Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek

2. Máté Olga: Aktfotó (Fenella), 1910-1911. MNG Adattár / Nude photo (Fenella), 1910-11. Hungarian National Gallery, Archives lek térbe állított látványa és önmagának tükörből tekintett képe volt, hanem előzőleg megkomponált fotók, illetve speciális kivágatú rajzok, rögzített mozdulatok képei is. A kerti jeleneten megjelenő kép-a-képben motívum olyan téralakító eszköz, amely által talán legmesszebb jutott Rippl az 1890-es évek elején már felvetett vizuális kérdés megoldásában. A képi teret a felület síkjában nivellálta, majd ezen újabb ablakot nyitott. Egykori intérieurjein a falra akasztott festmények formájában, itt a kertbe állított vászon négyszögében: a képteret egy újabb dimenzió felé tágította ki.

10 I. Gy. 1 Vö. Rippl-Rónai József notesze Fenella saját kezű költségvetésével először 1910 októberéből. MNG Adattár, ltsz.: 12902/ 59. A tehetséges angol-cigány-francia Fenella Lowell alakjáról - aki Galimberti Sándor révén került magyar művészekkel kapcsolatba - az egyedüli forrás Paris Anella, a művész nevelt lányának visszaemlékezése. Fenella, aki kilenc hónapig maradt Ripplék házában, féltucat nyelven beszélt, gitártehetsége a koncertjeire vonzott műértőket, ismerte Adyt, Bartókot. Vö. Horváth 1995. 53-56. 2 Paris Anella tévesen 1912-t jelöli meg a mű készülésének időpontjaként. Lásd kat. sz.: 106. 1. sz. jegyzet. J Mind a négy mű ki volt állítva 1911-12-ben a Műcsarnok téli tárlatán. 112., 115-117. számon. A A mű egy tapisszéria ún. projektumának tűnik inkább, mintsem pannóénak. A képi ábrázolást a rajz fogja össze, ahol - úgy tűnik - a festékfoltok pasztellszíneinek széttöredezést eredményező látványa a hímzés öltéseit vagy szőttes szálait veszik figyelembe. 5 Az 1911-12 műcsarnoki kiállításon szereplő másik ún. „projektum" címe (lásd: kat. sz.: 107. 1. sz. kép) a két mű közös szimbolikájára utal. 6 A női akt ábrázolásának klasszikus hagyományáról tesz említést a művész ünneplésében Király Erzsébet: „Laudatio artis" 19. századi képzőművészetünk dicséretének egykorú emlékei. In: Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Kiállítási katalógus. MNG Budapest, 1995. 560-85. ' Vö. a Park aktokkal (kat. sz.: 106.) 7. jegyzetét, illetve 1-2. képét. 11 Elképzelhető, hogy már a mű létrejötte előtt rendelkezésére állt beállított fotó saját alakjáról is. Avagy a két későbbi felvétel a festmény után készült, amely hasonló beállításban örökítette meg a művészt: Balogh Rudolf fényképe 1912 nyarán készült (közölte a Vasárnapi üjság, 1912. szeptember 29. 782.), amelyen Anellát festeni tanítja és 1920-ból való Rónai Dénes fotója (3. kép), amely megismétli a mozdulatot (A vén bohém MNG Adattár, ltsz.: 5134). 9 MNG Adattár ltsz.: 9309/1958. Máté Olga szárazpecsétjével. Vétel a művésznőtől. A fotó modelljét e festmények kapcsán azonosítjuk először. Máté Olga több felvételt készített Fenelláról. Vö. Csorba Csilla tanulmányának 20-22. képe. 10 A két említett művén kívül vö. még kat. sz.: 90. 3. Rónai Dénes: Rippl-Rónai József (A vén bohém), fotó. 7920 / József Rippl-Rónai (The old bohemian), photo. 1920