításán, a 82-es sorszám alatt. Sajnos nem deríthető ki, hogy melyik arcképével szerepelt, de az évszámból következően bizonyosnak vehető, hogy egyik expresszív portréjával.
