Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek

kellett térnie a laktanyába: „Másnap az ebédünk inkább szomorú volt, mert bátyámnak, Laurentnak, lejárt a szabadsága és el kellett utaznia. Katona volt. Ő volt a legszomorúbb" - emlékezett vissza Anella a búcsúzás pillanataira.

1 Ekkor még nem tudták, hogy a háborús események tovább fokozzák majd a komor hangulatot, Anellának ugyanis mindhárom fiútestvére behívót kapott. A képen keskeny bajuszos fiatalembert látunk, fején a ,,calot"-t, a jellegzetes francia csákót viseli. Maga elé mered, mintha gondolatai máshol járnának. Rippl szokásos festőtechnikáját alkalmazza ezen a képén is: az előzetesen meghúzott barna kontúrokra szinte rávakolja a háttér és a ruházat színeit. A körvonalakat csak annyira hagyja szabadon, hogy a színmezők elkülönülése hangsúlyossá váljék. A zubbony gombjai és a kezek hajlatai az alsó képrészre irányítják a tekintetet: a néző szemének a nagyobb formákat leolvasó vertikális mozgása és a vízszintes, szinte mechanikusan monoton ecsetvonások jól kiegészítik egymást. Felvinczi Takács Zoltán még tovább elemzi ezt a fajta képtípust: ,,A beható energikus megfigyelés alapján készült, nyers ecsetnyomokból álló képmások (Egy szomszédom Issy l'Evequeben, Riccardo Vines Roda zongoraművész, Egy francia katona) monumentális erővel hatnak. Egy lépés választja el őket a teljes dekorativ színerőkkel dolgozó üvegfestéstől, melyben Rónai különösen nagy mester."

2 Rippl-Rónai többször is megörökítette „unokaöccsét". Katonaruhában rajzolta le, s az 1915-ös kiállítási katalógusban reprodukálta is A katona szíve címmel, ahol Laurent a kisgyermekét tartja a kezében. A rajzon a felirat: „Laurent et le petit Raymond qui a justement la coliques"

3 Egy másik változat felirata szintén a háború előtti hangulatra utal: „Laurent avant aller aux feux".

4 1943-ban a Műbarátnál három rajz is felbukkant, az egyiken Laurent-t Lazarine-nal együtt örökítette meg.

5 Sz. Gy. '1915 Rippl kiállítási kat. 2. ;

~ Felvinczi Takács Zoltán: Rippl-Rónai és a háború. A művész gyűjteményes kiállítása az Ernszt-Múzeumban. Nyugat, 1915. 1116. Az említett két másik kép az Egy szomszédom Issy lEuêque-ben az Okulás nénivel azonos (kat. sz.: 124.) és Riccardo Vines Roda (kat. sz.: 1 19.) portréja. 3 1915 Rippl 48. R.: előzék 4 1941 Tamás Galéria 56. 3 1943 Műbarát 5. (Laurent), 17. (Laurent és Lazarine), 37. (Perraudin és Laurent). 112. Menetelő francia katonák, 1914 (Vonulás a frontra; Francia katonák mozgósításkor; Francia mozgósítás) Marching French soldiers, 1914 Olaj, karton; 70x97 cm J. j. I.: Rónai 1914 Macon Magántulajdon Proveniencia: 1934-ben Rippl-Rónai hagyatéki aukcióján szerepelt, tehát ekkor még a család tulajdona volt, később a Martyn-gyűjteménybe került. Kiállítva: 1915 Ernst 98.; 1928 Rippl 195. (Francia katonák mozgósításkor) R.; 1934 Rippl 18. (Francia mozgósítás); 1957 Rippl 20. Irodalom: Pesti Napló, 1915. szeptember 19. 20.; Az Újság, 1915. szeptember 19. 20.; Szabadi 1990. 221.; Horváth 1995. 69.; Genthon MTAMKCS-C-l-36/2731 A világháború kirobbanásakor Rippl-Rónai is kénytelen volt elszenvedni azokat a megaláztatásokat, amelyeket a Franciaországban rekedt ,,boche"-ok többsége. Életkorának és baráti kapcsolatainak köszönhetően mégis hazatérhetett, mások - Szobotka Imre festő vagy Zádory Oszkár szobrász - nem voltak ennyire szerencsések. Rippl ekkor készült művein semmiféle indulatot nem érzékelünk, rajzain hűvösen, olykor önironikusan regisztrálja az eseményeket, festményein pedig képpé varázsolja a konkrét látványt. A művész franciaországi kálváriájuk második állomásán, Mâconban gyakran szemlélte a Hôtel Genève ablakából, e természetes keretből az utca hétköznapjainak képét, amelynek békés hangulatát a mozgósítás falragaszai, a vonuló katonák jelenléte alaposan átalakította. Rippl mint vérbeli művész válogathatott a valóban filmszerűen pergő események sorozatából. Már itt is érvényes az a művészi magatartás, amelyet később Martyn Ferencnek említett: „Ezer képet festek naponta".

1 Magyarországi bemutatójakor jó érzékkel ragadta meg a mű hangulatát a Pesti Napló beszámolója: „A masírozó katonák ritmikusan lépkedő piros-kék csoportja, az utca tarka képe, a lengő szines zászlók, a tömeg fölött összeboruló sötétzöld lombok egyetlen hatalmas benyomássá alakulnak a nézőben."

2 A festmény kompozíciója a Le Départ! színes tus változatát követi (kat. sz.: 200.), és Rippl-Rónainak sikerült annak dinamizmusát átmenteni az olajképre is. A festményt egy határozott diagonális osztja ketté, amely a jobb alsó sarokból a bal felsőig tart. Ilyenformán a kép